Az új világban újak a játékszabályok
A 21. század nem a 20. század folytatása, új játékszabályokat alakított ki. Az új, a 21. század, 2008-ban a világgazdaság megtorpanásával jelentkezett be és tette egyértelművé, hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, melyekre újfajta válaszokat kell találnunk – írja a Látószög blogban Schmidt Mária. A baj ezzel az – folytatja a Terror Háza igazgatója –, hogy a nyugati világ vezetőinek egy jelentős része minden erejével ragaszkodik a 20. században kialakított status quo megőrzéséhez. Továbbra is a régi, elavult, más feladatokra, más erőviszonyokra szabott intézményrendszer megőrzésére összpontosít, mert abban az illúzióban ringatja magát, ha ők nem is alkalmazkodnak a megváltozott világhoz, majd a világ igazodik hozzájuk.
A történész szerint a korszakhatár Donald Trump 2016-os megválasztása. Elődje, Barack Obama nyolcéves regnálását a fennálló megőrzésére irányuló kétségbeesett és ötlettelen lépések jellemezték, amelyek végül kudarctörténetté álltak össze.
Donald Trump, a New York-i milliárdos ingatlanfejlesztő és valóságsztár az üzleti és médiavilágból, tehát a politikán kívülről jött, és ezért egy újdonánc elfogulatlanságával nézett rá az előtte tornyosuló feladatokra. Arra jutott, hogy a világ feletti uralkodás az USA-ra túl sok terhet ró, ahhoz képest, amennyi hasznot hajt. Az arctalan globalista, kizárólag a nemzetközi cégek érdekeit érvényesítő gazdasági kapcsolatokat kétoldalú szerződésekkel váltotta fel. A munkahelyteremtésre, a gazdaság felpörgetésére, és az amerikai életforma és értékvilág megőrzésére összpontosított. Hatására az USA gazdasága sokkal jobban teljesít, mint elődei alatt
– írja Schmidt Mária. Felidézi, hogy Trump a külpolitikában rendezni akarta az USA viszonyát Oroszországgal, és a világ többi részével, hogy a számára prioritást élvező kínai kihívásra tudjon összpontosítani.
Befejezte vagy éppen befejezi azokat az évtizedek óta tartó háborúkat, melyekben az USA nem tudott áttörést elérni. Mindezzel maga ellen fordította azt az évtizedek óta hatalmon lévő neoliberális élcsapatot, ami még az óvilágban, vagyis a hidegháború időszakában szocializálódott, foglalta el a korszak intézményeinek irányító tisztségeit
– fogalmaz a történész. Végigviszi a magyarországi történéseket is, onnantól kezdve, hogy az első szabad választásokon kiszavazták a kommunistákat a hatalomból. Mint írja, sokáig minden pozíciót mégis azok töltöttek be, akiket még az állampárt helyezett oda. '98-ban hiába került kormányra a Fidesz-FKGP koalíció, a hatalmat továbbra is az állampárt elitje tartotta a kezében.
Három egymás utáni kétharmados győzelem és tudatos építkezés eredményeként sikerült csak a régi és új hatalmi csoportok közötti erőviszonyokat egyensúly közeli állapotba hozni. Ebben segített az is, hogy harminc év telt el, és sokan kiöregedtek, de szívósságuk és félszáz éves uralkodási rutinjuk ennek ellenére annyira beágyazta őket, hogy lecserélésük még ma sem teljes
– jegyzi meg Schmidt Mária. A vasfüggöny lebontása után az osztályharc lekerült a napirendről. Az internacionalizmus, vagyis a globalizáció ugyanakkor továbbra is időszerű maradt. Az egykor a szabadságot jelentő liberális demokrácia ennek a vezető rétegnek az olvasatában egyre inkább a piaci érdekek elsőbbségének minden áron való érvényesítésére szűkült le. A globalizáció és a globális piaci szereplők érdekképviselete szükségszerűen szembefordította őket a nemzetállamok által képviselt közösségi érdekekkel.
Ez a régi–új elit Európában és az óceán túlpartján egyaránt a status quo minden áron való fenntartásában érdekelt
– fogalmaz Schmidt. Szerinte Trump meghatározó szereplője a világ eseményeinek: korszakos elnök, mert érti, hogy új korszak kezdődött, amiben az USA csak az egyik a többpólusúvá vált világ meghatározó erői között, nem pedig az egyetlen, mint egykor, a 20–21. század fordulóján volt; mert a változást és a változtatást képviseli egy olyan korban, amikor az elit túl régóta ül a babérjain és akadályoz minden új megoldást.
A napjainkat beárnyékoló koronavírus járványban mindenki megtapasztalja, hogy cselekvést, védelmet és törődést csak a nemzetállamok nyújtanak, miközben a globális szervezetek túlfizetett bürokratái minden tekintetben haszontalannak bizonyulnak. Ezért olyan vezetőket akarnak, akik az ő érdekeiket képviselik. Akiknek ők az elsők. Mint Trumpnak. Végtére is ők a többség
– jegyzi meg Schmidt Mária. A teljes poszt ITT olvasható.
Vezető kép: Terror Háza