Behódolás helyett maradjunk az utolsó gall falu az EU-ban!
Fotó: MTVA / mtv
A választási kampány legnagyobb hazugsága, hogy ki lehet egyezni az európai elittel. Nem lehet. A teljes és feltétel nélküli megadást várnak minden olyan ügyben, amikről már kétszázhuszonkétszer bebizonyosodott, hogy nekünk van igazunk. Aki ilyesmivel jön, az nem kiegyezni akar a nyugati elittel, hanem alattvalónak készül.
A szöveg az, hogy csak némi jólfésültségre, európai arcélre, udvarias gesztusokra van szükség, az európai elit rögtön nagy ölelésekkel válaszol. Talán még egy kis szuverenitásról kell lemondani, és minden rendbe jön. Az elmúlt tizenvalahány év tapasztalatai mondanak ennek ellent. Aki nem hiszi, járjon utána a megfoghatatlan és utolérhetetlen szupermérföldköveknek, ami tulajdonképpen az nyugati elit hibrid hadviselési technikája; valahogy mindig a következő mezőre léptek, amint teljesítettük őket. Vagy megtekinthetik a korrupciós tematikát nem annyira megtámasztó valóságot is: független szereplők, tehát nem a Bizottság megrendelésére dolgozó NGO-k felmérései, cégvezetők, átlagemberek tapasztalatai alapján Magyarország az legkevésbé korrupt országok közé tartozik az EU-ban. A többszereplős pályázatok esetében már dobogós helyezésünk van, de mégis minket tartanak célkeresztben. Amihez néhány korrupt szociológus és aktivista érzelmeit társítják bizonyítékként.
Fotó: AFP
A nyugati elit Magyarországot akarja megbüntetni
Példát szeretnének statuálni. Az európai elit ugyanis a totalitárius (germán) hagyományai miatt mindent zéró összegű játékként fog fel, amiben vagy elérik a teljes győzelmet, vagy megalázó vereséget szenvednek.
Nincs középút, nincs megegyezés, no pasarét! Győzelem vagy halál!
– bármilyen témában ezeket a szavakat lehet hallani a nyugati elit képviselőitől. Tényleg bármilyen ügyben. A kompromisszumot nem ismerik, nincs szavuk rá (a győzelemre annyi szavuk van, mint az eszkimóknak a hóra), ezért aki azzal érvel, hogy ő képes lesz megtalálni a modus vivendit velük, az nem pusztán hazudik, hanem egyenesen az eszközük (gauleiterük).
A sorcsere lényegtelen. Lehet orbánozni napestig, de Brüsszelben Navracsics és Bóka is kudarcot vallott, pedig náluk európérebb arc nemhogy a Fideszben, de az országban sem található. Illetve, aki náluk európérebb, az már nem magyar. A követeléslista adott: elemi érdekeinket kell feladnunk és a legalapvetőbb civilizációs kérdésekben kell hátraarcot vezényelnünk magunknak, és akkor lehetünk barátok. Vagyis kapitulálnunk kell a Bizottság elől, olyan ügyekben is, amiből már vagy kihátráltak, vagy készülnek kihátrálni, de minimum mindenki számára nyilvánvaló, hogy tévedtek.
Ami tőlük keletre van, azokkal így bánnak. Szegény románok a legrománabb tempóban álltak át a Bizottság oldalára, olyan szolgaian követték az uniós napirendet, hogy Antonescu Conducător mind a 10, nála lévő lopott tárgyat megnyalná, aztán mégis sikerült államcsőd-közeli helyzetet produkálniuk. Mert nem érdekelte Brüsszelt, hogy mi van Romániában, mivel kellene, lehetne a gazdaságukat és társadalmukat helyrepofozni, csak dobták nekik a táviratot a listával, hogy ezeket tessék lépésről lépésre, tégláról téglára megvalósítani, mert csak.
Képtelenek együttműködni
A nyugati elit képtelen együttműködni, kizárólag konfliktusokban, és az azt követő, feltétel nélküli megadásban hisz. A kompromisszum szó úgy fáj a fülüknek, mint angolkisasszonyoknak a basszameg. Ezért harcoltatják az ukránokat, ezért tették tönkre az ipart a bolond zöld ideológia jegyében, ezért verik szét a NATO-t és a többi. És ezért nem képesek leszállni rólunk, még akkor sem, ha mindenben nekünk van igazunk.
Arrafelé az alapvető kulturális mintákkal van a baj. A nyugati elitek évezredek óta abban szocializálódtak, hogy nekik csak akkor van valamijük, ha azt mástól elveszik. Hogy közösen építenek valami a szomszéddal, az ismeretlen, egyben dühítő ötlet számukra. Ha 10 sovány tehén feji egymást, abban is több szórakozást találnak, mint egy új legelőben, hiszen a kevés felhatalmazást ad a rablásra és az erőszakoskodásra.
És nem, nem azért nem lehet velük tárgyalni, mert a többségük labilis, idegbeteg nő, hanem mert alapvetően nem is ismerik a tárgyalás fogalmát. Legalábbis az egyenlő felek közötti tárgyalást nem értik. Számukra a jólét és a siker forrása az, ha valakire rákényszeríthetik az akaratukat, ha győznek. Akkor is, ha ez szembe megy a józan ésszel, mint mikor az előző Európai Birodalom nem kereskedni akart a Szovjetunióval, hanem milliók halálán keresztül birtokába kerülni az amúgy apróért megvásárolható holmiknak.
Le kell őket nyomni!
Nincs más megoldás, a nyugati eliteket le kell verni. Akad arrafelé éppen elég értelmes ember, akikkel lehet tárgyalni. Csak le kell váltaniuk az elitüket, még mielőtt valaki más váltja le őket egy tornateremben. Mi meg addig elleszünk az utolsó gall falu szerepével, ami az összes kellemetlenség ellenére mégis sokkal jobb, mint a feltétel nélküli behódolás.
