Megszavazta a brit parlament a Brexit-megállapodást, január 31-én jöhet a kilépés

Háromszázötvennyolc szavazattal, kétszázharmincnégy ellenében megszavazta a brit parlament a Brexitről szóló megállapodást. A törvény megerősíti azt, hogy az Egyesült Királyság európai uniós tagsága 2020. január 31-én, londoni idő szerint huszonhárom órakor megszűnik – írta a hvg.hu. Ez azonban csak az első lépés az úton: az alsóházi, az alapvető irányokat megerősítő jóváhagyást január elején háromnapos vita, majd a felsőház követi; ha itt módosításokat kérnek, még egyszer megjárhatja az alsóházat, utána hagyhatja csak jóvá a királynő. Végül az Európai Parlamentnek is meg kell szavaznia a megállapodást, ami várhatóan január 29-én történhet meg.

A megállapodást eddig négyszer terjesztették be a parlament elé, háromszor leszavazták, egy negyedik alkalommal –mindössze kilenc nappal a Brexit előző, október 31-re kitűzött határideje előtt – első olvasatban ugyan támogatták, ám elvetették a kormány által kiszabott szoros menetrendet. Az egyezségnek ez a második változata. Az első, háromszor leszavazott verzió még nem rendelkezett az ír-északír belső határ átjárhatóságáról, szerepelt viszont benne a bukást okozó backstop-klauzula, amely egy EU által kitalált szükségmegoldást helyezett kilátásba, ha a britek nem találnak ki valamit időre. A mostani, október közepén elfogadott verzióba már egy megoldás is bekerült az ír helyzetre; az más kérdés, hogy minimum bizonytalan, ezt sikerül-e meg is valósítani majd.

Johnson erről igyekszik nem beszélni; pártja azt ünnepli, hogy végre sikerült túllépni a parlamenti patthelyzeten, amely jó ideje akadályozta a rendezett kilépést, és annak is örvendhet, hogy Mark Carney jegybankelnök végre távozik. A Brexit gazdasági kockázataira rendszeresen figyelmeztető, a keményvonalas Brexit-táborban közellenségnek tartott kanadai szakember utódját, Andrew Bailey-t néhány órával a szavazás előtt jelentette be Sajid Javid pénzügyminiszter.

Konyhakész Brexit?

– a kormányfő ezzel vezette fel pénteken délelőtt a parlament alsóházában a megállapodásról szóló javaslatot, visszatérve egyik korábbi hasonlatához, amelyben konyhakész Brexitről beszélt. Egy másik mondásáról szintén diszkréten hallgat – ez arról szólt, hogy október 31-re levezényli a Brexitet, ha beledöglik is –, a törvénytervezetbe mindenesetre belekerült egy olyan pont, amelyben megtiltják, hogy a kilépést követő átmeneti időszak határidejét későbbre tolják a mostani, 2020. december 31-i időponthoz képest. Az az utóbbi három és fél év után minimum kétségesnek tűnik, hogy tizenegy hónap alatt sikerüljön levezényelni a jövőbeli viszony meghatározására irányuló, a kilépésnél jóval komplexebb tárgyalásokat. A Downing Street mindenesetre szóvivője útján azt üzente pénteken a kétkedőknek: az EU is egyetért ezzel a menetrenddel.

Ez azért nem tűnt ennyire egyértelműnek a múlt heti brüsszeli EU-csúcson, ahol Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sorolta, mi mindenre kellene átfogó választ adni: a vámmentes szabadkereskedelmen túl például a védelmi vagy a tudományos együttműködésre. Nem véletlen, hogy a találkozót lezáró sajtótájékoztatón az uniós vezetők gondosan elkerülték, hogy választ adjanak arra a kérdésre, elég lesz-e az idő; csak annyit tudhattunk meg, hogy a megbeszéléseket – a kilépésről szóló tárgyalásokhoz hasonlóan – az Európai Bizottság vezényli le, amelynek február elsejére meglesz a mandátuma erre, az egyeztetésnél azonban a józan ész lesz a legfontosabb vezérelv, nem az időkeret. Egy biztos: ha meggondolná magát a londoni vezetés, június végéig kell jeleznie a hosszabbítást az EU felé; végül is ebbe beleférhet egy törvénymódosítás is. Az egyeztetést jó eséllyel nem fogja megkönnyíteni az a néhány újítás, amelyet a brit kormány a megállapodásról szóló törvényjavaslatban elhelyezett. A függetlenségre törekvő briteknek lehet érdekes, hogy a szigetország több bíróságának jogosultsága lesz felülírni majd az Európai Bíróság döntéseit; az EU és az európai belső piac legfőbb döntéshozó testületének számító luxemburgi testület az egyik legnagyobb szálka a kemény Brexit híveinek a szemében, ám kérdés, hogy ez a módosítás mennyire fogja zavarni az uniós felet.

Feszültséget okozhat, hogy a kormány eláll attól a korábbi vállalástól is, hogy a dolgozók jogai nem csorbulhatnak az EU-tagsághoz képest; az Európai Bíróság például az ilyen kérdéseket hivatott szavatolni. A liberális brit munkaügyi szabályozás évtizedek óta szemben áll az unió szociális törekvéseivel, London így most annak örülhet, hogy kiszabadul Brüsszel karmai közül, az unió vezetői pedig azt remélik, hogy a jövőben könnyebben sikerül például az ilyen kérdésekben megállapodásra jutniuk a tagországoknak.

Soha véget nem érő történet

A brit parlament sem lehet különösebben elégedett, hiszen a kormány szűkíti a testület jogkörét is, például úgy, hogy a jövőben nem kell háromhavonta beszámolnia, és nincs szüksége a testület jóváhagyására az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz. Ezt alapesetben Theresa May is így képzelte el: a volt kormányfő kihagyta volna a parlamentet az egész folyamatból, kezdve onnan, hogy a kilépés kezdeményezését saját jogkörben intézte volna; ezt végül a legfelsőbb bíróság akadályozta meg.

Ha már nem lehet kihagyni a parlamentet, hát meg kell erősíteni a többségünket – adta ki ezután a parancsot May, amikor 2017 tavaszán előrehozott választást kezdeményezett, ám itt is rosszul taktikázott: a júniusi választáson győzni tudott ugyan, ám kisebbségbe szorult a konzervatív kormány, ráadásul a Brexittel kapcsolatban az EU-val megkötött megállapodásnak a párton belül sem volt nagy a támogatottsága. Ez eredményezte a tragikomikus elemeket sem nélkülöző, több hónapos politikai drámát, benne egy egyszer elnapolt, majd háromszor elbukott szavazással a most elfogadott megállapodásról, egy párton belüli és egy parlamenti bizalmi szavazással Theresa May-ről. May végül májusban unta meg a megaláztatásokat, és adta pártja kezébe a döntést utódlásáról.

Ebből a versengésből került ki győztesen az egyik rebellis tory, Boris Johnson korábbi külügyminiszter, aki szintén nem tudott dűlőre jutni a parlamenttel, csak ő keményebben vágott vissza. Előbb felfüggesztette a parlamentet, majd amikor a legfelsőbb bíróság ezt is megakadályozta, nagy nehezen kiharcolta, hogy új választásokat írjanak ki, a múlt csütörtökre kiírt voksolást pedig nagy fölénnyel nyerte meg.

– összegezte csütörtökön, az immár nyolcvan fős konzervatív többséggel felálló alsóház első ülésén Theresa May, aki most már úgy fog bevonulni a történelembe, mint a miniszterelnök, akinek komoly erőfeszítései ellenére sem sikerült véghezvinnie a Brexitet. Az most biztos, hogy Johnson lesz az, aki valóban kilépteti országát az EU-ból, ám azt egyáltalán nem lehet biztosra venni, hogy ez tényleg sikertörténet lesz az Egyesült Királyság számára.

Forrás: hvg.hu; Vezető kép: MTI/EPA/Brit parlament/Jessica Taylor