Ma 74 éve szabadult el a pokol a Don-kanyarban
Országszerte több helyen is megemlékeznek ma a doni áttörés 74. évfordulójáról. A második világháborúban 1943. január 12-én kezdődött a Don-kanyarban a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadása, amelyben a 2. magyar hadsereg katonáinak mintegy fele halt meg, vagy esett hadifogságba.
A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg Don menti csatái áldozatainak emlékére a fővárosban, a budavári Mátyás-templomban mutatnak be szentmisét ma. Országszerte számos más településen is koszorúzást, megemlékezést tartanak, például Szolnokon, Szombathelyen, Szekszárdon, Hódmezővásárhelyen, Pécsen, Zalaegerszegen és Gyöngyösön. Ma emlékezzünk azokra a hősökre, akik azóta is idegen földben nyugszanak.
A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A frontra kivonuló 207 ezer emberből álló hadsereg fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt. A mintegy 90 ezer főnyi harcoló létszámú magyar seregnek egy irreálisan hosszú, kétszáz kilométeres frontszakaszt kellett volna védenie, mivel a német hadsereg minden erőforrást Sztálingrád környékére összpontosított. Téli felszerelésük hiányos volt, és hiába kértek, hadi felszerelést és szállítókapacitást is alig kaptak a németektől.
1942 végén a hadvezetés úgy döntött, legalább részben felváltja a fronton harcoló alakulatokat. A váltást január 13-ára tervezték. Az elsöprő erejű szovjet támadás azonban egy nappal korábban érkezett. 1943. január 12-én hajnalban, mínusz 42 fokos hidegben indult meg a szovjet offenzíva. Az oroszok az arcvonal északi részén, az urivi hídfőállásból törtek ki. A magyarok az iszonyatos hidegben, megfelelő ruházat és elegendő hadianyag nélkül napokon át hihetetlen hősiességgel védekeztek a téli felszereléssel amerikai élelmiszerrel, és fegyverekkel bőségesen ellátott szovjetekkel szemben.
A német Dél Hadseregcsoport – amelynek alárendeltségében a 2. magyar hadsereg szolgált – vezetése megtiltotta a német tartalékok bevetését, a magyarokat azonban az utolsó emberig való kitartásra utasították. A sokszoros túlerőben levő szovjetek 15-re feldarabolták az arcvonalat, számos alakulatot teljesen be is kerítettek. Ráadásul több helyen éppen ekkor kezdődött a csapatok felváltása, s így az offenzíva a lehető legsebezhetőbb állapotban érte a magyar csapatokat. A felváltó alakulatok nagy része fegyvertelenül érkezett, s így szembesültek a frontvonalból visszavonuló bajtársaik elkeseredett hátrálásával. Az utolsó pillanatban végül bevetett német tartalékok már nem tudtak érdemben változtatni a helyzeten.
Az oroszok mélyen benyomultak a frontvonal mögé, és vadásztak az egymástól és feletteseiktől is elszigetelt magyar egységekre. Január 17-étől már csak fejvesztett menekülésről beszélhetünk. Tízezrek próbáltak gyalog hazajutni, de sokan vagy megfagytak, vagy fogságba estek.
Jány Gusztávot, a 2. magyar hadsereg parancsnokát a világháború után felelőssé tették a doni tragédiáért, és kivégezték. A rettenetes megpróbáltatások után hazaérkező magyar honvédeket a háború után hatalomra kerülő kommunista rezsim „a fasiszták oldalán, a Szovjetunió ellen harcoló” katonákként megbélyegezte, sokaknak egy életen át titkolniuk kellett, hogy harcoltak és helytálltak a Don-kanyarban.
Nem volt megsemmisülés
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója egy 2013-as konferencián cáfolta azt a közvélekedést, hogy a 2. magyar hadsereg teljesen megsemmisült volna. A történész így tekintett vissza a doni áttörésre:
A német hadvezetés valamivel több mint kétszáz kilométeres arcvonalon helyezte el a magyar hadsereget, és a végsőkig való kitartást kérte Horthy Miklós kormányzótól, a Legfelsőbb Hadúrtól. A katonák hősiesen helytálltak, és a közvélekedéssel szemben a hadsereg nem semmisült meg. 1943. január és április között a doni áttörésben 42 ezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el, 28 ezer volt a Magyarországra visszaszállított sebesültek száma, míg a korabeli szovjet híradások 26 ezer magyar hadifoglyot említettek. 1942 áprilisától 1943 tavaszáig összességében – a később kiküldött utánpótlással együtt – mintegy 250 ezer magyar katonát vezényeltek a Don-kanyarba. Ebben az időszakban hozzávetőlegesen 125-130 ezer fő lehetett a teljes veszteség
– mutatott rá Szakály Sándor.
Címlapfotónkon hadifogságba esett magyar, német, olasz és román katonák láthatók valahol a Szovjetunióban.
