Pesti Srácok

Unióellenes elnökjelöltek közül választhatnak a franciák, Brüsszel pánikol

Jordan Bardella és Jean-Luc Mélenchon. Fotó: AFP/Joel Saget.
Fotó: AFP

Két euroszkeptikus jelölt csaphat össze jövőre a francia elnökválasztás második fordulójában – írja a Politico. Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés EP képviselője már régóta a 2027-es választás esélyese, de a centrista pártok abban reménykedtek, hogy találnak egy olyan egységes kihívót, aki legyőzheti őt a második fordulóban.

Bardella megállításának kilátásai azonban komoly akadályba ütköztek, mivel egyre nagyobb lendületet kap a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország párt vezetőjének Jean-Luc Mélenchonnak a kampánya - írta a Mandiner.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint most már jó esélye van arra, hogy bejusson a második fordulóba. Mélenchon támogatottságának nagy részét a munkásosztály és a bevándorlói közösségek adják, kritikusai pedig antiszemitizmus és a politika „brutalizálása” miatt ítélik el. Bár 2027-ben nagy siker lenne számára, ha bejutna a második fordulóba, a legtöbb közvélemény-kutatás szerint ott Bardella ellen vereséget szenvedne.

„Sokan úgy vélik, hogy ha az Engedetlen Franciaország és a Nemzeti Tömörülés között kell választaniuk… az rémálom lenne. És egyetértek velük”

– mondta Édouard Philippe, a konzervatív politikus, akit az Élysée-palotaért folyó verseny vezető mainstream jelöltjének tartanak.

Gérald Darmanin, a liberális Emmanuel Macron elnök igazságügyi minisztere szintén arra figyelmeztetett, hogy Mélenchon mostantól a szélsőjobboldal fő kihívója lesz. 

„…szemellenzőt kell viselni ahhoz, hogy ezt ne lássuk”

– mondta.

Kiemelt kép: Jordan Bardella és Jean-Luc Mélenchon. Fotó: AFP/Joel Saget

 

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)