Itthon nem, de Lengyelországban kitüntették a magyar antikommunista képzőművészt
Molnár Tamás képzőművészt, publicistát, antikommunista ellenzékit tüntették ki a Megtörhetetlenek-Rendíthetetlenek-Kiátkozottak elnevezésű nemzetközi filmfesztivál szombat esti zárógáláján az észak-lengyelországi Gdyniában. A dolog pikantériája, amint arról Mező Gábor portálunkon megjelent publicisztikájában is értekezett, idehaza valahogy nem voltak hajlandóak kitüntetni Molnárt. Furcsa dolog, hogy azok, akik a művészeti díjakról Magyarországon döntenek, bár szívesen kiabálnak diktatúrát, mégis politikai alapon válogatják meg, hogy kiket tüntessenek ki, és az antikommunisták náluk hátrányból indulnak.
A második világháborús és antikommunista ellenállásnak szentelt, immár 14. gdyniai fesztivált Andrzej Duda lengyel elnök védnökségével szervezték, a négynapos rendezvény záróestjén részt vett Jaroslaw Sellin lengyel kulturális és örökségvédelmi miniszterhelyettes. Molnár Tamás az Ajtó a szabadság felé elnevezésű, a szabadság eszméit terjesztő személyiségeknek szánt díjat vette át. A köszöntőbeszédben kiemelték: Molnár a kommunizmus idején folyamatos kapcsolatban volt a lengyel Szolidaritás mozgalommal. Boldog Jerzy Popieluszko, a Szolidaritás mozgalom papja 1984-es meggyilkolása után a kitüntetett Molnár Imre történésszel, későbbi diplomatával együtt az első magyarországi tiltakozást, valamint egy földalatti kiállítást szervezett a mártír pap emlékére. A felszólalásban Molnár Tamást a 301-es parcella emlékezete megőrzőjének is nevezték.
Molnár Tamás képzőművész, újságíró 1978-ban két társával megalapította az Inconnu független művészeti csoportot, amely a 80-as évek elejétől részt vett a demokratikus ellenzék munkájában. 1989-90-ben több társával felállította a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában a mártírokra emlékeztető kopjafákat, és barátaival létrehozta az Október 23. Alapítványt. Az Ajtó a szabadság felé elnevezésű elismerésben tavaly posztumusz Teleki Pál (1879-1941) miniszterelnök részesült, 2017-ben Wittner Mária nemrég elhunyt 1956-os forradalmár kapta meg, 2018-ban pedig a lengyel-magyar együttműködés védnökeként számon tartott Waclaw Felczak (1916-1993) történészt, második világháborús futárt tüntették ki posztumusz. A díjat ugyanabban az évben Szalai Attila újságíró és diplomata, valamint Kovács István történész, költő, diplomata is átvehette.
Szalai Attila (1950-2020) emlékének a fesztiválon az idén külön pódiumbeszélgetést is szenteltek, amelyen bemutatták a szerző Lengyel földön - emlékek, naplók 1976-1990 című művének lengyel kiadását is. Egy másik, Molnár Tamás részvételével megtartott pódiumbeszélgetés a 301-es parcelláról szólt, valamint a varsói Powazki-temető úgynevezett L-parcellájáról, ahol szintén kivégzett politikai foglyokat hantoltak el egy tömegsírban. Az idei filmszemle programjában négy magyar alkotás szerepelt. A játékfilm szekcióban levetítették Eperjes Károly Magyar Passió című filmjét. A dokumentumfilmek kategóriájában Buda János Bözödújfalu – a székely atlantisz, Rozgonyi Ádám A Szikla – Lángok ölelésében, valamint Kiss Sándor és Kussinszky Kornél Polonia akció 1920 című alkotása került bemutatásra. A közönség megtekinthette Esterházy János A Felejthetetlen történelem című dokumentumfilmjét is Grzegorz Kubaszko lengyel filmrendező műhelyéből. A rendezvényen jelen volt Pawel Cebula Egerben szolgáló lengyel minorita, Esterházy János boldoggá avatási perének posztulátora is. A játékfilm-kategória zsűrijének tagjaként Nagy Dénes filmrendező is részt vett a gdyniai filmfesztiválon.
Molnár Tamás munkásságával Mező Gábor kollégánk bővebben foglalkozott ITT olvasható cikkében.
Forrás: MTI; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok
