Folytatódik a jobbikos dühöngés a határon túli magyarok ellen

A Jobbik girbe-gurba politikai pályájánál talán csak az a pálya cifrább, amelyet a határon túli magyarok vonatkozásában járt be. A balliberális oldalra átsasszézott pártról mára már kiderült, hogy jó eséllyel eleve csak nemzeti radikálisnak lefestett ügynökpárt volt, ám a határon túli magyar közösségekkel sokáig elég jó viszonyt ápolt. Mára ez is egyre nyilvánvalóbban szertefoszlik, amiről Gyöngyösi Márton legutóbbi megnyilvánulása is tanúskodik.

A Jobbik EP-képviselője az Ungár Péter és Bauer Tamás, továbbá Schiffer András közt kibontakozott politikaelméleti vitába kapcsolódott be, értelmiségi ködevésnek minősítve a vitát, és kávéházi debattőröknek nevezve a résztvevőit. A szokásos jobbikos kormányellenes nyavalygások mellett olyan Európa-víziót villantott Gyöngyösi, amelynek akkor sem tudnánk kiemelni a lényegét, ha még egyszer elolvasnánk. Végülis annyi mindenért vonják felelősségre mostanában a Jobbikot (például az egykori 20 százalékos szavazótábora), hogy igazán nem hiányzik nekik több ilyen. Ezért aztán Gyöngyösi szappanozott angolna módjára ad elő egy megfoghatatlan, ám nagyon tudálékos köntösbe bújtatott EU-víziót.

Még érdekesebb azonban, hogy Gyöngyösi és pártja feltűnően nem tud túllépni azon, hogy a határon túli közösségekben korábban irántuk meglévő rokonszenvet nem tudták kézzelfogható politikai támogatásra váltani. A külhoni magyarok körében a Fidesz és a Jobbik voltak messze a legnépszerűbb pártok mint azok, amelyek nyíltan foglalkoztak az ő ügyeikkel és védelmükkel. Csakhogy a Fidesz kormánypártként konkrét intézkedéseket is tudott foganatosítani, ide értve a kettős állampolgárság és a szavazójog megadását, ezzel besöpörve a határon túli szavazatok óriási többségét is. A Jobbik pedig azt a kudarcot látva, hogy neki nem sikerült ugyanez, a határon túli magyarokkal kapcsolatban is politikai ámokfutásba kezdett – gondoljunk csak Szotyori Lázár Zoltán üveggyöngyös flegmáskodására, meg arra, amikor a sok hasonló beszólás után Vona Gábort az addigi székelyföldi élményeitől merőben eltérő módon, gyakorlatilag népharag ölelte körül Marosvásárhelyen.

Ennek a politikának a folytatása, hogy a külhoni sikertelenségbe belekeseredett Jobbik alelnöke és EP-képviselője a vitába bekapcsolódást ezúttal arra használta fel, hogy lekorruptozhassa a határon túli magyarok politikai képviselőit. Igaz, sok jelentősége nincsen, a határon túli magyarok ügyében a Jobbik már nyugodtan játszhatja az „ami a szívemen, az a számon” játékot, hiszen a tőlük kapott néhány kósza szavazattal nem sokra mennek, idehaza pedig aligha a külhoni magyarokba való újabb belerúgás miatt fog tovább morzsolódni a 6 százalékosra zsugorodott táboruk. Az pedig már az ellenzéki térfél átrendeződését jelzi, amikor az LMP-s Ungár Péter nemcsak helyreteszi a külhoni magyarok ügyében a Jobbik egyik vezetőjét, hanem nála hitelesebben is képes megszólalni ebben a témában.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS