Ma délelőtt egy komoly összefoglalás volt a német Phoenix Televízióban, ahol a „menekült“-kérdést foglalták össze 2015-től indulóan. A film igyekezett egy neutrális képet festeni a helyzetről és annak eszkalációjáról, a Willkomenkulturtól az AfD Siegeszugjáig, vagyis a fellépő politikai ellenzék győzelmi útjáig, azonban mégis, a film alapjaiban manipulatív maradt. A kialakult problémáért, amiben most Európa találhatja magát, azokat az országokat teszi felelőssé, amelyek a migránskvóta ellen vannak. Egyértelműen a Visegrádi országokra mutogat a film, mint bűnösökre, amelyek akadályoznak minden (minden?) józan (józan?) megoldást.
– a szerző Németországban élő orvos, író
Már tegnap este is volt ugyanitt, egy ezzel kapcsolatos műsor, amelyben a populizmus vádjával illetett országok vezetőiről, főleg Orbán Viktorról mutattak be egy 45 perces filmet. (ld. a fotót)
a szerző fotója
Ez oly mélyen igazságtalan, manipulatív, valamint hazug volt, hogy nehezemre is esett végignézni.
Az említett („Europa und die Flüchtlinge” című) mai filmmel kapcsolatban igen érdekes volt látni, hogy mennyire befolyásolható a német nép a média által… Látható volt az az örömteli üdvözlése, az a kritikátlan mellre ölelése az ideérkezőknek, amely a kezdeti eufóriát jellemezte…
Majd az is, hogy bár már 2016-ban egyre többen látták a bevándorlók befogadására vonatkozó kapacitás csökkenését, majd annak majdnem nullára mérséklődését, mégsem merészelt senki nyíltan fellépni ellene. És itt a hangsúly a „merészelt”-en van, ugyanis aki végül csak fellépett, azt rögtön populizmussal és jobboldalisággal is vádolták… Később pedig AfD szimpatizálással, ami a politikai berkekben több volt, mint egy egyszerű megbélyegzés.
És a lakosság ezt is „bevette“…
A cikk folytatása a PolgárPortálon. Kattintson ide!
Kaktusz
2017-12-03 at 12:27
A németek is fel fognak ébredni, hogy a saját médiumaik megvezetik őket, de akkor már késő lesz.
zeusz
2017-12-03 at 12:37
Mutti megvezette őket mint anno Hitler.Hitler 1934-ben azt mondta:adjatok tíz évet és nem fogtok ráismerni Németországra. Ebben az egy kijelentésében nem hazudott.1944-ben valóban nem lehetett ráismerni a bombázások miatt.Most meg a horda miatt.
Klárika
2017-12-11 at 02:35
Szerintem nem kell öket megvezetni. Van elég németnyelvü, ún., “független pulikáció”, amely ellentéteset állít a kormányukkal szemben, söt adatokkal is ellátja öket.
Az AfD az általános német szóhasználathoz képest “durvábbhoz” folyamodik, de az adatai megállják a helyüket.
Abban áll a fömüvészet, hogyan kell a már tagadhatatlan adatokat értékelni. Ez pedig nem büntetlen, tehát “ne szólj szám, nem fáj fejem”.
A “megvezetés” sikerének Karinthy adta meg a nyitját: ha így látom domború, ha úgy, akkor homorú.
Nagyon valószínü, hogy a cikkíró doktor meg papíron migránssimogató, de még nem volt helyben símogatni.
Klárika
2017-12-11 at 02:48
Karinthy: ha így nézem… (elég korán van)
AHÁ,
“a szerző Németországban élő orvos, író”, akkor az sem titok, hogy milyen “iskolában” szerezte a társadalomtudományi jelenségeket kiértékelö szempontjait. Orvosként dr.-nak lenni nem vall semmi különösre, de az, hogy egyben író is, az már igen. Emiatt lehet még belöle dr. dr. phil. prof.is, legkiválóbban pedig a Heller baráti neveltje is,…
Dr. T. Túri Gábor
2017-12-19 at 16:41
Sajnos csak ma olvastam a hozzászólásokat, ezért a késői reagálásom is rá.
Azonban elgondolkoztam a válaszokon.
Érdekesnek tartom azt, hogy addig, amig én kiírtam a cikkemben a nevemet, addig a válaszadók, többek között „Klárika“ nem…
Természetesen nem kötelező kiírni, ezt én meg is értem…
De névtelenül s.gbe rugdosni valakit, ahhoz nem kell bátorság.
Bátorság – már úgy értem, erkölcsi bátorság – ahhoz kell, hogy valaki ismeretlenül személyeskedjen valakivel (ebben az esetben velem), akit nem is ismer,
és amihez a cikknek semmi köze sincsen.
Nem haragszom miatta, hiszen nem is ismerem „Klárikát“ és így az ott leírt mondatai sem többek a számomra, mint a falra firkált „Hülye Pisti“ kijelentések.
Azon pedig már kisiskolás korunkban is csak kacarásztunk (akár ránk vonatkozott, akár nem).
Tehát nem haragszom.
De mégis… Mégis elgondolkoztat, hogy a leírt kijelentésemnek mi köze van „Klárika“ azon kijelentéséhez, hogy:
„Nagyon valószínü, hogy a cikkíró doktor meg papíron migránssimogató, de még nem volt helyben símogatni”
Hogy tetszik ezt érteni „Klárika”? És honnan szíveskedik ezt tudni?
Meg aztán ennek a hölgynek ezt a mondatát sem értem:
„AHÁ,
“a szerző Németországban élő orvos, író”, akkor az sem titok, hogy milyen “iskolában” szerezte a társadalomtudományi jelenségeket kiértékelö szempontjait.”
Itt már eleve az „AHÁ“ szót sem értem. Mert ezt akkor szokták leírni, ha valaki rájön valamire.
Ahá, vagyis „heureka“, mint ahogy egykor Archimedesz is felkiáltott. De neki volt rá oka, mert valamit feltalált… megtalálta a megoldást.
De milyen megoldást talál meg a „Klárika“ névű hölgy azzal, hogy milyen „iskolában“ szerezhettem meg a kiértékelő szempontomat.
Honnan tetszik tudni kedves „Klárika“ Asszony, hogy én hol jártam egyetemre (vagy egyáltalán iskolába)?
Magyarországon vagy Németországban?
És, hogy mikor? (vagyis ha Magyarországon, akkor 1989 előtt vagy azután… Ha már a társadalomtudományi kiértékelésemre szíveskedik célozni)
Kik voltak a szüleim?
Reakciós arisztokraták, burzsoák, vagy kommunista káderek (vagyis hogy milyen nevelést kaptam)?
De, ami a legaranyosabb, hogy semmi mást nem tettem ezzel az írásommal, csak jeleztem egy műsort a német TV-ben és arról írtam…
És érdekes módon nem arra kaptam választ, hanem arra, hogy ejnye-ejnye, milyen egy ember is lehetek én.
Minden esetre köszönöm a választ, és azt is, hogy semmi trágárság sem volt benne, mert manapság már annak is kell örülni.
Egyébként „Kézcsókom“ kedves „Klárika“ és kellemes ünnepeket!
Dr. T. Túri Gábor