Bár szinte végig vezettünk, olykor nagyszerűen is játszottunk, de végül egy ponttal kikapott női kosárlabda-válogatottunk Spanyolországtól a soproni olimpiai selejtező zárónapján (72-73). Ezzel sajnos csak a negyedik helyen zártunk a selejtező-csoportban és nem sikerült megszereznünk a hőn áhított a párizsi kvótát.
Boksay Zsuzsa, Németh Ágnes, Kiss Lenke, Körmendi Gyöngyi, Beloberk Éva, Borka Ágnes. Ha a fenti névsor nem mond semmit egy fiatalabb olvasónknak, nincs ok meglepődni. Mert bár a fentebb felsorolt klasszisok a magyar női kosárlabdázás utolsó olimpiai szereplői, azonban éppen 44 éve, 1980-ban pattogtattak az ötkarikás játékokon, Moszkvában. Azóta csak álom volt és maradt, hogy női kosarasaink újból ott legyenek az olimpiai kosárlabda-tornán.
Most azonban olyan közelségbe került az ötkarikás szereplés lehetősége, mint 1980 óta talán soha, hiszen mi rendezhettük azt a kvalifikációs tornát, amely hivatott volt dönteni a még szabad kvótákról, s amelyre az egyik pályázó Magyarország volt. Székely Norbert szövetségi kapitány tanítványai az első meccsen sima vereséget szenvedtek Kanadától (55-67), ám tegnap hatalmas győzelmet arattak az olimpiai ezüstérmes Japán ellen (81-75).
Ezek után a saját kezünkben volt a sorsunk, sőt, részben a kanadaiak kezében is, hiszen, ha a juharlevelesek ma délután legyőzték volna Japánt, akkor a mieinknek a spanyolok elleni eredményétől függetlenül meglett volna a kvóta. Kanada azonban nem tette meg nekünk azt a szívességet, hogy legyűrje az ázsiai szigetországot, így nem maradt más hátra, mint legyőzni a kiváló erőkből álló Spanyolországot. Ez nem ígérkezett könnyű feladatnak, ám csapatunk már többször bizonyította, hogy bárki ellen képes lehet a bravúrra.
Első félidő
A vendégek kezdték jobban a találkozót, néhány percen keresztül csak futni tudtunk az eredmény után, a hispánok már öt ponttal is vezettek. Aztán az első negyed közepén Studer triplájával egy pontra feljöttünk (13-14), majd Dombai Réka két kosara után már vezettünk is. A negyed vége Kiss Virág, Dubei Debóra és Határ Bernadett perceit hozta, így ötpontos előnnyel indult a második játékrész (24-19). Továbbra is lendületben maradtunk, különösen Studer Ági volt elemében, akinek mindegy volt, hogy triplát vagy duplát dob, egyszerűen nem tudott hibázni. A védekezésünk frenetikus volt, minden lecsorgót megszereztünk a saját palánkunk alatt, így – mivel mindössze nyolc pontot tudtak szerezni a spanyolok a második negyedben – a félidőre tizenkilenc pontos előnyt építettünk fel (46-27).
Második félidő
A pihenő után érezhetően beleerősítettek a kvótát már megszerző spanyolok. Kicsit koncentráltabban is védekeztek, de főként támadásban javultak fel. Távoli és középtávoli dobásaik is ültek, így nem sikerült növelni az előnyünket, sőt, néhány ponttal csökkent a két csapat közötti különbség. Három és fél perccel a harmadik negyed vége előtt időt is kért Székely Norbert, hogy egy kicsit rendezni tudjuk a sorokat. Határ Bernadett két kosara – amelynél a második tempó után még dobhatott egy büntetőt is – jóvoltából ismét visszaállt a megnyugtató különbség (64-46), s bár a spanyolok szereztek két kosarat, az utolsó negyedre így is idegeskedés nélkül fordulhattunk (64-50).
A befejező játékrész kihagyott lehetőségekkel, majd spanyol büntetőkkel indult. A következő kosárral kilenc pontra zárkóztak a hispánok (64-55), ami egyben azt is jelentette, hogy kilenc pontot dobtak zsinórban, amíg mi egyet sem. Nem véletlen, hogy Székely Norbert kikérte a következő idejét. Sajnos az időkérés sem használt, ismét a spanyolok szereztek újabb pontokat, és Lelik triplája a lehető legjobbkor jött, mert ezzel vezettünk újból néggyel (67-63). Studer rossz tripla után jó duplával jelentkezett, majd megszereztünk egy nagyon fontos védőpattanót. Cazorla kettő plusz egyet dobott, de még mindig hárommal vezettünk (69-66). Studer elöl és hátul is fantasztikus elánnal küzdött, több kétesélyes labdát is megszerzett, egy ilyen labdaszerzés után Lelik újabb triplájával hat ponttal mentünk (72-66) és már csak bő másfél perc volt hátra.
Időt kértek a spanyolok, akiknek már nem lehetett hibázni, hiszen két triplával vezettünk. A spanyolok két dobásból kettő kosarat szereztek, de szerencsére csak az egyik volt tripla, így egy ponttal még mindig vezettünk (72-71). Lelik tempója lejött a gyűrűről és Studer odaütése után kettő spanyol büntető következett. Bedobták, így vezettek újra egy ponttal (72-73), Székely Norbert ismét időt kért. Egyik oldalon sem született kosár, Határ Bernadett kezében maradt a párizsi repülőjegy, mert sajnos közelről nem talált a gyűrűbe. Az utolsó pillanatban egy fault után kettőt dobtak a spanyolok, s bár mindkettőt kihagyták, de mi sem tudunk már betalálni, így egy ponttal a vendégek győztek.
Lányaink minden elismerést megérdemelnek, hiszen mindhárom rivális ellen helytálltunk, sőt, Japánt le is győztük, ám ma sajnos nem tudtuk megőrizni komoly, húsz pont feletti előnyünket. Ezzel nem sikerült a bravúr, Párizsban sem lesz ott a magyar női válogatott az olimpiai kosártornán.
Vezető kép: MTI/Tóth Zsombor
Vízöntő
2024-02-12 at 22:42
Kanadát meg kellett volna verni, de hiányzott a profik hidegvére, a csak egy meccs nyugalma. A kezdők lámpalázas bizonytalankodását a nyomás válhatta ki és nem tudta kezelni senki. Sajnos, mert nyerhető volt!
Aztán a japánok ellen játék volt, semmi nyoma az előzőnek, nyertek is.
A spanyolok ellen meg az őrület, a káprázat 19 pontos vezetés a félidőben, aztán 22 lett, aztán semmi.
Az előbb olvastam nyilatkozatokat, az egyikben ott a magyarázat, a lényege ez volt: megbeszélték a szünetben, hogy menni kell, és amennyit tudnak dobjanak, az előny hadd legyen nagyobb és ez hiba volt, a védekezést kellett volna megbeszélni, az előny megtartására koncentrálni – mondta az egyik játékos. És szerintem igaza van! Megint a profizmus hiányzott, sajnos mindenkit elragadhatott a hév, azokat is akiknek a taktikára kellett volna figyelni. Mert a meccs másnapján rádöbbenni nagyon késő, de beléjük égett és többet ezt a hibát nem követik el!
Ilyen a sport! Van ez így. Nekem egy régi női kézi válogatott meccset juttatott eszembe.
Nem emlékszem, hogy EB vagy VB volt, a dánokkal játszottunk. Nem volt különösebb probléma addig amíg a dánok nem váltottak taktikát. Elkezdtek kapus nélkül játszani 7 mezőnyjátékossal. Kaptuk a gólokat rendesen, a lányok könyörögve nézegettek ki az szk.- ra, mondjon már valamit … mit csináljanak?
Az szk. csak elkerekedett szemekkel nézett tehetetlenül (nagyon sok meccset láttam életem során több sportágban, de olyan arcot még egyetlen edzőtől, szk.-tól se), aztán időkérés, utasítás, ellenszer semmi, a majd megunják sajnos semmit nem segített.
Persze hogy kikaptunk. Viszont azóta sincs magyarázat arra, hogy a szaktekintély N.A. szk. hogy a dánok akkor újnak számító játéka ellen hogy nem tudott annyit kinyögni:Igyekezzetek labdát szerezni és azonnal dobjátok az üres kapura! Nem, csak bámult tanácstalanul!
Ilyen a sport. Jó csapat ez a válogatott, jönnek a fiatalok is, egészséges arányban tessék tovább építeni és siker is lesz. Ez a vereség lehet a jövő sikereinek egyik kulcsa, ilyen többet nem fordulhat elő!
lesi
2024-02-12 at 10:31
nagy ügy megszoktuk
Pista bácsi
2024-02-12 at 01:33
Studer sok eladott labdája vezetett a bukáshoz.
Drazsen
2024-02-11 at 22:12
1990-96 között volt egy Laurencz László nevű szövetségi kapitány a női kézilabda válogatottnak. Az atlantai olimpián bronzérmet nyertek, de utána az EB-n csak 10-ek lettek, és az osztrákok ellen a legjobb nyolc közé való jutásért játszott meccsen hasonló szituban 6, vagy 7 gólos vezetésről veszítettünk. Megkérdezték a szövetségi kapitányt, hogy ennek mi volt az oka ? Azt válaszolta, mert kettessel kezdődik a személyi számuk. Le is váltották ezt követően.
B'Anna
2024-02-11 at 22:05
Egy ilyen kvalitásu edzővel, ez is hatalmas bravúr!
Hans Landa
2024-02-11 at 21:22
A tao rendszert és az un csapatsport támogatási rendszert alapjaiban át kell gondolni.(színházakról már nem is beszélek)Gyakorlatilag évtizedek óta egyetlen csapatsportunk van a vizilabda,hál’ Isten mindkét nemben.Fociban sem voltunk vb-n 86-óta,a hazai bajnokságot jobb nem is említeni.Szoboszlai és Willi Orbán is sérültek jelenleg,pár hónapra az idei eb előtt……..Remélem felépülnek,sok sikert a válogatottnak,de sok mindent át kellene gondolni.A pénz és a létesítmények önmagukban kevesek,a csapatokba JÁTÉKOSOK kellenek……
matrix
2024-02-11 at 20:28
Gratulalok !
Dr. Belák Ferenc
2024-02-11 at 20:14
Szégyen volt a mérkőzés, a magyar csapat teljesítménye. Kritikus mérkőzésen összeesnek és kiengedik a kezükből a tetemes előnyt. Ezért fizetést kapnak??????????????????
TS
2024-02-11 at 19:53
api01, erre írtad, hogy ez kosárlabda volt? na húzzál!
Ezek mutattak példát hazaszeretetből, elszántságból, szaktudásból az edzőjükkel együtt?
Szégyellje magát az, ki ezt kitette a pályára!
api01
2024-02-11 at 19:48
TS, te nem vagy normális.
Hogyan lehet így beszélni, nem szégyelled magad ?
Igen, veszítettek mert a végén néhány játékos durva hibákat vétett, meg a kapitány is, aki nem cserélt pedig kellett volna.
És ? Közel voltunk, és ilyen a sport.
Te pedig nézzél inkább valami mást, mert a kosárlabda nem a te műfajod.
TS
2024-02-11 at 19:41
Menjenek a büdös picsába, taóval kitömött, tehetetlen ribancok!
“A lányok akarták legjobban a győzelmet, nekik fáj a legjobban…” majd jön ez a süket duma. Ha annyira akarták volna a sikert, mint a feleségem a tévé előtt, simán nyernek.
vazmeg:
– a spanyolok már kint voltak az olimpián
– itthon játszottunk
– 22 ponttal is vezettünk
És leszívunk! Szégyen!
Amúgy meg a női kosárlabdának a sportértéke egy nagy nulla. Kb. mint a női tenisz. Jó, nem tudnak zsákolni, mint a férfiak, de a kosárig eldobni? Futni a meccsen? A labdákat nem az ellenfélnek dobni? (Mint Struder: kilencet!!!!)
Kanyátokat!