Hamar kiderült, hogy a Velencei Bizottság állásfoglalása a kisebbségi jogokat sárba tipró oktatási törvény kapcsán gyakorlatilag nem változtat nacionalista politikáján az ukrán kormány, holott erre is ígéretet tett. Bár a Bizottság múlt hétfőn közrebocsátott végleges jelentésében úgy fogalmaz, legjobb lenne újraírni a vitatott törvényt, nem fogalmaz kellő határozottsággal, így az ukrán vezetés tovább folytathatja taktikáját, amely a magyar nyelvű oktatási hálózat felszámolását eredményezheti. A várakozásokkal szemben Kijev továbbra is fittyet hány a nemzetközi tiltakozásokra, és sajátos értelmezéseket költött a Velencei Bizottság kijelentései köré is, a várt diplomáciai siker helyett a kisebbségekért folytatott közdelem frontján nem történt elmozdulás.
A magyar külügy minden rendelkezésére álló nemzetközi diplomáciai eszközt bevetett, hogy jobb belátásra térítse Kijevet az ukrán nacionalista törekvések legújabb vívmányaként megszületett új oktatási törvénnyel kapcsolatban. Az érintett országok kisebbségeinek védelme érdekében kifejtett nemzetközi diplomáciai nyomás mellett még hazánk is arra számított, hogy ha Ukrajna ezeknek a jelzéseknek nem enged is, legalább az általa objektív testületként elismert Velencei Bizottság ajánlásait kötelező érvényűnek tekinti, különös tekintettel a NATO és uniós csatlakozási tárgyalások gördülékenységére. Az előzetes várakozásokkal ellentétben azonban Ukrajna a maga “szelektív érzékenységével“ a Velencei Bizottság ajánlásából csak a saját maga nacionalista elképzeléseinek megfelelő olvasatot ragadta ki, ezzel egyúttal ízelítőt adott a nyugati demokratikus elvekhez való kritikus hozzáállását illetően, különös tekintettel nemzeti kisebbségeire. Még fájóbb az ukrán vezetés konoksága atekintetben, hogy hazánk korábban a leghatározottabb és legállhatatosabb támogatója volt Ukrajna európai integrációjának, egyetlen elvárást fogalmazva meg viszonzásul, hogy a mintegy 140 ezres kárpátaljai magyar kisebbség jogai biztosítva legyenek.
Petro Porosenko; fotó: bumm.sk
Diplomáciai pofonok az Európához felzárkózó Ukrajnának
“Viharos éven vannak túl a magyar nemzeti közösségek, akik közül a kárpátaljai magyaroknak kell szembenézniük a legnagyobb nehézségekkel a továbbra is elfogadhatatlan ukrán oktatási törvény miatt” – így fogalmazott szerdán, országgyűlési beszámolójában Szijjártó Péter. Emlékezetes, a külügyminiszter beszédében arra utalt, hogy idén szeptemberben írta alá Petro Porosenko ukrán elnök a környező országok heves tiltakozását kiváltó, a kárpátaljai kisebbségi jogokat sárba tipró új oktatási törvényt. A nemzetközi botrányt az oktatási törvény 7. cikke váltotta ki, amely az ukrán nacionalizmus jegyében azt hangsúlyozza, hogy az oktatás nyelve az államnyelv, ezért a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatását csak az első négy osztályban engedélyezik, 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul oktatnak majd.
Mivel a rendelkezés az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei, és az anyaországok (többek közt Lengyelország, Románia, Magyarország) szerint sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, továbbá nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit, az érintett országok közös erővel fejtettek ki diplomáciai nyomásgyakorlást (Magyarország tekintetében az uniós és NATO-csatlakozás hátráltatásával), amelynek annyi eredménye legalább volt, hogy az ukrán vezetés ígéretet tett arra, hogy az időközben a Velencei Bizottság elé kerülő ügyben kötelező erejűnek fogja tekinteni a Bizottság ajánlásait. A közös fellépésből különben éppen a szintén jelentős kisebbségét képviselő Lengyelország farolt ki egy külön megállapodással, hátat fordítva a hagyományos V4-es együttműködésnek, így a kérdésben Magyarország legszorosabb szövetségesévé Románia lépett elő.
A későbbi diplomáciai fejlemények fényében talán érintőlegesen érdemes ide idézni a szocialista EP-képviselő, Szanyi Tibor utóbb meglehetősen dölyfösnek tűnő kijelentéseit, amellyel Vlodimir Hrojszman ukrán miniszterelnök azon ígéretét kommentálta, hogy az ukrán vezetés mértékadónak tekinti a Velencei Bizottság állásfoglalását. Mint Szanyi fogalmazott, „a magyar érdek védelmében csak megalapozott, higgadt érveléssel, uniós szövetségeseinkre támaszkodva lehet eredményesen fellépni, ellentétben a Szijjártó-féle értelmetlen és káros pattogással és fenyegetőzéssel”.
A magyar oktatási hálózatot számolhatják fel
A Velencei Bizottság végleges, múlt hétfőn közrebocsátott ajánlását jogi szempontból Trócsányi László igazságügyminiszter – aki korábban nyolc éven át vett részt a bizottság munkájában – értékelte a Mandinre.hu-n megjelent írásában. A miniszter kiemelte annak jelentőségét, hogy elismerték, az új ukrán szabályok alkalmazása elvi és gyakorlati problémákat vet fel. A Bizottság megkérdőjelezte továbbá, hogy az a legitim cél, hogy az államnyelvet a középiskola végeztével mindenki megfelelően ismerje, csak az ukrán törvényhozó által választott megoldással érhető-e el. Trócsányi László úgy fogalmazott,
az új törvény ugyanis a ma működő magyar oktatási hálózatot is felszámolhatja azzal, hogy az érintett iskoláknak át kell állniuk az ukrán nyelven történő oktatásra.
Trócsányi László arról is írt, „a Bizottság kimondta, hogy a megfelelő megoldás az lenne, ha a kifogásolt 7. cikket felváltanák egy kiegyensúlyozottabb és világosabban megfogalmazott normaszöveggel. Tekintettel azonban arra, hogy e cikk és maga a törvény keretrendelkezéseket adnak meg, alkalmazásukhoz további jogszabályokra van szükség”. Hozzátette,
bízom abban, hogy az ukrán fél olyan javaslatokkal fog előállni, amelyek a magyar kisebbség jogos érdekeit figyelembe veszik, és így a magyar anyanyelvű oktatás teljes egészében fennmarad Kárpátalján.
Trócsányi László Kárpátalján; fotó: MTI
Az ukrán taktika veszélyei
A Velencei Bizottságnak az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatban hétfőn közrebocsátott ajánlásait közös állásfoglalásban üdvözölték az ukrajnai magyar szervezetek és történelmi egyházak. Véleményük szerint Bizottság állásfoglalásában jelentős részben visszatükröződnek azok az aggályok és kritikai észrevételek, melyeket a törvény 7. cikke előírásait illetően fogalmaztak meg. Úgy vélték, a Velencei Bizottság helyesen érzékelte, hogy a vitatott oktatási törvény lényegesen csökkenti a kisebbségi nyelveken történő oktatás lehetőségeit, ami aránytalan beavatkozás a nemzeti kisebbségek már meglévő jogaiba.
Itt érdemes felidézni, hogy az ukrán politikai taktikázás veszélyeire már Taraczközi László kárpátaljai református lelkész is felhívta a figyelmet portálunknak adott interjújában, amikor arról beszélt, mivel az ukrán nyelvtörvényt 2020-ig tervezik bevezetni, idővel elsikkad a figyelem a visszafordíthatatlan hatásokkal járó változások fölött. Mint hangsúlyozta, az ukrán állam most azt a taktikát követi, hogy határozatok szintjén ajánl különböző kedvezményeket a magyarság számára, ami azért veszélyes, mert az törvény eredeti törvény továbbra is élni fog, amelyhez bármikor visszatérhet az ukrán politikai vezetés.
Kihasználták a Velencei Bizottság puha állásfoglalását
Utóbbi félelmek köszönnek vissza a kárpátaljai szervezetek és egyházak közös nyilatkozatában is, amikor úgy fogalmaznak, a Velencei Bizottság állásfoglalásának számtalan pontja értelmezhetetlen, különösen az a vélemény, hogy az említett 7. cikkely diszkriminatív rendelkezései a végrehajtási folyamatban orvosolhatók lennének. A Velencei Bizottság tehát annak ellenére nem hangsúlyozza elég erőteljesen a 7. cikkely felülbírálásának szükségességét, hogy feloldhatatlan törvényi ellentmondásokat szülne a vitatott törvényt alacsonyabb szintű jogszabályokkal korrigálni. A közleményben érthetetlennek nevezték továbbá, hogy a Velencei Bizottság mire alapozza az ukrán fél állítólagos tárgyalási hajlandóságát, miközben az ukrán hatalmi szervek magatartása eddig éppen az ellenkezőjéről tanúskodott. Összességében úgy fogalmaztak, a kérdés rendezését továbbra is az ukrán oktatási törvény 7. cikkelyének Ukrajna Alkotmányának és törvényeinek, valamint nemzetközi kötelezettségeinek megfelelő, a nemzeti kisebbségek szerzett jogait tiszteletben tartó módosításában látják.
Az oktatási törvény be van betonozva
Hogy az ukrán vezetés jól érzékelte a Bizottság állásfoglalásának bizonytalanságát, új javaslatukban nem meglepően arra építenek, hogy három lehetséges modellel kiegészítve lényegében változtatás nélkül megtartják a vitatott 7. cikkelyt. Ez a gyakorlatban úgy valósulna meg, hogy a más-más nyelvcsoportok „igényeihez” utólagos ajánlásokat fogalmaznának meg, amelyek, mint arra Taraczközi Ferenc nyomán felhívtuk a figyelmet, párhuzamosan élnének az eredeti törvénnyel. Az már a Velencei Bizottság előzetes állásfoglalása kapcsán kiderült, hogy az ukrán sajátosan másképp értelmezi az abban foglaltakat, és ahelyett, hogy elfogadná a 7. cikkely módosítását, úgy érvel, hogy arra tulajdonképpen a Bizottság szerint sincsen szükség.
Az ukrán tárca elképzelése szerint, azoknak az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeknek, amelyeknek nincs anyaországuk, képviselőik nem anyanyelvi környezetben élnek, ezáltal anyanyelvük “veszélyeztetett”, biztosítanák, hogy az első osztálytól a tizenkettedikig valamennyi tantárgyat anyanyelvükön tanulják, az ukrán nyelvet pedig tantárgyként. Ebbe a csoportba tartoznának például a krími tatárok. Megjegyzendő, hogy a jelenlegi ukrán vezetés szemében a krími tatárok kiemelt státuszú kisebbség a többi nemzetiséghez képest, ezt különösen az orosz-ukrán ellentét, és az ukrán nacionalizmus indokolja. Az ukrán elképzelés szerint a második csoportba az európai uniós anyaországi háttérrel rendelkező kisebbségeket tartoznának, de köztük is különbséget tesznek a nyelvcsoporthoz tartozás szerint. A szláv nyelvcsaládhoz tartozó, többségében ukránul beszélő környezetben élő kisebbségek – így a lengyel, a szlovák és a bolgár kisebbség – esetében az ötödik osztálytól vezetné be több tantárgy oktatását ukrán nyelven, és onnantól a 12. osztály felé haladva fokozatosan emelné az ukránul oktatott tantárgyak számát. A nem szláv nyelvcsaládhoz tartozó, javarészt anyanyelvi környezetben élők, azaz a magyarok és a románok esetében a tárca azt javasolja, hogy kevesebb tantárgy oktatásában térjenek át ötödik osztálytól az ukrán nyelvre, és az ukránul oktatott tantárgyak számának bővítése is lassabban történjen. A harmadik csoportba az orosz kisebbséget sorolja a tárca. Kifejti, hogy az Ukrajnában élő orosz nemzetiségűek anyanyelvének megőrzését nem fenyegeti veszély, továbbá szintén szláv nyelvet beszélőként nem okozhat nehézséget számukra az ukrán elsajátítása. Esetükben ezért a minisztérium szerint az ötödik osztálytól rögtön át lehet térni valamennyi tantárgy ukrán nyelven történő oktatására.
Mi a magyar elvárás?
Mint elemzésünkből kiderült, hiába a Velencei Bizottság állásfoglalása, az ukrán nacionalista vezetés csak a saját szája íze szerint hajlandó értelmezni az irányában megfogalmazott elvárásokat. Jelen állás szerint tehát feleslegesen várt hazánk a Bizottság véleményére, alapvetően semmilyen előrelépés nem történt az eredeti ukrán elképzelésekhez képest. Bár a magyar diplomácia érdekérvényesítő képessége továbbra is fennáll, a Velencei Bizottság puha állásfoglalása gyakorlatilag nem befolyásolta az ukrán vezetés gyakorlati lépéseit. A problémának magyar részről továbbra is egyetlen elfogadható megoldása maradt, mégpedig három elvárás teljesülésével. Ezek közül az első, hogy kisebbségek már meglévő jogait, így Ukrajnában az anyanyelven történő oktatás lehetőségét nem lehet korlátozni, emellett minden a kisebbségeket érintő döntés előtt konzultálni kell a képviselőikkel, a Velencei Bizottság törvénymódosítást sürgető állásfoglalását pedig maradéktalanul végre kell hajtani .
Forrás: mandiner.hu/MTI/PestiSrácok.hu; kezdőkép: lokal.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS