Árulások Magyarország ellen

Sokat gondolkodtam arról, hogy mi visz rá valakit, hogy a gyökereit, sorstársait, barátait elárulja, a több ezer éves magyar hagyományokat, a magyar nyelvet, a szeretetet, mindent, ami magyar, s kiárusítsa a saját hasznára külföldi, idegen érdekekért. Egy valamit tényként kell elismerni: nem lehet sikeres itt a Kárpát-medencében semmilyen mozgalom, párt, amely nem nemzeti. Ez Magyarországra különösen vonatkozik. Szabó Dezső 1935-ben Az egész látóhatár című művében így fogalmazza ezt meg: ,,...Csak egyet nem szabad elfelejtenünk: a magyarság akkor használhat legtöbbet az emberiségnek: ha megtalálja önmagát, ha önsorsa egyetlen urává önmagát teszi, ha hűséggel vigyázza ősi pszichéje megépülését, sajátos életérdekeit, önálló fejlődése organikus céljait.”

Az árulások mindig balról jöttek

Nem erre a gondolatra talált rá Orbán Viktor és nemzeti, koalíciós pártja az elmúlt tizenhat évben? Nem azt ismerte fel a magyar miniszterelnök, hogy az Európai Unióval szövetségben kell dolgozni, de csak addig, amíg Brüsszel nem sérti a magyarság érdekeit. Tudomásul kellene venni újra hosszú idő után, hogy a Fidesz-KDNP ,,őrpárt”, őrzi a magyar érdekeket, az európai érdekekkel, keresztény értékekkel összhangban. Mit csinál a magyarországi baloldal több mint száz éve?

A magyar baloldali mozgalmak, pártok, itt elsősorban a kommunista pártra (KMP) gondolok, a kezdetektől, 1918-tól fogva a marxi-lenini ideológiára építette uralmi rendszerét, kirekesztette a magyarságot az alkotói tevékenységből, a magyar történelmi hagyományok egy részét eltiltották a nép elől, elidegenedtek a társadalomtól, amiért diktatórikus hatalmuk rendre megbukott s ha nem, akkor morálisan buktak meg. Gondoljunk csak az 1919-es Tanácsköztársaságra, a véres kommünre, Kun Béláékra, Pogány Józsefékre, Kéri Krammer Pálra (A Tisza gyilkosság vádlottjai) Corvin Ottóékra, Szamuely Tiborékra, a Lenin fiúkra, akik a hatalmukat csak a terrorral, gyilkosságokkal tudták fenntartani, miközben üldözték a keresztényeket, a polgári osztályt, a parasztságot, egyszóval mindenkit, aki tulajdonnal rendelkezett. Egy ezeréves, keresztény alapokra épült országban, ez a kommunista erőszakszervezet bukásra volt ítélve. Nem beszélve, hogy a 133 napos társadalmi, gazdasági berendezkedésüket szovjet mintára képzelték el,- a mezőgazdaságot kolhozosítással, a jómódú gazdák kiszorításával, minden egyéni tulajdon felszámolásával, az ipart államosítással és a keresztény iskolák felszámolásával gondolták, amit el is kezdtek. Mindehhez a pénzt a bolsevik Lenin, a soviniszta cseh Benes és a nyugati háttérhatalom bankárai biztosították. Nem véletlen, hogy a ,,patkányforradalom” gyorsan megbukott. Az árulást, Magyarország kiárusítását az a balliberális értelmiség szervezte – Szabó Ervin, Lukács György, Jászi Oszkár, Kun Béla, Szamuely Tibor, az arisztokrata, s bevallottan kommunista gróf Károlyi Mihály, szabadkőműves újságírók, írók és sokan mások-, akik egyébként jól éltek, gazdag bankár, kereskedő családból, polgári miliőből jöttek és hamis eszméjük, az internacionalizmus, az anarchizmus, a kommunizmus mindent felforgató eszméi vezérelték tetteiket. Ehhez a munkásoknak, a munkásosztálynak, a parasztságnak semmi közük nem volt, őket a populista, a felelőtlenül ígérgető, jakobinus társaság vezényelte, tévesztette meg.

Tehát a hazai rombolás szellemi vezetőinek egzisztenciálisan semmi okuk nem volt Magyarország elárulására. Mégis megtették. Miért? A magyarok elleni gyűlölet, irigység, bosszú, pénz, hatalomvágy, tehetségtelenség irányította őket? Erre nehéz egyöntetű választ adni, mert az árulás félelmet, jellembeli hiányosságot, jellemtelenséget, fogva tartottságot, s mérhetetlen aljasságot feltételez. Nem szeretnék sem a volt árulóinknak, de a jelen árulóinknak sem a bőrében lenni. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály és köre, Kádár János, Apró Antal, Biszku Béla, Münnich Ferenc és cinkostársai a szovjet hatalom árnyékában végezték embert pusztító, kultúra és nemzetromboló tevékenységüket. Szovjet megszállás nélkül, szabad választással mindjárt megbuktak volna. Árulásukra nem fog az utókor hálásán visszaemlékezni.

De mi van a mai árulóinkkal? Nemcsak a XXI. század eddigi legnagyobb árulására, a kémbotrányára gondolok, amelyet egy balliberális, a Direkt36 újságírója Panyi Szabolcs és két tiszás informatikus követett el, miután bizalmas, titkos információkat adtak ki külföldieknek, ukránoknak, észteknek s ki tudja még hogy hová, de az árulás szálai elnyúlnak a Tisza Párt legfelsőbb vezetéséhez. Kiderült, hogy a Tiszát, Magyar Pétert milliárdokkal támogatják az ukránok -személy szerint Zelenszkij-, nem beszélve a Manfred Weber, Ursula von der Leyen -féle pénzcsapokról. Már megint a németek! Aztán felbukkant a Tiszánál egy másik kémpancser, Szabó Bence százados, aki a Nemzeti Nyomozó Iroda tevékenységéről titkokat fecsegett el, hamar kiderült, lelepleződött, hogy hazugságokra építette fel árulását. Addig azonban állítólag 200 millió forintot húzott le a becsapott tiszásoktól. Ez is színtiszta árulás volt. A nyomozó százados nemcsak a hazáját árulta el, hanem a testületét is, miközben megszegte esküjét is. Szabó Bence sem kerül ki a rendőrség dicsőség táblájára. De hát ezt a magatartást megalapozta a rendszerváltás környékén összekovácsolódott maoista, komcsi-libsi bagázs, akik még nagyobb árulók voltak. Gondolok itt az SZDSZ-re, az MSZP-re, a belpesti értelmiségre, akiknek tagjai - például Heller Ágnes, Konrád György, Göncz Árpád, Pető Iván, Magyar Bálint, Haraszti Miklós, Demszky Gábor, Kornis Mihály ( ,,Mi liberálisok sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket), nem beszélve Gyurcsány Ferencről, Bajnai Gordonról, Surányi Györgyről, Kéri Lászlóról, Dobrev Kláráról...- akik 1989-től folyamatosan jelentették fel Magyarországot és terjesztettek hazugságokat a nemzeti oldalról, a nemzeti kormányzásról. Ezeket egy percre sem aggasztotta, hogy mekkora károkat okoznak hazánknak. A balliberálisok árulása most csúcsra járatódott a Tisza Párt, Magyar Péter megjelenésével.

Ez azért is veszélyes, figyelmeztető jel, mert a Fidesz belső köreiből érkezett az áruló tele információval, adatbázissal. Az Orbán hódolóból, a nyaloncból áruló lett. Nem véletlen, hogy a világtörténelem nagy árulói mindig a belső körökből jöttek. Gondoljunk csak Jézusra, a tizenkét apostolra, köztük Júdásra. Márai Sándor esszé regényében, -a Harminc ezüstpénz- írja: Aki kételkedik könnyen árulóvá válhat. Márai számára nincs jelentősége annak, hogy árulása után Júdás felakasztotta magát, vagy ellenkezőleg, az árulók többségéhez hasonlóan békében és elégedetten éldegélt a harminc ezüst dénáron vásárolt földjén. Az sem érdekli, hogy Júdás remélhet-e isteni megbocsátást, hiszen az sem biztos, hogy valóban öngyilkos lett, és kérdés az is, hogy Isten irgalma kiterjed-e a cselekedetére. Az író az áruló típusát rajzolta meg Júdásban, azt az embertípust, aki minden korban és minden történetben megtestesíti az árulót. A politikus, az írástudó, a pap, a forradalmár, minden foglalkozás képviselője egyaránt lehet áruló. „Néha Keriótból való, néha máshonnan. Mint kétezer évvel ezelőtt. Mint ma. Mint holnap, ha lesz még holnap.”(Magyar Kurír-Bodnár Dániel)

És akkor hová tegyük ezt a kisstílű, volt főnökét másoló-utánzó, gyűlölködő, hazudozó, politikusnak alkalmatlan, vízió nélküli Magyar Pétert? Még Júdáshoz sem hasonlítanám őt, mert méltatlan lenne Júdáshoz. Júdás, Jézust és apostol társait árulta el, míg Magyar Péter a hazáját, népét. Még kételkedni sem kételkedett, hiszen nem hitt semmiben, csak a pénzben, önmagában, ő magától lett közössége árulójává. Ez az ember és közvetlen politikai követői naponta elárulják nemzetüket, hol Kijevben, hol Brüsszelben. S mindezt a hatalomért, megszámlálhatatlan sok ,,ezüstpénzért”. Mit tudnának tenni ezek, az úgynevezett tiszások, a globalista, magán -pénzhatalmi rend kiszolgálói, a háború mániákusai a hazájukért, Magyarországért, népükért? Kifosztanák, lenulláznák országunkat.

Megint csak Szabó Dezső jut eszembe, aki a Trianon keserves tapasztalata után a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) kapcsán ezt írja 1928-ban, miután tagjai lettünk: ,,A magyarság akkor építi jövője útjait, ha mi magyarok - és tényleg saját fajtánk tagjaival - megyünk be a legnagyobb erővel minden ilyen célú mozgalomba, ha mi igyekezünk minden ilyen irányú akarat élére állani. Genfben, Párisban, a világvélemény nagy központjaiban nekünk kellene hatalmas propagandát és sajtóharcot indítanunk e gondolatok érdekében. Aki nem igyekszik irányítani: azt irányítják, annak a sorsa a mások kezében van. És Közép-Kelet-Európa kisebb államaiban nekünk kellene megkezdenünk egy egészségesebb fejlődést jelentő hatalmas propagandát”.

Hát nem ezt csinálják a magyar patrióták most az Európai Unióban, Brüsszelben, hogy megakadályozzuk az ukrán-orosz háború eszkalációját, megakadályozzuk az illegális iszlám vallású migránsok millióinak beözönlését Európába a keresztény kultúra védelmében? Ami akkor nem sikerült, mert a náci Németország mindenfajta cselszövéssel, zsarolással belekényszerítette Magyarországot a második világháborúba, az talán most sikerülhet, hogy elkerüljük a harmadik világháborút. Ehhez a sikerhez itt van egy európai és világpolitikát befolyásoló államférfi, Orbán Viktor. Egy olyan politikus, akinek Magyarország a mindene, szenvedélye. Most ezen a sorsdöntő választáson minden magyarnak érdeke, hogy a következő négy évben ismét Orbán Viktor vezesse hazánkat. 

Csak arra szeretnék emlékeztetni mindenkit, a magyarok nem szeretik az árulókat. Kivetik magukból, semminek tekintik őket, ahogyan kivetették a török ellen védekező egri vár, Dobó katonáját, Hegedűs hadnagyot, vagy a Rákóczi- szabadságharcot eláruló Ocskay brigadérost. Mindketten halállal lakoltak. De így járt 1848-ban a Jellasiccsal cimboráló Zichy Ödön gróf. Nem különben Alfred Redl ezredes, az Osztrák-Magyar Monarchia félig magyar származású kémfőnöke, aki az oroszoknak kémkedett. Ez volt a XX. század elejének legnagyobb kémbotránya. Revolverrel vetett véget az életének 1913-ban. A magyarság és a magyar arisztokrácia legnagyobb árulója mégiscsak a már említett gróf Károlyi Mihály volt, aki leszerelte Közép-Európa legnagyobb hadseregét, védtelenné tette az országot, átadta a hatalmat a kommunistáknak és a szociáldemokratáknak, akiknek sikerült elérnie, hogy Magyarország kétharmada, lakosságának egyharmada idegenek kezére kerüljön. Károlyi büntetése nem a halál volt, hanem az örök száműzetés, a magyarok megvetése. Az 1956-os forradalom és szabadságharc legnagyobb árulója és vérbefojtója kétségkívül Kádár János volt. Magyar Péter megítélése sem lesz jobb, mert ő már a magyar nemzet szuverenitásának felszámolásában segédkezik az Európai Néppárt és az Európai Bizottság utasításai alapján. Hogy ezt megakadályozzuk egyetlen remény van, a magyarok millióinak józansága, akarata. Április 12-én a választók szavazataival végleg elzavarhatja a Tisza Párt quislingjeit, labancait, hazaárulóit Magyar Péterrel az élen a kormányrúd közeléből.