A bronzéremért mérkőzhet majd a magyar női kézilabda-válogatott a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon, miután a mai, bécsi elődöntőben 30-22-re kikapott az olimpiai bajnoki címvédő Norvégiától.
Tizenkét év után vitte végbe újra azt a bravúrt a magyar női kézilabda-válogatott, hogy eljusson a kontinenstorna legjobb négy csapata közé. A lányok Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány irányításával pontveszteség nélkül zárták a debreceni csoportkört és a középdöntőben is csak az utolsó fordulóban, az olimpiai ezüstérmes franciák ellen szenvedtek vereséget. A torna zárószakaszában azonban olyan csapatok ellen kell helytállni, amelyek mind előttünk járnak, és amelyek a végső győzelem reményében érkeztek az Európa-bajnokságra. Kiváltképp igaz volt ez mai elődöntős ellenfelünkre, Norvégiára, amely a nyáron – a franciákat hazai pályán legyőzve – nyert aranyérmet a párizsi olimpián. Elképesztő bravúr kellett tehát ahhoz, hogy győzzünk és bejussunk a vasárnapi fináléba.
Első félidő
Ahogyan az várható volt, az első támadásoktól kezdve az olimpiai aranyérmes Norvégia ragadta magához a kezdeményezést. A 4. percben Vámos Petra szerezte első gólunkat, majd Kuczora is eredményes volt, ám közben a norvégok is kezdték „belőni” magukat, így a 8. percben három volt az előnyük (5–2). A következő időszak összességében kiegyenlített játékot hozott, legalábbis ami az eredményt illeti, mert beálltunk erre a háromgólos különbségre.
Aztán a félidő derekán egy fokkal magasabb sebességi fokozatra kapcsoltak a fehér mezes fjordlakók, a 22. percre öt góllal elhúztak (13–8), viszont a csereként beálló Janurik Kinga elkapta a fonalat és emberelőnyből kettővel beljebb kerültünk, így négy perccel a félidő vége előtt megint csak három gól volt a különbség (13–10). Janurik szenzációs volt nálunk a kapuban, a félidő hátralévő részében nem kapott több gólt, de mivel mi is csak egyszer tudtuk bevenni a norvég kaput, mert Katrin Lunde is zseniálisan védett, így is kettővel az olimpiai bajnok vezetett a szünetben (13–11).
Második félidő
Győri-Lukács Viktória – négy helyzetből négy gólt lőtt az első félórában –, és Janurik Kinga – hét lövésből négyet elhárított – klasszisához kellett volna felnőnie csapatunk többi tagjának is ahhoz, hogy fordítani tudjunk az elődöntőből hátralévő fél órában, de sajnos a norvégok hamar egyértelművé tették, hogy itt és most ők a jobb csapat. A második félidő közepéig bírtuk az iramot, az egyre növekvő nyomást, ám akkor kissé átszakadt a gát.
Amíg a 41. percben még csak néggyel vezettek a fehér mezesek, addig a 47. percben már héttel mentek (23–16), vagyis lényegében ekkorra eldőlt a mérkőzés. Ami a kérdés volt, hogy elfogyunk teljesen és kiütés lesz a vége, vagy az Eb rajtja óta látott elképesztő küzdeni akarás és szív megóvja ettől csapatunkat.
Szerencsére az utóbbi következett be. Bár ahhoz kétség sem fért, hogy melyik a jobb csapat és ki játszhat majd az aranyéremért vasárnap, a becsületünk megmaradt. Ebben ma ennyi volt, Norvégia megérdemelten jutott a fináléba, de a mieinknek sincs oka szégyenkezni. A világ jelenlegi legjobb csapatától kaptunk ki, és még lehet javítani majd vasárnap, a bronzmeccsen.
Vezető kép: MTI/Tóth Zsombor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS