Csák János: Brüsszelben húzzák az időt, átvertek bennünket
Egy jogtalan helyzet rabjai vagyunk – fogalmazott az uniós forrásokkal kapcsolatban a Mandinernek interjút adó Csák János. A kulturális és innovációs miniszter ugyanakkor kiemelte: „az, hogy az Európai Parlamentben és az Európai Unió egyéb szervezeteiben milyen magasra csavarták a minket érő kritikákat, rágalmazásokat és ócsárlásokat, éppen azt mutatja, hogy közel vagyunk a megállapodáshoz”.
Csák János a Mandinernek adott interjújában arról beszélt, hogy Magyarországon részben történelmi okok miatt, részben pedig az utóbbi évek kormányzati szándékából rengeteg pénz ment a kultúrába.
Eltökélten hiszünk abban, hogy a kultúra nemzetfenntartó erő
– hangsúlyozta, hozzátéve: rengeteg beruházás történt, jelentősen nőttek a jövedelmek a kulturális szférában. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a finanszírozás tekintetében rendet kellett tenni, hiszen voltak átfedések, amelyeknek köszönhetően egyes produkciók akár öt helyről is kaphattak támogatást, míg mások semennyit. A miniszter szerint az arányosságot is szem előtt kell tartani, hiszen eddig az összes támogatás nagyjából 70 százaléka Budapestre ment. Csák János kitért arra is: a pénzügyi szférát is ösztönözni kell arra, hogy befektessen a művészetbe, ezért személyes céljának tekinti, hogy összehozza a művészeti és az üzleti köröket. Úgy vélte,
az intézményvezetőknek át kell lépniük a saját árnyékukat, és a saját színházuk érdekein túl tekintettel kell lenniük az egész szcéna jövőképességére. Ebben keresem a partnerséget.
Csák János az interjúban kiemelte:
az utóbbi tizenhárom év csodakorszak volt, a magyar történelemben ilyen építkezés talán Szent István vagy Mátyás király, esetleg Bethlen Gábor ideje alatt történt. Ezért is mondom a kulturális szféra szereplőinek: lehet keseregni azon, hogy most kevesebb a forrás, de mégiscsak kitört egy háború, bankok omlanak össze a világban.
A miniszter szólt a pedagógustársadalom és a kormány közötti, elhúzódó háborús helyzetről is, amely véleménye szerint egyáltalán nem magyar probléma. Mint kifejtette, a tanári pálya az embert rendkívül igénybe vevő szakma, de arról is nagy vita van ma a világban arról, hogy mi az a tudáskorpusz, amit el kell sajátítaniuk a gyerekeknek. Hangsúlyozta:
amint megérkeznek a Magyarországnak járó uniós források, jelentősen emeljük a tanári fizetéseket. Az életpályáról szóló új törvényjavaslat megalapozza a pedagógusok anyagi és szakmai megbecsülését.
Ugyanakkor megjegyezte:
Brüsszelben húzzák az időt, átvertek bennünket. Egy jogtalan helyzet rabjai vagyunk. Az, hogy az Európai Parlamentben és az Európai Unió egyéb szervezeteiben milyen magasra csavarták a minket érő kritikákat, rágalmazásokat és ócsárlásokat, éppen azt mutatja, hogy közel vagyunk a megállapodáshoz.
Csák János úgy vélte,
ahogy az EU-ban, úgy itthon is egy szűk kisebbségnek lettünk a rabjai. Akik itt szervezkednek akár politikai, akár szakszervezeti oldalról, törpe pártok, törpe szakszervezetek, akik a tanároknak és a társadalomnak néhány százalékát képviselik. Még egymás közt sem tudnak igazán megegyezni.
Megerősítette:
a brüsszeli vitáknál, amennyire csak lehet, kompromisszumra törekszünk, de a gyerekeink védelmében, a bevándorláspolitikában, a békepártiságban és a genderkérdésben nincs hova hátrálnunk.
Csák János végezetül szólt arról is: három évtizedes jó barátság fűzi Böjte Csaba atyához. Ezzel kapcsolatban elmondta: a ferencesek földhözragadt emberek, akik ott segítenek, ahol problémát látnak. Kiemelte:
az, amivel most megpróbálják bemocskolni Csaba testvért, a legdurvább aljasság, amit el tudok képzelni. Az a bűnöző, aki beférkőzött, az alapítvány küldetését megszegve követett el bűnöket a gyerekek ellen, de hogy a gyerekek védelmezőjét megpróbálják beállítani bűnösnek, az a legnagyobb aljasság a világon. Mit lehet ezzel kezdeni? Neki is, nekünk is, akik szeretjük őt, arra kell törekednünk, hogy az alkotótevékenységünket folytassuk, mert a gonoszt és a sötétséget még nagyobb sötétséggel nem, csak világossággal lehet legyőzni. Az a céljuk, hogy felőröljenek bennünket, de nekünk tovább kell mennünk az úton előre.
A teljes interjú itt olvasható.
Forrás: mandiner.hu; Fotó: MTI/Balogh Zoltán