Szánthó Miklóssal, az Alapjogokért Központ főigazgatójával a CPAC konferenciasorozat következő állomása előtt az Origo készített interjút.
Hamarosan indul a CPAC Texas. Ez az ötödik CPAC-rendezvény idén. Miért van arra szükség, hogy ilyen gyakran találkozzanak a konzervatívok?
Nem pusztán szükség van rá, hanem igény is. Míg egy évvel ezelőtt még csupán arról beszélhettünk, hogy szükség van a konzervatívok nemzetközi együttműködésére – annak érdekében, hogy szembeszálljunk a totális hegemóniára törő baloldal támadásaival alapértékeink ellen –, ma már elmondhatjuk, hogy ez az összefogás megvalósult. A feladatunk immár abban rejlik, hogy bővítsük azt, hatékonyabbá tegyük. Ebben a munkában óriási része van a CPAC konferenciasorozatnak, hiszen – túlzás nélkül állíthatjuk – ez a világ legbefolyásosabb közéleti és politikai rendezvénye, melynek állomásai rendre a jobboldali intellektuális élet gigászait sorakoztatják fel. Ennek megfelelően óriási érdeklődést vonz a sajtó és a politikáért érdeklődő közvélemény részéről.
Az idei év a konzervatív reneszánsz mindezidáig talán legbiztatóbb időszaka. Ezt a következtetést vonhatjuk le abból, hogy a „CPAC-család” két újabb taggal bővült. Idén nyáron tartották az első CPAC Israelt, és Európában először Magyarországnak – és az Alapjogokért Központnak – jutott a dicsőség, hogy megrendezze a konferenciát. Nem leszek álszerény: óriási siker volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a dühkitörések, hisztérikus kirohanások, melyek a nemzetközi fősodratú sajtóban megjelentek. A baloldal attól fél, hogy nem csupán kölcsön vettük kedvenc fegyverüket – a hálózatépítést –, de ráadásul ügyesebben is használjuk, mint ők. A konzervatív konferenciákat rendre nagyobb figyelem és intenzívebb intellektuális pezsgés, lelkesedés jellemzi, mint a progresszív, posztmodern baloldal elitista, gyakran unalomba fulladó rendezvényeit. A CPAC nem más, mint a liberális globalizmus legszörnyűbb rémálma: a nemzeti erők nemzetközi együttműködésének megtestesítője.
Idén Orbán Viktor tartja a CPAC Texas általános ülésének nyitóbeszédét, és a magyar miniszterelnök lesz az első konferencianap kiemelt felszólalója. Mi az üzenete mindennek?
Hatalmas megtiszteltetés ez hazánk számára, de távolról sem váratlan, pláne nem érdemtelen! Az elmúlt bő évtizedben a magyar jobboldal a nyugati világ legsikeresebb politikai közösségévé nőtte ki magát. Ezt nem csupán a négy, egymást követő, elsöprő választási győzelem bizonyítja, hanem az is, hogy az orkánerejű baloldali ellenszélben is sikerült példaértékű, mintateremtő konzervatív politikát megvalósítani a határvédelem, a családtámogatás, a gazdaságpolitika, illetve a gyermekvédelem terén. Márpedig van egy amerikai szólás: „a sikerrel nem lehet vitába szállni”.
Ennek megfelelően az USA-ban – és persze a világ számos más országában – felfigyeltek a magyar nemzeti oldal győzelmeire és elvitathatatlan érdemeire. Orbán Viktor szavainak így egyre nagyobb súlya lett a konzervatív világ szemében. Ma már az amerikai jobboldalon is úgy tekintenek a magyar kormányfőre, mint a szabadság, a valódi nyugati értékek bajnokára, és a konzervatív mozgalom egyik kiemelkedő vezéregyéniségére. Ezt a szerepét a miniszterelnök tovább erősítette a CPAC Hungary főszónokaként, amikor – emlékezhetünk rá – a jobboldali győzelem 12 pontos receptjét ajánlotta a konferencia résztvevőinek figyelmébe, mindezzel óriási visszhangot kiváltva a világsajtóban. A baloldal persze hisztériázott, de a világ jobboldali közvéleménye kiemelkedő, programadó beszédként tekint erre a felszólalásra. Ma már talán így is fogalmazhatnánk: a CPAC Texas számára legalább akkora megtiszteltetés, hogy Orbán Viktor elfogadta a meghívást, mint számunkra az, hogy Amerikában kíváncsiak a magyar kormányfő véleményére. Mondhatjuk ezek szerint, hogy a magyar jobboldal, és különösen a magyar miniszterelnök vezető szerepet játszik az Ön által említett konzervatív reneszánszban, és a nemzeti erők nemzetközi együttműködésében?
Maga Orbán Viktor figyelmeztet gyakran arra, hogy a sikerek közepette meg kell őriznünk a szerénységünket. Igaz, hogy a magyar jobboldal jelentős teljesítményt mutatott fel, és igaz az is, hogy több magyar megoldás mintateremtő jellegű, még akár amerikai barátaink számára is. Említhetném itt a floridai gyermekvédelmi törvényt, mely nagyon sok szempontból a magyar jogszabály helyi adaptációjaként is leírható. Ám ez a tudat ne vezessen minket aránytévesztéshez. Nem arról van szó, hogy a magyar jobboldal határozná meg egy az egyben az amerikai republikánusok – vagy bármely más ország konzervatívjainak – fő csapásirányát, stratégiáját, de... De a helyzet az, hogy a globális hegemóniára törő posztmodern baloldal minden nyugati országban ugyanazokat az eszközöket veti be az alapértékeink – Isten, haza, család – aláaknázására. Mindez pedig azt jelenti, hogy a józan ész, a valós nyugati értékek és elvek védelmében a nemzeti erőknek nagyon hasonló módszerekhez kell nyúlniuk. Ennek megfelelően egyrészt esély nyílik arra, hogy közösen, egymást erősítve lépjünk fel a támadás visszaverésére – hiszen tudjuk, „együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség”. Másrészt tudunk egymástól tanulni. A nyugati konzervatívok egyfajta „gyakorlati laboratóriumként” tekintenek hazánkra, ahol sikerült megalkotni a baloldali dominancia egy hatékony ellenszerét. Ezért is fogadta olyan kitörő lelkesedés Orbán Viktor 12 pontját, melyben éppen ezt a receptet osztotta meg. Hatalmas figyelem irányul ma Magyarországra. Rendszeresek a hazánk elleni támadások a baloldalról – ezt már megszokhattuk. Azonban egyre gyakrabban látjuk azt is, hogy a külföldi jobboldali kiadványok, véleményvezérek, neves újságírók, sőt, elvétve még politikusok is kiállnak mellettünk. Minek köszönhető mindez? Valóban nincs semmi új abban, hogy hazánk a liberális globalisták kereszttüzében van, azonban most különösen hisztérikusnak, erőszakosnak tűnnek ezek a kirohanások. E mögött a jelenség mögött két okot vélek felfedezni. Egyfelől – és ez különösen a brüsszeli és strasbourgi eurokratákra, illetve az Európai Parlamentet lényegében megszállás alatt tartó posztmodern baloldalra vonatkozik – a Magyarország elleni támadásokkal saját katasztrofális baklövéseikről igyekeznek elterelni a figyelmet. Európa már most súlyos energetikai válságtól szenved, az orosz agresszióra adott megfontolatlan, elhibázott válasz miatt általános gazdasági válságtól, recessziótól kell tartanunk, mely kéz a kézben fog járni az élelmiszerárak drasztikus emelkedésével is.
Ez a folyamat egyébként megfigyelhető az USA-ban is, melyet a demokraták recesszióba lavíroztak, és ezen nem változtat az, hogy a Biden-kormányzat tagadja e tényt.
A neoliberálisok és a baloldal alighanem mára belátták, hogy hibás politikájuk bajba sodorta Európát, de nem találják a kiutat. Ősi trükkhöz folyamodva bűnbakot keresnek tehát. Magyarország – melyre régóta acsarkodnak – kapóra jön ezen a téren. Másrészt arról is szó van, hogy a progresszívekben tudatosult, hogy a nemzeti erők nemzetközi együttműködése beindult. Ezt bizonyítja az is, hogy ma már nem ritka, hogy a Fox News – elsősorban Tucker Carlson –, vagy olyan neves internetes véleményvezérek, mint Candace Owens kiálljon Magyarország védelmében. Feltűnhetett a nemzetközi baloldalnak az is, hogy az olyan magyar konzervatív intézetek, mint az MCC vagy a Danube Institute – de engedje meg, hogy kicsit hazabeszélve az Alapjogokért Központot is ide soroljam – kiváló nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki az elmúlt években. Mindez egyfajta pánikreakciót váltott ki a progresszívek körében. Ön is fel fog szólalni a CPAC Texas szombati napján, magyar idő szerint kb. 16:30-kor. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, megkérdezhetem, hogy miről szól a beszéde?
Persze részleteket valóban nem árulhatok el, de annyit minden bizonnyal felfedhetek – egyfajta kulisszatitokként –, hogy miközben a beszéden dolgoztam, az járt a fejemben, hogy a nyugati világ jelenleg egy sor súlyos kihívással néz szembe, melyek elkerülhetőek lettek volna, ha a civilizációnk legbefolyásosabb országait kompetensebb vezetők irányítanák, akiknek gondolkodását nem fertőzte meg a posztmodern neomarxizmus. Ennek megfelelően arról fogok beszélni, hogy jutottunk ide, és merre vezet a megoldás útja.
Az Alapjogokért Központ számára nagy öröm, és megtiszteltetés, hogy évek óta a CPAC konferenciák rendszeres vendégei vagyunk, és idén, hála a magyarországi Konzervatív Politikai Akciókonferenciának, a „CPAC-család” teljes jogú tagjává váltunk. Mindezzel jelentősen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jobboldal ügyét diadalra vigyük. Hiszen nagy átalakulások zajlanak ma világszerte, és számos fejlett demokrácia egy újfajta marxizmus markában vergődik. A jövő vagy marxista lesz – és alig számít, hogy ez a kártékony ideológia nyugatról, vagy keletről érkezik –, vagy a józan ész nevében, a konzervatívok visszatérnek a kormányrúdhoz.
