Megkezdte a gyászmunkát a baloldali sajtó
Vannak jelei annak, hogy egy brüsszelita politikus meg fog bukni Magyarországon. Például elindul, vagy programot ír, vagy sokat ír róla a baloldali sajtó. Ezek után következnek az egyre visszafogottabb közvélemény-kutatási eredmények, ahol először csökkenő előnyt mérnek, majd kiszivárog/véletlenül közzéteszik, hogy valójában nem is áll olyan jól az illető politikus. És ha ez mind megvolt, előveszik a választási törvényt, mint a mindenkori baloldali vereségek végső okát. Néhány napja elővették.
A hosszas állandó eposzi jelzők közül, amelyekkel a baloldali sajtó önmagát szokta jellemezni, az egyik kedvencem a kiegyensúlyozott. Ennek a szónak számos jelentése lehet, de egyik sem takarja azt a címet, miszerint: „még akkor is kevesebb parlamenti helyhez juthat az ellenzék Budapesten, ha tarol az összes fővárosi választókerületben”.
Mit mond ugyanis ez a cím? Valamiféle választási machinációt, amelynek a végén hiába önti el a fővárost a Tisza (elnézést a képzavarért, ugyanitt várom a tavaszi áradásos pólókat a merch shopban), végül úgyis úgy lavírozik a kormány, hogy a végén kevesebb mandátumot szerezzen a Tisza. Pedig ha a kormánypártok „tarolnának” a fővárosban, akkor meg ők kapnának kevesebb mandátumot, mint a 2022-es ellenzék. Egész egyszerűen azért, mert már nincs annyi fővárosi választókerület. Ennek oka: olyan jól sikerült 2019-ben Budapest baloldali fordulata, hogy gyakorlatilag két teljes (na jó, csak szűk másfél) választókerület az agglomerációba menekült. És persze majd ott is leszavaz a balos jelöltre a CSOK-os házból indulva, a nagycsaládos kedvezménnyel vásárolt autóval a felújított/ frissen épült iskolában felállított szavazóhelyiségbe érve. De ez egy másik történet, szorítkozzunk a választókerületekre!
Van, amit a baloldali sajtó nem ír meg
Tehát nem a zorbáni diktatúra miatt kap kevesebb pesti mandátumot az ellenzék, mint négy éve, hanem azért, mert az elvtársak szétverték a várost és így kevesebben laknak ott. Máshol (az agglomerációban) meg többen. Márpedig az országos egyéni választókerületeknek (OEVK) van egy olyan tulajdonsága, miszerint nagyjából egyenlő számú választópolgárnak kell élnie az egye körzetekben (egész pontosan plusz-mínusz 20 százalékos eltérés megengedett- a szerk.). Mert ha például egy választókerületben (sarkítok) 500 ember adna egy képviselőt, míg egy másik körzetben 500 ezer, akkor az 500 ezres körzetben joggal éreznék magukat alulreprezentálva az emberek. Egyébként ilyesmire volt példa, a mégoly’ demokratikus szuperjogállami monarchiában, az Egyesült Királyságban, ahol 2023-ban bírálták csak felül az úgynevezett „rotten boroughs”-okat, vagyis a „rothadt körzeteket”, amelyeknek köszönhetően a fent vázolt aránytalanságok mellett választhatták a britek a Parlament teljes alsó házát.
Tehát bármennyire is szeretnék ezt egyes belpesti értelmiségi körökben, egy normális demokráciában nem létezik olyan, hogy egyes körzetek lakóinak szavazata jóval többet ér, mint másoké. Ezért kellett 2024-ben két OEVK-t elvenni Budapesttől, és kettőt adni Pest vármegyének (és kellett még néhány vidéki körzetet átszabni). Ezekben az új választókerületekben aztán minden párt a legjobb tudása mellett versenyezhet.
Szintén visszatérő ellenzéki kritika, hogy az egyéni választókerületek, és főleg a vidéki OEVK-k túlsúlya a Fidesznek kedvez. Egyrészt, ezekben a körzetekben is indulhat az ellenzék, és ha megfelelő alternatívát képes nyújtani, akkor számukra jelent előnyt- ha egyáltalán bárkinek.
Azonban a magyar választási rendszer kritikusainak érdemes azt is elmondani, hogy más, nagyon demokratikus országokban hogy működik ez. Míg Magyarországon egy vegyes többségi rendszer működik, ahol nem a Fidesz, hanem az aktuális győztes stabil többségének kiépítését támogatja a rendszer, de a lista révén erős kompenzációs elemmel is kiegészül, addig más, belpesti körökben szörnyen demokratikusnak tartott országokban ilyen kompenzációs mechanizmus nem létezik.
Ezek a tisztán többségi választási rendszerek, és a teljesség igénye nélkül ilyen rendszer működik Franciaországban, az Egyesült Királyságban és egy sajátságos elektori formátummal megbolondítva az Egyesült Államokban is. Itt, aki megnyer egy-egy választókerületet (vagy államot), az az ott elérhető összes mandátumot viszi (kivéve Nembraska és New Hampshire az USA-ban, ahol létezik osztott mandátum).
Ezekben az országokban a kormánypártok 2/3-os sikere, ha valójában csak a választókerületi eredményeket nézzük, valójában 4/5-ös eredményt jelentett. Csak a magyar választási rendszer konszolidáltsága miatt nem történt ez így. És hogy miért nem lehet teljesen arányos választási rendszer? Arra jó példa Belgium, ahol a legutóbbi ügyvivő kormány több mint 500 napig tevékenykedett, mert nem tudott felállni stabil kormánytöbbség. Nem túl előremutató.
Tehát a magyar választási rendszer miatt kár siránkozni, máshol ennél is nagyobb vereséget szenvedett volna a baloldal. És amikor ezek a sirámok előkerülnek, akkor már biztosan tudhatjuk, hogy baj van a balos jelölteknél. Látva Magyar Péter felhozatalát, nem csodálom, hogy siratja az ellenzéki sajtó azókat a választókerületeket, ahol egy arc nélküli pártlogóra is leszavaznának az emberek, ha az tiszás. Igaz, ezek helyett én is inkább az üres logóra szavaznék.
