szabó dezső
Magyar írók, költők, művészek a háborúk ellen (II. rész)
A Nagy Háború után a következő háborúval, a II. világháborúval folytatom, mert az 1918 után is közöttünk maradt. Ezt Szabó Dezső már 1934-ben így fogalmazta meg, Az egész látóhatár című tanulmány gyűjteményében: „...A világháború, mely nem döglött meg 1918 összeomló lövészárkaiban. Hanem ott van mindenkiben, bennem és benned, ott van minden harapásra ránduló szájban, minden felcsapdázott gondolatban, a gazdasági élet gigászi gazságaiban s a politikai gengszterek éhes iramában.” Szabó Dezső, a félreértelmezett író harcai
Az írók politikát és társadalmat befolyásoló szerepe a XX. század első fele után sajnos egyre inkább csökkent. Nem úgy, mint a múlt századforduló idején, amikor egymás után alakultak könyvkiadók, folyóiratok, újságok, irodalmi kávéházak, társaságok. Szabó Dezső, a magányos harcos azon kevés írók közé tartozott, aki az első és a második világháború idején nyíltan hangoztatta háborúellenességét. Gimnáziumi francia nyelvtanárként ezt osztályai előtt sem titkolta el, ezért ungvári évei alatt kis híján katonai bíróság elé citálta egy tanártársa, "ellenséges propaganda" miatt. Elpusztítani mindent, ami magyar – Ez vezérelte Nagy "Borisz" Pétert, a kommunista diktatúra egyik legaljasabb ügynökét
Az úgynevezett népi-nemzeti értelmiség megtörése, elhallgattatása, illetve alattvalóvá kényszerítése első számú prioritássá vált a kommunista hatalom számára az 1956-os forradalom leverése után. Ők voltak azok az írók, gondolkodók, akik a trianoni katasztrófát követően a nemzeti megújulás programját tűzték zászlajukra. A többi között az ellenük folyó aljas játszmában vitt kulcsszerepet "Borisz" ügynök, aki korábban a Rákosi-diktatúra kiépítésében is oroszlánrészt vállalt. A valódi neve Nagy Péter volt, és több kiemelkedő hazafi tönkre tételében vastagon benne volt. Volt, akit akasztófára juttatott, de az sem bánta meg. Az ő története következik.