Nem megbántva az amatőr ligában focizók alázatos hozzáállását, példamutató sportemberi magatartását, de a hasonlat – ha még kibontása képzavarokkal is jár – „sajnos” stimmel és leginkább a labdarúgókat sértheti. A politikai dilettantizmus oly mélyre rántotta ugyanis az egész ellenzéki hóbelevancot, hogy ha a pandémia előtt még el is mondhattuk azt, hogy van valami halovány elképzelés és taktika (habár a kulcsjátékosok hiányoztak a keretből), akkor ma már nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy a félbemaradt NB2-es küzdelmekből a szezon befejezése nélkül is kiestek az ellenzék csapatai, majd több ligával lejjebb sorolták önmagukat. A nézők már régóta fütyültek, az edzők pedig szemünk láttára zavarták le a teljesítmény hiánya miatt szégyenkező játékosokat az elmúlt időszakban. Az MSZP ugyanis taktika nélkül játszotta a legrosszabb grundfocit, játékosaik pedig szép lassan elsunnyogtak a pályáról, ma már középcsatáruk sincs; az LMP elbotlott saját lábában, a zöld (!) gyepre zuhant és ma már alulról szagolja a (parlamenti) öltözői küszöböt; a Jobbik focistái a kezdőrúgása után piros lapot kaptak, majd több tartalékcsapatot („B csapatot”) alapítottak; s végül a Momentumról kiderült, hogy még mindig nem találta ki a felállását, és nincs meg a mindenki számára ismerős fociszerkó sem. A Karácsony Gergely által összegründolt csapat szintén sorra rúgja az öngólokat, mintha szándékosan hátrafelé támadna. Egyedül Gyurcsány Ferenc és a DK maradt még feljutási eséllyel a pályán… de meglátjuk, hogy a 2022-es döntőre milyen felállásban futnak majd ki a csapatok. Mindenesetre a leendő csapatkapitányukat nem nagyon kedvelik a nézők.
A nem éppen hízelgő – kissé képzavaros – hasonlat után lássuk a politikai valóságot! Amelynek megfigyelői – politikai hovatartozástól, ideológiai elfogultságtól függetlenül – ramaty állapotú ellenzéket vélelmeznek, és reménytelen jövőt jósolnak.
Tovább zsugorodó szocialisták
Ha felteszem a kérdést, hogy a szocialisták esetében milyen politikai üzenetre emlékszik a kedves olvasó, akkor bizony a „hardcore politikafaló” is igencsak zavarba jön. Mert nincs is mire emlékeznünk. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor egyedül Hiller István közoktatási javaslata volt az elmúlt hónapok egyetlen értékelhető politikai teljesítménye. Ötpontos javaslatából van, ami valóban megfontolandó (pl. a 9 osztályos általános iskola egy felkészítő évvel) – de sajnos sem a részletes kidolgozását nem láttuk (talán nem is készült el), sem pedig a sajtóban nem sikerült megjelenni vele. Utóbbi problémának oka szintén az ellenzéki dilettantizmusról tesz tanúbizonyságot, hisz jókora ritmustévesztéssel, időben is a legrosszabbkor álltak elő vele. Mert ki a csudát is érdekel a kilenc osztályos általános iskola hasznossága akkor, mikor még az a kérdés, hogy miként is lehet befejezni ezt a tanévet a koronavírus-járvány miatt, illetve hogyan fog kezdődni a következő? Ez az „ütemtévesztés” pedig mindenképpen amatőr politizálásra utal.
Tóth Bertalan, az MSZP elnöke. Fotó: MTI/Mohai Balázs
De ha nem is sikerült az MSZP-nek valódi politikai tartalmat gyártania és „elmesélni” azt a választóknak, azért egy amatőrebbnél amatőrebb botrányba csak sikerült beleszaladniuk. Korózs Lajos álvideója nagyot ütött a már igencsak haloványan pislákoló hitelesség burkán. Elképesztő dilettantizmusra utal az, hogy nem néztek utána annak a nőnek, aki mentőstisztnek kiadva magát szidta a kormányt, illetve akiről utólag kiderült, hogy notórius hazudozó. Az elmúlt három hónap bebizonyította, hogy a szocialisták esetében mindig van „lejjebb”. És ha már zsugorodás, eljelentéktelenedés és botrány – ki is a párt elnöke? Szerintem első blikkre sem tudja mindenki, a nagy többségnek meg halványlila gőze sincs róla – de nem is érdekli, és inkább ez a kínos az egészben.
A halványzöld LMP
Az évek során a mozgalom vezető arcai távoztak. Voltak köztük potenciálisan kiemelkedő jövő előtt álló politikusok (pl. Schiffer András) és ismert, de megosztó személy is (Szél Bernadett), no meg a „maradék” (Hadházy). A párt szellemi tőkéje is erodálódott, eltűnt az értelmiségi holdudvar is. A párt elvesztette frissességét, és ezzel együtt a fiatalabb generációk szimpátiáját. Talán a Momentum tudott ebből leginkább profitálni. És igaz az is, hogy a „zöldpolitikát” nem sikerült „eladniuk”, pedig kereslet volna rá. Az elmúlt hónapban végül is nem történt semmi olyan jelentős politikai erőfeszítés, ami miatt aggódniuk kellene a párt vezetőinek azért, hogy nüanszokkal ugyan, de átlépik majd a parlamenti küszöböt. Mert egyelőre az állami támogatással járó egy százalék is soknak tűnik…
Jobbik: amikor a hülyeség látványos szorgalommal társul
Mondják, hogy ameddig valaki ostoba és lusta, addig nem árt a környezetének. De ha a hülyeség szorgalommal és kellő ambícióval párosul, akkor nagy a baj. És itt leginkább a pártot megjelenítő Jakab Péter áll előttünk a maga valóságában. A Jobbik elnöke mára versenyt kiabál Gyurcsány Ferenccel, Jakab az egykori miniszterelnök szavait ismételgeti papagájként a parlamentben – a különbség csupán az, hogy míg a DK elnöke mögött van egy „szekta-szerű” csoport, addig az előbbi már elvesztette támogatóinak nagy részét. A Jobbik felszalámizta önmagát. Fúrás-faragás, kizárás-bezárás, leváltás-kinevezés – már követni sem tudjuk. A frakciójuk mindenesetre a harmadára csökkent (26-ról 17-re), de várhatóan nem került nyugvópontra az erózió.
Jakab Péter, a Jobbik elnöke. Fotó: Horváth Péter Gyula/ PestiSrácok.hu
A legamatőrebb jelenség azonban az, hogy míg a Jobbik magával foglalkozik (nem pedig alternatív politikai narratívát és tartalmat gyártana), kiderült, hogy Jakab Pétert, mint elnököt még be sem jegyezték a törvényszéken.
(Nem lehet a koronavírusra és a bürokrácia lassúságára fogni, hisz a pártok – és egyesületek – esetében nem volt ítélkezési szünet, elektronikus úton be lehetett nyújtani a pandémia alatt is változási kérelmet; ráadásul a jogszabályok szerint a változást 60 napon belül kötelező is lett volna bejelenteni, a törvényszéknek pedig 30 napon belül elbírálni. Akárhogy is számoljuk, ez nem az ügyintézés lassúsága miatt nem történt meg.)
A logó megváltoztatása és az ideológia teljes kilúgozása után a Jobbik népszerűsége zuhant a legnagyobbat egy éven belül a rendszerváltoztatás óta eltelt történelemben.
Momentum – mi lesz ebből?
A „friss politikai levegőt” hozó mozgalom az elmúlt három hónapban olyan csöndben volt, hogy hallani sem lehetett róluk. A „friss levegő” el is illant. Se politikai tartalom, se cselekvési javaslat, se célok, se semmi! Eltűntek. Majd jött a mindenki által ismert tisztújítás, ahol „kiszorultak” az eddig ismert arcok és jöttek olyanok, akik kevésbé ismertek, akikről azt (is) rebesgetik, hogy „jobbra” akarják elvinni a párt irányvonalát… Agyrém! És persze Körömi Attila is megérne egy misét. Fidesztől a Jobbikon át a Momentum elnökségéig repítette őt a politikai érdekek szele. Tényleg jogos a kérdés, mi lesz ebből a momentumból? Profi politikai alakulat biztos nem.
Egy ember nem merült csak el a süllyedő hajóval
Miközben minden párt belső harcoktól hangos, magukkal vannak elfoglalva, nem képesek valódi ellenzéki politizálásra és gyorsan vesztik népszerűségüket, van valaki, aki olyan biztosan áll a balliberális hajó tatján, mint Leonardo DiCaprio a Titanicban. Kissé giccsesen túljátszva szerepét (akár Leonardo is), szerelmével (feleségével, Dobrev Klárával) együtt.
Mert van vízió, van karakter, van „bátor” mondanivaló, még akkor is, ha elsőre nem tűnik szimpatikusnak (pl. Európai Egyesült Államok) – de következetesen. És ez a lényeg.
Íme, ismét itt van Gyurcsány Ferenc! A király meztelen ugyan, de büszkén vállalja magát. Ráadásul a többi párt veszteségeit is képes a Demokratikus Koalíció a saját maga előnyére fordítani (lásd: XXI. Század Intézet elemzése).
Megye 3
Így, habár még mindig Karácsony Gergely a legmagasabban jegyzett sportoló az ellenzéki focipályán (visszatérve a képzavaros hasonlathoz), de annyi hibát vétett ő is az elmúlt hónapok során (a Lánchíddal például luftot rúgott), hogy a Gyurcsány vezetésével robogó csapat a saját térfelén ismét győzelemre áll. Ahogy a többi team hibázik, a Demokratikus Koalíció irányítója (csapatkapitánya) kihasználja a helyzetet, és igazi lesipuskásként kegyetlenül bevarrja a gólokat. Így versenyben marad a feljutásért küzdő ligában. Nem kell jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy kijelentsük azt, miszerint 2022-ben egy Fidesz – Demokratikus Koalíció döntőt fogunk látni, a többiek pedig osztályozót játszanak majd a kiesés elkerüléséért.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
Vezető kép: MTI/Máthé Zoltán
Facebook
Twitter
YouTube
RSS