Van, amikor az apró mozzanatok döntik el az egész világ sorsát, és vélhetően a jobboldali sajtó elől trükkösen menekülő, Ferencvárost diktátorként irányító Baranyi Krisztina is úgy érzi, ő egy ilyen apró fogaskerék, aki megváltoztatja a világ menetét. A láthatóan megalomániában szenvedő kerületromboló, akit a ferencvárosi baloldal is nyűgnek tart egy ideje, úgy döntött, hogy levelet ír az orosz elnöknek. Igen, Putyinnak. Zavaros mondókájában imperialista háborúról zagyvál és persze szégyelli azt, hogy magyar. Utóbbit mindenki tudta róla.
Sokan ismerik a régi viccet, amikor az elefánt és az egér együtt sétálnak a hídon, mire megszólal az egér, hogy Hallod, Jumbó, hogy dübörgünk? Baranyi örömmel vette át a kisegér szerepét, igaz, az elefántot csak odaképzeli, de a dübörgés olyan erősre sikeredett az agyában, hogy rittyentett egy levelet Vlagyimir Putyinnak mindenféle bölcs kioktatással, amiből persze nem maradhatott ki saját nemzetének gyalázása. Baranyi bölcsességét a IX. kerületiek ismerik a legjobban, főleg baloldali szövetségesei, akik úgy szabadulnának Baranyitól, mint egy kellemetlen másnaposságtól.
A polgármester asszony azonban nem áll le, hiszen részletesen leírja – természetesen magyarul – Vlagyimir Putyinnak, hogy mit nem csinál jól, hogyan teszi tönkre a világot és persze a magyar kormány mennyire hű társa az apokalipszisben, ő viszont természetesen pont ezért szégyelli, hogy magyarként él:
Elnök úr, mindketten tudjuk, hogy milyen nehéz most oroszként élni bárhol a világon. Honfitársai érthető módon szégyenkeznek az Ön bűnei miatt. Higgye el: magyarnak lenni se sokkal könnyebb. Szégyenünk ugyan kisebb, de nem annyival, mint amennyivel az országunk.
A nagy szégyenkező és oktató természetesen több tanáccsal is rendelkezik még az orosz elnök felé, miközben úgy beszél, mintha egy egész ország állna mögötte. Ebben óriási a baloldal és a kommunista reflexek láthatóan nehezen tűnnek el, hiszen egy törpe kisebbséggel a háta mögött egy teljes társadalmat idéz meg. Putyin pedig vélhetően remegő kézzel olvassa a magyarul megírt levelet, majd válságtanácskozást hív össze leghűbb embereivel és Kamcsatka-külsőre távozik egy vályogházba, elbújva a világ elől, a cidrizős téli éjszakákon elképesztő félelemmel gondolva Baranyi Krisztinára.
Az már csak hab a tortán, hogy a kétoldalas zagyvaságban Baranyi kerek-perec kijelenti, hogy “a magyar kormány eljátssza az ország becsületét”, miközben a “hősiesen védekező Ukrajnát” dicséri, és még a magyar történelem legnagyobb humanitárius segítségét, a hazánkba özönlő ukrán menekültek fogadását is becsmérlően jellemzi. Azon nem is csodálkozunk, hogy Baranyi nem ejt szót az ukránok által folyamatosan és méltatlanul üldözött és terrorizált kárpátaljai magyarokról, hiszen ők nem fontosak Ferencváros vezetőjének. De dübörögni, azt tud…
Itt olvasható Baranyi nyílt levele. Vérnyomáscsökkentővel ajánlott!
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS