Amint arról tegnap este portálunkon is beszámoltunk, a Ferencváros csodálatos játékkal, nagyszerű teljesítményt nyújtva 4–1-re nyert a pozsonyi Slovan ellen a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjében, így továbbjutott a legrangosabb kupasorozat következő körébe, ahol az azeri Qarabag ellen mérkőzik majd. Ennyi a hivatalos sporthír, azonban aki futballszerető és magyar, az pontosan tudja, hogy a fenti összegzés legfeljebb a felét jelenti ennek a hatalmas győzelemnek. Vagy még annyit sem…
A sport jelentősége felbecsülhetetlenül nagy. Ennek sok oka van; közülük az egyik, hogy békeidőben a sport az egyetlen férfias, tisztességes és korrekt módja annak, hogy egy nemzet összemérje a tudását, erejét, ügyességét más nemzetekkel szemben. Azonban hiába beszélünk „csak” sportról, akkor sem lehet elvonatkoztatni a körülöttünk lévő világtól, az egyéb területeken szerzett tapasztalatoktól.
Nemcsak újságíróként, de erősen magyar érzületű emberként is hideglelést kapok, amikor egy-egy kiemelkedő jelentőségű mérkőzés, párharc előtt olvashatjuk a semmitmondó, „nesze semmi, fogd meg jól” típusú nyilatkozatokat, miszerint „ez is ugyanolyan meccs, mint a többi”, vagy elhangzik a másik ős-közhely, miszerint „erre a meccsre is ugyanúgy készülünk, mint bármelyik másikra”! Mindez azért zavar, mert egyszerűen nem szabad, hogy ez igaz legyen, ha pedig mégis igaz, akkor nagyon nagy a baj.
Igenis vannak meccsek, amelyek mást, többet jelentenek! Egy Románia–Magyarország válogatott meccs, vagy éppen egy Slovan–Ferencváros mindig is más lesz, több lesz, jelentősebb téttel bíró lesz, mint bármely más mérkőzés. Egy profi sportolónak pedig, ha igazán profi, akkor igenis éreznie, tudnia kell, ott kell lennie a zsigereiben annak, hogy vannak különleges meccsek, vannak olyan meccsek, amelyek sokkal többet jelentenek a szurkolóknak és a sportszerető közvéleménynek. A Ferencváros tegnap esti pozsonyi csodája – sok egyéb mellett – azért is adott katartikus élményt (hitem szerint nemcsak nekem, hanem még százezreknek, vagy akár millióknak itt, a Kárpát-medencében), mert látszott a játékosokon ez a megfeszülés, látszott rajtuk az, hogy nem csupán kijöttek a pályára játszani, de tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy ez a meccs más, ez a meccs több, ez a meccs különlegesebb.
A felejthetetlen győzelem után Botka Endre mondata – „biztos voltam benne, hogy engem itt kiállítanak ma” –, vagy éppen Dibusz Dénes álláspontja, amelyben karrierje egyik legfontosabb sikerének nevezte ezt a továbbjutást, igazolja mindazt, ami a gyepen amúgy is látszott. Külön öröm, hogy a semmitmondó lózungok helyett ezt őszintén és nyíltan vállalták! Nemcsak a remek játékért, de ezért is le a kalappal előttük!
És le a kalappal mindenki más előtt is, aki ebben részes volt. Sztanyiszlav Csercseszov vezetőedző előtt például, aki még a meccs előtt visszakérdezett a riporternél, hogy miért csak a szurkolókról beszél, hiszen nemcsak a szurkolóknak, de bizony nekik, edzőknek és a játékosoknak is kiemelten fontos ez a meccs. De említhetjük az összes játékost, aki pályára lépett a Slovan stadionjában, mert minden rezdülésükön látszott, hogy nyerni akarnak.
Megvallom, magam is keveslem olykor a saját nevelésű, magyar fiatalokat a Fradiban. Nem repesek az örömtől, amikor Dibusz mellett néha tíz légiós kezd a legnépszerűbb magyar csapat mezében. De ha ezek a légiósok így képesek küzdeni a zöld-fehér mezért, ennyire képesek odatenni magukat Pozsonyban, hogy visszavágjunk azért a gyalázatért, ami harminc évvel ezelőtt történt, akkor ezek a srácok méltók a Fradi mezére. Méltók, mert bár legtöbbjük még nem is élt 1992-ben, mégis maximálisan átérezték, hogy mit jelentett ez a Slovan–Fradi mindenkinek, aki magyar!
Vannak meccsek, amelyek különlegesek, vannak meccsek, amelyek jelentősége sokszoros. Ez a meccs most ilyen volt. A lehető legnemesebb módon vágott vissza a Fradi a közönségét ért harminc évvel ezelőtt történtekért. Ennek révén – Juhász Gyulával szólva – a „kedves Pozsony, ahol királyokat koronáztak egykor”, legalább egy este erejéig ismét magyar város lett!
Erre képes a sokszor, sokak által lesajnált, alábecsült sport, és ilyen csodát hozhat az, ha be merjük vallani, hogy igenis vannak különleges jelentőségű meccsek és teszünk érte, hogy azokat meg is tudjuk nyerni…
Vezető kép: a Ferencvárosi Torna Club hivatalos Facebook-oldala
aladin
2022-08-01 at 06:59
Szarrá vertük az angolokat a szlovákokat ez az igazság és mindegyiket odahaza. Magyarország a footbalban is az élen jár.
Veletek
2022-07-28 at 15:38
Végre sikerült ! Megadta a Fradi a szlovákoknak.A V4 árulók kaptak egy pofont.
Reszelő Aladár
2022-07-28 at 14:54
Nagyon akartak győzni. Ami pedig jó, hogy ez a fajta akarás egyre kevésbé tesz görcsössé és egyre inkább felszabadító. Az idei mérleg a történelmi eredményekből:
– rúgtunk négyet Angliának idegenben, amivel egyszersmit frissítettük a 6-3at
– rúgtunk négyet a Slovannak idegenben, amivel egyszersmint megbosszultunk a 30 évvel ezeleőtti gyalázatot
Ha esetleg valamely sorozatban esetleg Bukarestben járnánk…
Torockó
2022-07-28 at 14:33
Boldogság nekünk is, de képzeljük el, hogy a Felvidéki magyarok mennyire büszkék és boldogok. Nekik ajánlom a Fradi, a magyarok sikerét. Mert az övek is.
Tudományos libsizmus
2022-07-28 at 13:59
Vannak azért magyar játékosai is a Fradinak?
balfék
2022-07-28 at 12:36
Sas
2022-07-28 at 12:29
Igazad van, de ezek sajnos nem értik. Nem távlatokban gondolkodnak.
Sas
2022-07-28 at 12:29
Itt is vulgárisan rágalmazzák a miniszterelnököt. Pontosan érthető volt, hogy a kontextus szerint mit értett -a -faj-fogalma alatt.A létező, és áthidalhatatlan szociokulturális különbségeket.Ezek keverése lényegében Európa likvidálásával ekvivalens.Az FTC fekete játékosai nem migránsok, nem népvándorló horda. Ha sok gyerek jelentkezik focizni-ez már folyamatban van-akkor majd lesznek magyarok pl.az FTC-ben is.12 év kellett ahhoz, -infrastruktúra-fejlesztés, illetve válogatott sikerek, hogy a magyar foci vonzó legyen fiatalok számára.
Sas
2022-07-28 at 12:23
A miniszterelnök a szociokulturális különbségek relevanciájáról beszélt-a kontextus szerint. Ezek a mentális különbségek áthidalhatatlanok-hiába van –emberiség—egy pakisztáni életérzése antagonisztikusan más, mint a szekularizált polgár életérzése-ezt áthidalni, tömeges bevándoroltatással lehetetlen-ezt nevezte fajkeveredésnek, és önpusztítónak-a kontextus szerint ez szociokulturális eltérés-és a végeredménye katasztrofális Európa vonatkozásában.—Ezt a jelenséget keveri a hülye ellenzék pl. a fekete játékosok szerepeltetésével-ez olyan abszurditás, ami már büntetőjogi következményeket vonhatna maga után.–Az utánpótlás helyzete: jól érzékelhető, hogy csak mostanában jelentkeznek nagyobb létszámban gyerekek , csak mostanában lehet válogatni a jelentkezők között.
halacska
2022-07-28 at 09:39
Az élő meccset nem bírtam nézni: majd a felvételről valóval bepótolom.
Azért itt inkább a profizmus, mint a nemes lecke vágya hozott eredményt.
TS
2022-07-28 at 09:18
Csányinak:
Chovan (színszlovák, simonyi születésű), Medvedev (cseh, korábban kazahsztáni orosz), Green (angol) Kasia (grúz), Abena (surinami), De Marco (argentin szlovák), Kucka (színszlovák, bajmóci születésű), Kankava (grúz), Agbo (nigériai), Barszegjan (örmény, talán Várszeginek nézted, ülepfejű?), Csakvetadze (grúz), Pauschek (a leggyanúsabban magyar, pozsonyi születésű, neve alapján valaha cseh, akik elnémetesedtek), Weiss (pozsonyi, az edző, az apja is már Vladimir volt), Holman (a 92. percben állt be a magyar válogatott), Saponjic (szerb?), Cavric (szerb). (A cserék is benne vannak a névsorban).
Ami igaz, az igaz, inkább „hazai”, sőt városi csapat ez, mint a Fradi, de hát az Arsenal esete óta, amikor 15 éve kb. csupa külföldivel álltak fel, angol nélkül, a szurkolók csak a sikert tartják fontosnak, nem a játékosok nacionáléját, ez nekem azért nem jött be. Botka és Dibusz magyar válogatottként a kezdőben volt (jópofa neveken 8-)), szóval akkor hogyan is van ez?
TS
2022-07-28 at 08:25
Csányi, hány magyar volt a Slovan kezdőjében és kik voltak azok?
lesi
2022-07-28 at 08:12
nem mertem nézni nehogy ideg állapotba kerüljek de mér bánom
Kovács Pityu
2022-07-28 at 07:58
Előre is leszögezem, hogy sosem voltam Fradi szurkoló, és a nemzeti válogatott meccseit is csak akkor nézem vissza összesítésben, ha győznek, vagy ha nem is győznek, de nagyot fociztak!
Azok akik a focisták bőrszínét nézik, és nem a tetteiket, azok szégyelljék magukat. Ezek a fiúk dicsőséget, és sikert szereztek a magyaroknak! Adott mindenki előtt a lehetőség! Ha elég kitartó, és szorgalmas ott lehet a Fradi csapatában!
balfék
2022-07-28 at 07:48
Első hozzászólóként csak annyit szeretnék mondani, hogy gratulálok a Fradinak. Remélem a Fehérvár is felnő melléjük ma! Ilyenkor csak ez számít.