Ha Wass Albertet kirekesztjük, rekesszük ki a teljes magyar irodalmat!
Valósággal Dunát lehetne rekeszteni a hisztérikusan követelődző, ismét kultúrharcoló politikusokkal, véleményvezérekkel, látszattevékenységet űző szervezetekkel. Ahogyan nem mellesleg azokkal a kiváló magyar írókkal, költőkkel is, akik hasonlóan szélsőséges nézeteket képviseltek, mint az „agyonnácizott” Wass Albert, mégis irodalmunk panteonjában foglaltak és foglalnak helyet a mai napig. A kérdés persze költői: valóban Wass Alberttel van probléma, vagy azokkal, akik a szokásos egyoldalúsággal ajvékolnak anélkül, hogy ismernék az író műveit?
„A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) a leghatározottabban elítéli, hogy a ma lezajlott magyar érettségi feladatsorát összeállító testület Wass Albert (1908-1998) személyében egy olyan szerzőt emelt az érettségi rangjára, aki erre a megtiszteltetésre – a közéleti szerepvállalásai és politikai nézetei miatt – teljes mértékben méltatlan.” Így kezdődik az a hisztérikus szövegelés, amit a Mazsihisz rendre előad – láttuk már ugyanezt a Horthy-szoborral vagy Herczeg Ferenccel kapcsolatban is. Sok szót nem érdemes pepecselni erre az egyesületre, hiszen a közleményük funkciója inkább abban rejlik, hogy „láttassák magukat”: ők igenis „léteznek”, higgyük el, „tényleges” munkát végeznek, így a Tisza-kormányt is "meg lehet győzni" azzal, hogy adjanak nekik állami támogatást - ahogyan az elmúlt tizenhat évben is rendre kaptak.
Beszéljünk inkább arról, hogy mennyi-mennyi írónk kerülhetne szemétdombra, pusztán amiatt, mert – fogalmazzunk úgy – vitatottak a közéleti szerepvállalásai.
- Babits Mihály például támogatta az 1919-es Tanácsköztársaságot, a „dicsőséges 133 napot.” Tehát szélsőséges nézeteiért nyugodtan kerülhetne a szemétdombra.
- József Attila az illegális Kommunista Pártnak a tagja volt, és bár később szembefordult a Tanácsköztársasággal, marxizmusát sosem tagadta meg élete során. Tehát szélsőséges nézeteiért nyugodtan kerülhetne a szemétdombra.
- Móricz Zsigmond ugyancsak szimpatizált a Tanácsköztársasággal. Vagyis szélsőséges nézeteiért nyugodtan kerülhetne a szemétdombra.
- Kosztolányi Dezső dicsőítő verseket írt Kun Béláékról, igaz, később kiábrándult a kommunistákból. Vagyis egykor szélsőséges nézeteket vallott, így nyugodtan kerülhetne a szemétdombra.
- Illyés Gyula fiatalon részt vett a Tanácsköztársaságban, és Párizsban is szoros kapcsolatot ápolt a baloldali körökkel. Szélsőséges nézeteiért nyugodtan kerülhetne a szemétdombra.
- Végezetül jöjjön Ady Endre, aki nemcsak szélsőséges nézeteiért, de nárcisztikus pszichopata jellemvonásaiért és családon belüli bántalmazásaiért, valamint hazaárulásért simán kerülhetne a szemétdombra. Jászi Oszkárral szoros barátságot ápolt, szimpatizált a Tanácsköztársasággal, letagadta magyarságát, hogy aztán franciának vallja magát, és azt akarta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia megsemmisítő vereséget szenvedjen az első világháborúban (ez a vágya végül teljesült is).
Annak ellenére, hogy a fent felsorolt írók, költők bűnlajstromát hosszan lehetne sorolni, és több, közkedvelt/közismert irodalmár neve kerülhetne a fenti listára, mégis emeljük ki a jó tulajdonságukat is.
- Babits Mihály kiváló filozófiai-pszichológiai-keresztény témájú verseket írt, ragyogóan ötvözve több irodalmi stílust. Méltó módon ápolta az antik- és a hagyományos keresztény világ irodalmát, ő fordította le elsőként magyar nyelvre Dante: Isteni színjátékát.
- József Attila versei a nyílt őszinteségen alapulnak, olyan érzékkel tálalva azokat, amelyeket csak a legkiválóbb poéták tudnak. A Mama című versét pedig nem kell bemutatni.
- Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig! című regénye annak is kötelező olvasmány, aki már elvégezte a középiskolát. Bizonyságot ad arról, hogy hogyan maradjon meg akkor is az erkölcsünk, a tartásunk, a becsületességünk, amikor úgy érezzük, mindenki ellenünk fordul.
Igazi útmutató, hogyan maradjunk meg embernek egy olyan világban, ahol (szinte) mindent és (szinte) mindenkit puszta érdekek vezérelnek.
- Kosztolányi Dezső a pszichológiai thriller egyik legnagyobb magyar prototípusát, az Édes Annát alkotta meg. Így hát méltán tananyag az irodalomórákon. A Hajnali részegség pedig megmutatja, létezésünk nem hiábavaló, nem kárhozott, és az élet apró örömeire világít rá még akkor is, amikor mindent rossznak látunk.
- Illyés Gyulát pedig bűn kihagyni akkor, amikor az 1956-os szabadságharcunkra emlékezünk. A Puszták népét pedig hiába nézte be később a kommunista rendszer valami munkásmozgalmi regénynek, valójában a magyar öntudatra ébredésnek egy fontos darabja.
Vajon nem "nácizás" Wass Albert meggyalázása?
Folytassuk a sort Wass Alberttel. Antiszemita volt? Lehet. Megsúgom, Kosztolányi Dezső is az volt, de komoly tiltakozást mégsem lehet látni körülötte. Ám akárcsak Kosztolányi, úgy Wass sem ölt embert. Szakmailag pedig annál többet tett le az asztalra. A hazaszeretetét és a magyar irodalomra gyakorolt hatását nem részletezné jelen sorok írója, azt már megtette korábban a PestiSrácok, inkább nézzük meg a legfontosabb regényeit, mennyire szóltak az "antiszemitizmusról."
Kezdjük A tizenhárom almafa című művével, amely egy egyedülálló szatirikus regény a székelység megmaradásáról, a túlélésről és a történelmi viharokhoz való alkalmazkodásról szól. Arról, hogy hogyan vészeli át a hétköznapi ember a nagypolitika döntéseit, mindezt fanyar székely humorral bemutatva.
A funtinelli boszorkány igazi fiataloknak szóló regény: rávilágít a természet és az emberi élet egyetemes összefonódására, és arra, hogy minden ember sokkal több annál, mint amennyit mi, ugyancsak emberként látunk belőle. Emberségre nevel. Fura ez a „nácizmus”, nem?
Az Adjátok vissza a hegyeimet! pedig bemutatja, milyen kiszolgáltatottságban éltek (és élnek a mai napig) az erdélyi magyarok Trianon után, mindezt egy hegyi pásztorgyermek szemszögéből. Hogy hogyan tudnak egy tollvonással egy egész család, nemzedék, vagy akár nép életét a pokolba taszítani anélkül, hogy beleszólása lenne az érintetteknek.
Közös ezekben a művekben, hogy nincs „hergelés” a zsidóság ellen. Nincs szélsőségesség. Nincs bujtogatás. Kizárólag a magyar öntudat van. Vagy tán az is baj? Rekesszük ki Illyés Gyulát is! Antiszemita az író? Rekesszük ki Kosztolányi Dezsőt is! A szélsőséges politikai nézet a baj? Rekesszük ki a magyar irodalom nagyágyúit!
Kiemelt kép: Wass Albert. Fotó: Archív
