Egy normális ember nem dicsekszik azzal, hogy kibabrált valakivel, még akkor sem, ha úgy érzi, jogosan tette. Azzal meg pláne nem szokott senki dicsekedni, ha egy teljes közösség ellen lép fel és nehezíti meg a dolgukat. Mindezidáig pedig az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki azért legyen büszke magára és csapatára, mert saját nemzettársaikkal és országukkal szúrtak ki. A hazaáruló magatartás ugyanis jellemhiba. Most mégis van egy csoport, nevezetesen a Momentum, amely kiteszi az ablakba, hogy miattuk nem fog olyan gyorsan fejlődni az ország és helyreállni a gazdaság.
Orbán Viktor egy korábbi interjújában már beszélt róla, hogy az uniós forrásokra elsősorban azért van szüksége Magyarországnak, mert így gyorsabban tudjuk elérni a céljainkat. Egy fejlődő, jól működő országban viszont nyilván nehéz leváltani a vezetést, mert az emberek – ha soha nem is maximálisan, de – elégedettek. Erre rájött a Momentum és a szövetségesei is, akik nem először dicsekednek el azzal, hogy hurrá, nekünk köszönhető, hogy a hazánknak járó uniós forrásokat nem fizetik ki, ezért nem lesz annyi beruházás, nem épül-szépül az ország olyan ütemesen, mint korábban, nem nőnek az állami szférában a bérek és a nyugdíjak évről évre, és még sorolhatnánk.
Az ember egy kicsit fordított világban érzi magát, amikor a Momentum Donáth Anna által jegyzett közleményét olvassa. Ebben ugyanis az áll:
Büszkén vállalom, hogy az Orbán-kormánnyal szembeni jogállamisági eljárások egyik kezdeményezője a Momentum. Mi vagyunk azok, akik európai koalíciót szerveztünk a magyaroknak járó pénzek megvédésére. Mi vagyunk azok, akik újra és újra megmutatják Európában, mit is művel a Fidesz Magyarországon. És mi vagyunk azok, akik tegnap 399–118-ra győztük le Orbán Viktort az Európai Parlamentben, amely kimondta: csak akkor kaphat uniós pénzt a magyar kormány, ha biztosítja, hogy nem lopja el.
Donáth azonban nem őszinte, hiszen nem azt írja, hogy ezt azért csinálják, hogy megkaparintsák a hatalmat. Szerinte azért fontos a jogállamisági nyomás fenntartása, mert
fékezi a putyini önkény kiépülését, és eközben elzárja a NER oligarcháit azoktól a milliárdoktól, amiből finanszírozzák a dubai, londoni, New York-i luxuséletüket.
Anna, Anna… Egy lelkész lányától többet vártunk az őszinteség oltárán. Bár elnézve a kedves papát, aki bíróságról bíróságra jár, kimondhatjuk: nem esett messze az alma a fájától.
Forrás: MTI; Fotó: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS