Energiamuciológiának álcázott félperifériás szervilizmus Donáth Annától – Politikai Hobbista Gál Tibor borásszal

Az ellenzéki előválasztásnak tényleg volt tétje. Nem így tervezték, csak adatokat akartak gyűjteni és szoktatni a szavazókat a listavezetőhöz, de mégis nekiálltak legyilkolni egymást. Jakab elhullott, Karácsony megsemmisült, Fekete-Győrt pedig a sajátjai falták fel. És még csak a felénél tartunk. A belső hatalmi harc pedig azért lett éles, mert nem mindegy, melyik háttérben meghúzódó erő dominálja le a baloldalt. Mert Berlin, Brüsszel, Párizs, a Nyílt Társadalom Alapítványok, hárombetűs szervezetek, amerikai külügy… mind-mind ott kavar a háttérben és tolják a pénzt az ellenzékbe. És mindegyiknek saját elképzelése van arról, hogy ki vezesse az összefogást.

A világ legbutább kisfiújának távozásával ugyan rengeteg szórakoztató pillanatot veszítünk, de szerencsére van a Momentumban tartalék. A Hobbista a világ első energiaszociológusának, Donáth Annának hétvégi agymenését elemezte. A brüsszeli államnő ugyanis azt követelte, hogy csatlakozzunk Németországhoz az energetikai szektorunk tönkretételében. A Hobbista egyesével helyreteszi Donáth hamis felvetéseit, rossz következtetéseit és elmagyarázza, miért nem érdemes magunkra húzni a nyugat-európaiak hülyeségeit, pusztán perifériás szervilizmusból.

Ifj. Gál Tibor egri borász érkezett a Hobbista vendégfotelébe, és hozott is mindenkinek egy üveg bikavért. Amit persze nem szabad mutogatni a képernyőn a médiahatóság miatt, de jelentjük: finom volt. Az eddig sem volt kérdés, hogy Magyarországon rengeteg jó bor van, de azt most tudtuk meg Tititől, hogy a neves magyar borászok által készített termékeket összesen körülbelül 200 ezer honfitársunk fogyasztja. A többiek még mindig az édes lőréket szeretik, mert gyerekkorunktól fogva ezt az ízvilágot szoktuk meg: a nagyi is jól megszórta porcukorral az epret. A jó boraink mellett nagyon fontos a borturizmus is, ami Titi szerint egy kicsit túl is lett nálunk tolva. A világon nincs még egy ilyen bortermelő ország, ahol a borturisták így bemehetnek a borászatokba, személyesen találkozhatnak a tulajdonosokkal, főborászokkal. Ez egy unikális magyar jelenség, amit a külföldi vendégek ugyan imádnak, de maguknak a borászoknak néha egy kicsit too much – egyszerűen nem bírják a tempót, néha alig marad idejük a szőlőre meg a borokra.