Huszárosan huszadszor – Újra él a magyar virtus Erdélyben
Huszadik alkalommal rendezték meg Erdélyben a huszár hagyományőrző találkozót, amely az 1849-es tavaszi hadjáratnak állít emléket. A két évtizedes múltra visszatekintő esemény mára az egyik legfontosabb hagyományőrző rendezvénnyé vált a térségben, ahol a huszárviselet, a ló és a nemzeti érzés együtt idézik meg a múltat.
Az idei hadjárat különleges pillanata volt az emléktábla-avatás, amelyet Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója és Hoppál Péter kormánybiztos leplezett le a Hargita megyei Szentegyházán. A tábla nemcsak a magyar huszár dicső múltját őrzi, hanem azoknak is tiszteletet állít, akik ma is ápolják ezt a hagyományt, és továbbadják a fiatalabb generációknak.
A rendezvényen a papírcsákós, fakardos kicsi huszártól az obsitos öreg katonáig mindenki ott volt, aki számít. Az egész napos eseményen a résztvevők nemcsak megidézték, hanem újra is élték a huszáréletet. Az esemény alaphangját a Szentegyházi Gyermekfilharmónia zenészei és kórusa adták meg.
Mihály József huszárkapitány, a Szentegyházi Hagyományőrző Huszárcsapat vezetője a PS-nek úgy nyilatkozott:
Kilencven évig nem volt hazánk, csak szülőföldünk. Kilencven év után a jelenlegi magyar kormány jóvoltából hazánk is van. Mert egy népnek van otthona, egy nemzetnek van hazája. Ez a magyar haza. Mi nem határon túli magyarok vagyunk, mi a nemzet szerves része vagyunk. A jelenlegi országhatárok nem egyeznek meg a nemzet határaival, ezért úgy mondanám, hogy Kárpát-haza. Isten belénk teremtette a Hargitát. Isten magyarnak teremtett, nem lehetek közömbös a nemzetemmel szemben.
A huszadik hadjárat nemcsak egy rendezvény volt, hanem találkozás is – múlt és jelen, fiatal és öreg, hagyomány és jövő között. Erdélyben ismét bebizonyosodott: a magyar virtus nem évül el, legfeljebb időről időre újra nyeregbe száll.
