Az első világháborúban a britek már közel négyszáz harckocsit állítottak hadrendbe. A német hadvezetés azonban inkább az ellenség sokkolását várta az új fegyvertől, mintsem átütő hadi sikereket. Az első német tankból, az A7V Sturmpanzerwagenből (Rohampáncélautó) mindössze húsz darabot gyártottak. A német katonák viszont elfoglaltak több brit páncélost és ráéreztek az eszköz előnyére. A háború vége felé már voltak páncélos összecsapások a fronton.
A modern fegyverek pusztító hatása miatt fontos lett a katonák védelme és támogatása. Voltak csaták, ahol több százezer ember vesztette életét néhány nap leforgása alatt. A hadseregek, igaz lassan, de végül belátták, hogy a csodabogárnak hitt feltalálók páncélozott járműi megvédik a bent ülőket és fedezéket biztosítanak a mögöttük előrenyomuló gyalogságnak.
A francia Renault autógyár konstruktőrei alkották meg a mai, modern tankokra leginkább hasonlító, lánctalpas FT modellt. A háború 1918-ban véget ért, ám a mérnökök nem fejezték be a munkát, hanem folyamatosan fejlesztették a páncélozott járműveket. A német tábornok, Heinz Guderian ötlete az volt, hogy a tanok ne a gyalogságban legyenek integrálva, hanem a Wehrmacht hozzon létre saját páncélos hadosztályt. A Wehrmacht ekkor már hadrendbe állította a modern Panzer III. és Panzer IV. típusokat, amelyek gyorsak voltak terepen és páncéltörő löveggel rendelkeztek, amelyek igen hatásosak voltak ellenséges tankok ellen. Ezek továbbfejlesztései voltak a Panther és a Tiger kódnévre hallgató V.-ös és VI.-os típusok.
A Szovjetunió is megalkotta a saját ikonikus harckocsiját, a T–34 modellt, amely a második világháborúban került bevetésre és amellyel egészen Berlinig eljutottak. Ebből a modellből összesen 35 467 darab készült. Az amerikai Sherman–M4A1 méreteiben hasonlított a T–34-hez, egy viszonylag kisméretű, mozgékony gép volt 76 mm-es löveggel. Az öntöttvas testű tankból közel ötvenezer darab készült, amelyeket a német tengeralattjárók állandó torpedótámadásai mellett hajóztak át Európába.
A modernkori harcászatban a páncélosoknak meg kell birkózniuk az egyre effektívebb aknákkal és páncéltörő lövedékekkel. A reaktív páncélzatot az oroszok találták fel, majd több ország is továbbfejlesztette. A lényege, hogy a járműre csempeszerű robbanóanyag-bevonat kerül. Mindegyik szegmensen egy acéllemez van és amikor egy lövedék a páncélost eltalálja, a robbanóanyag detonál és a lövedék ellen löki az acéllemezt. Ez csökkenti a lövedék becsapódási energiáját.
A vállról indítható páncéltörő rakéta, a Javelin, amelyet az USA gyárt, most komoly gondot okoz az orosz tankok személyzetének. A rakéta – típusától függően – akár 4750 méterről is képes átütni egy 760 mm vastag páncélzatot és Washington nagyszámban szállítja az ukrán hadseregnek. A „szegényített uránnal” működő lövedékek kettős hatást fejtenek ki. A lövedék mozgási energiája hővé alakul, megolvasztja a lövedéket és a jármű páncélzatát magát. A felszabaduló hő hatására a lövedék belsejében található uránbetét is égni kezd és az oxidáció még több hőt termel. A lövedék befúrja magát még a legmodernebb kompozit acél-kevlár borítás mögé is és megöli a kezelőszemélyzetet.
A gyártók ezért igyekeznek a járműveket „elrejteni”. A speciális festés és egy Dél-Koreában kifejlesztett habréteg védi a páncélost az ellenséges radaroktól, hő- és infravörös kameráktól. A repülőknél és hajóknál alkalmazott lopakodótechnika megjelent a tankoknál is. Radar és hőkép nélkül elég jó sansza van a harckocsinak, hogy észrevétlenül támadjon.
Talán a német Leopard a legnagyobb sikertörténet, mivel a viszonylag keskeny jármű bevethető városi körülmények között, például egy nagyobb terrortámadás esetén. A második világháborút követően az amerikai–iraki háborúban került sor a legnagyobb harckocsiütközetre. Az amerikai haderő 186 iraki T–72-es páncélost lőtt ki, ezen felül megsemmisített 127 más páncélozott járművet. Jelenleg az orosz–ukrán konfliktusban is komoly veszteségek vannak mindkét oldalon, mivel a drónok hamar felderítik a lassú páncélos konvojokat, és mind a tüzérség, mind a légierő gyors támadással reagál. Vannak szakértők, akik szerint a páncélosok kora lejárt, mások viszont fontosnak tartják a modern páncélosokat az országok védelmi struktúrájában. Egy biztos: a hadtörténelem talán legikonikusabb eszköze a tank.
Vezető kép: a Renault FT harckocsi
Facebook
Twitter
YouTube
RSS