Tízezer forintot sem ér, mégis akár harmincmillióért bocsáthatják aukcióra azt a Rippl-Rónainak mondott festményt, ami egy természettudományos festményvizsgálat alapján egészen biztosan nem a híres festő alkotása. Nyolcvanezer forint Áldor Jánosként, 3,8 millió Ferenczy képként ugyanazért a festményért. Hogy is van ez?
A magyar műkincspiacon keringő alkotások eredetét balladai homály őrzi, a szakértők eddig szemrevételezés alapján állapították meg egy alkotásról, hogy igazi vagy nem, az elmúlt évekig a tudományos vizsgálatok totális kizárásával. Így az sem ritka, hogy a vevő hiába fizet tetemes összeget, nem az eredetei műkincs birtokosává válik. Nemrégiben egy gyűjtő pert vesztett és nem kárpótolták annak ellenére sem, hogy a szakértők szerint is hamis képet vásárolt egy aukciósháztól, tetemes összegért, aminek a bírói ítélet szerint végleg búcsút inthet. A galéria ügyvédje védekezésében kifejtette, hogy amennyiben a bíróság a vevőnek ad igazat, az boríthatja a műkincspiacot, és nem kívánt folyamatot indíthat el. Nahát.
Mint azt néhány évvel ezelőtt a Pestisrácok.hu megírta, Békéscsabán is ál-Munkácsyért adakoztak huszonhétmillió forintot a város derék polgárai. Akkor nagy port kavart írásunk és igazi lavinát indított el a hazai gyűjtők között.
Ha a szignó hitelesíti a képet, ahogy a szakértők mondják, akkor az aláírás szerint Munkácsynak köze sem volt ehhez a festményhez.
Magyarországon komplett iparág fejlődött ki képhamisításra. Van, aki csak képet másol, míg mások a szignógyártásban jeleskednek. Az bizonyos, hogy az egy évtized alatt ismertté vált néhány tucat hamisítási ügy csak a jéghegy csúcsa.
Bár az 50 milliárd eurós éves forgalmat lebonyolító nemzetközi piac hemzseg a hamis műtárgyaktól, főleg festményektől, a hamisítás ritkán derül ki, és még ritkábban születik bírósági ítélet – különösen Magyarországon. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület szerint – merthogy ilyen is van már – a magyar piacon forgó évi 50–150 ezer műtárgynak 10–30 százaléka lehet hamis, míg egy festményvizsgálattal foglalkozó szakember 70 százalékra becsüli az eredetinek mondott, de hamis képeket. A magyar műkincsforgalom éves szinten 15 milliárdos összeget tesz ki, ami tetemes összeg.
Még aukciósházak ellen is több esetben indultak perek, jogerős ítélet született például arról, hogy a Csók István Züzü karácsonyaként eladott kép hamisítvány. 2006-ban közleményben határolódott el a Magyar Műtárgy- és Régiségkereskedők Országos Szövetsége az azóta bezárt Belvedere Szalon Galéria és Aukciósház által folytatott árverési gyakorlattól, ami szerint „rendkívül jelentős kikiáltási áron a magyar festészet kiemelkedő alkotóinak tulajdonított hamisítványok szerepelnek”, az aukció előtt le is foglalt a rendőrség néhány képet, de végül visszaadta őket. Hogy mi lett azok sorsa? Rejtély.
A legnagyobb magyar hamisítási ügy Rippl-Rónai-képekhez fűződik
1998-ban, D. Ferenc kaposvári galériás 27 hamis képpel bukott le. Akkor az lett gyanús, hogy hirtelen túl sok ismeretlen kép került elő a művésztől. Ám hiába találták meg a hamisítót is, vádemelésig nem jutott el az ügy, nem lehetett ugyanis bebizonyítani, hogy a képek készítője tudott arról, hogy eredetiként adják el a képeket, a galériás pedig arról, hogy frissen készültek. D. Ferencet egy másik ügyben 2015. júliusában nem jogerősen 4 és fél év börtönbüntetésre ítélte a Kaposvári Járásbíróság. A hamis képek között, melyekkel az ítélet szerint vásárlóit több tízmillió forinttal károsította meg, a hamisítók és a közönség kedvencei: Mednyánszky, Gulácsy, Aba-Novák és természetesen Rippl-Rónai képei szerepeltek.
A Belvedere aukciósház botránya rávilágította a figyelmet a bírálati rendszer teljes hiányára a hazai műkincspiacon
Talán emlékeznek arra a nagy port kavart esetre is, amikor az ezredforduló környékén a Forró Tamás tulajdonában álló Belvedere Galéria aukcióján, az árverési katalógusban egy Ferenczy Károly szignójával ellátott Cigánylány című kép 3 millió 800 ezer forintos kikiáltási áron szerepelt, úgy, hogy a kép néhány hónappal előbb már árverési tétele volt egy másik budapesti galéria aukciójának, akkor Áldor János László festményeként. A Belvedere visszavonta a képet, ám a botrány ráirányította a figyelmet a magyar műkereskedelem egyik legégetőbb problémájára, nevezetesen a piacon keringő hamisítványokra, illetve a bírálati rendszer teljes hiányára.
Persze olyan is van, hogy a szakértők sem tudják eldönteni hitelt érdemlően, eredeti vagy hamis a festmény. Ez persze súlyos milliókba fájhat a műkedvelőnek és a galériatulajdonosnak is. 2012-ben például csaknem 18 millió forintért, a kikiáltási ár háromszorosáért vitték el Ferenczy Károly Parkban című képét, pedig a festmény eredetiségét egyes szakértők kétségesnek tartották. Az eredetiség mellett szólt Bellák Gábor műtörténésznek, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusának véleménye és írásos tanulmánya, amelyre hivatkozik is az árverési katalógus. Ugyanakkor a Ferenczy-kiállítás kurátorai, Boros Judit és Pleszvy Edit, valamint Pálinkás Réka, a tárlathoz kiadott Ferenczy-oeuvre-katalógus összeállítója szerint ez nem Ferenczy Károly alkotása, hanem másolat. Véleményüket a kép részletes vizsgálatára alapozták, és erről közleményt is kiadtak. Az árverésen erről nem esett szó.
A műtárgyhamisítást, mint büntetőjogi tényállást nem ismeri a hazai, de számos más, például a német büntetőjog sem. Ezért csak a hozzá kapcsolódó bűncselekmények miatt indulhat eljárás, jelesül szerzői jogok megsértése és csalás miatt. Bárki festhet tehát Picasso vagy Munkácsy stílusában, még oda is kanyaríthatja a festő aláírását, vagy akár lemásolhatja egy-egy keresett festő alkotását, legfeljebb a festők szerzői jogait sérti meg. Már amennyiben még nem telt el hetven év a haláluk óta – a legtöbbet hamisított művészek pedig ennél régebben éltek. Még fontosabb, hogy a másolásnak ugyan vannak szakmai alapelvei, de a rendőrség vagy a bíróság nehezen talál fogást azon, aki azt állítja, hogy ez a hobbija, ám nem akart megtéveszteni vele senkit.
2000 és 2012 közötti csalási ügyeket vizsgálva a hatóságok látókörébe került 150, kulturális javakat érintő csalás közül csupán 36 ügyben történt hamis kulturális javakkal visszaélés. A vádlottak azzal érvelnek, hogy szakértelem híján nem tudták, mit adnak el, más esetekben pedig szakértő véleményére hivatkoztak. Az esetek mintegy harmadában galériák érintettek, védekezésük hasonló.
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület szerint az volna a legjobb, ha értékhatárhoz kötnénk azon kulturális javak körét, amit már csak megfelelő végzettséggel és előírt dokumentációs kötelezettséget teljesítve lehet árusítani. Így például nyilvántartást kellene vezetni a kereskedőknek a 300 ezer forint felett kínált tárgyakról, ami tartalmazza a beadó nevét és elérhetőségét is. Üzletet vagy legalább bemutatóhelyet kellene működtetniük, ami az interneten vagy a piacon áruló, illetve a házaló csalók dolgát nehezítené meg. Magánszemélyek között is fontos lenne írásbeli szerződésbe foglalni az ügyletet, ahol pontosan meg kellene határozni az adásvétel tárgyát. Sok esetben arra hivatkoznak a hamis képet eladók, hogy ők nem eredetiként adták el. További garanciaként szerepel a műkereskedelmi szabályozási javaslatban, hogy 900 ezer forint felett szakértői véleménnyel kellene szavatolni a műtárgy eredetiségét.
Gyakori hamisítási technika, amikor egy-egy jelentéktelenebb festő képén csak a szignó változik meg. Ilyenkor nem kell bajlódni a vászon, a festék, a keret eredetiségével, pontosabban mesterséges öregítésével, de az aláírás eltávolítását általában nem sikerül nyom nélkül megoldani – mondja Végvári Zsófia, laborvezető, aki a témában az Interpool nemzetközi konferenciáján is tartott előadást.
A szem becsapható, a műszer nem! Fotó: Horvath Péter Gyula
Roncsolásmentes anyagvizsgáló segítségével állapítja meg a szakértő, hogy milyen kémiai anyagot tartalmaz a festmény. Ezáltal a mű keletkezésének időpontjára is következtetnek és ez az a vizsgálat, ami kimutatja, ha olyan festékanyaggal dolgoztak a festmény elkészítése közben, ami a kép keletkezése után száz évvel került először forgalomba.
A vizsgálat kimutatja, ha olyan anyagot tartalmaz a festék, ami a mű keletkezése után száz évvel került először forgalomba
Végvári Zsófia, a Független Festményvizsgáló Labor vezetője elmondta: természettudományos vizsgálatokat végeznek, mert imitálni a stílusokat lehet, de az anyagokat nem. Komplex vizsgálatot végeznek, ami mátrixszerűen áll össze, normál, UV, infravörös, mikroszkópos vizsgálatok eredményét értékelik. A művek megítélése így nem csupán stíluskritikai elemzési folyamat, hanem egy különleges kutatóunka is, melynek során a festészet alapegységéig, a színes pigmentekig lebontva elemezhető a mű, hiszen a festékhasználatra pontosan úgy jellemző az egyediség, mint az ecsetvonásokra. A humán tudomány ismeretanyagát a kémia és a fizika jól kiegészíti, a művészettörténetet támogató vizsgálatok új eredményekkel szolgálhatnak egy-egy festőművész életművéről is. A szubjektív értékítélet, az ecsetkezelés megítélése nem jelent teljes biztonságot egy festmény szerzőjének megítélésében, főleg ha a vizsgált festmény többször rosszul restaurált alkotás. Az évek során „lerakódó” nem oda illő festékek, a szakszerűtlen tárolás és kezelés mind-mind nyomot hagy a festmény felületén, lassan szerves részét is képezi a műtárgynak. A képpel eggyé válnak az évtizedek nyomai, s lassan eltűnik szemünk elől az eredeti műalkotás. Zsófi sok hamis képpel találkozik a labor működése óta.
Kellemetlen, amikor a szakértőket is becsapják, csalás áldozatává válnak ők is, a gyűjtők is. Magyarországon a gyűjtemények 70-80 százaléka hamis, de voltak rosszabb arányok is.
Érdemes a nyilvános jegyzékben szereplő igazságügyi szakértőktől szakvéleményt kérni, és tanácsos megtudni azt is, hogy rendelkezik-e felelősségbiztosítással a szakértő, tehát egy tévedés esetén anyagi felelősséget tud-e vállalni a döntésért – tanácsolta korábban Einspach Gábor, a Magyar Műkereskedők és Galériák Országos Szövetségének elnöke. De lehet nevesebb galériákhoz fordulni, itt is számos igazságügyi szakértő dolgozik. Kieselbach Tamás néhány éve megalapította az Első Magyar Festményszakértő Irodát is, amely ingyenesen ad szóbeli tájékoztatást, írásbeli véleményt pedig 50–100 ezer forintért lehet kérni tőlük.
Nehéz a dolguk a szakembereknek, amikor két festő között stílusbeli hasonlóság áll fenn, például a mester-tanítványi viszony miatt.
„Így lesz Fáy Dezső képéből Gulácsy-mű, Pohárnokból Berény, Katona Nándorból és Szepesi Kuszkából Mednyánszky, s így tűnt el a kevesek által ismert László László életműve, hogy gazdagítsa az amúgy sem tömörségéről nevezetes Scheiber-oeuvre-t” – írja Molnos Péter egy hamisítási technikákat bemutató tanulmányában.
A leleplezést nehezíti, hogy ilyen átalakítások a meghamisított művész saját korában is előfordultak. Nehéz kiszűrni a korabeli hamisítványokat, de a tanulási vagy eladási – és nem megtévesztési – céllal készített másolatokat is. Bár utóbbiakon ott van a másoló neve, és szabály szerint a mérete is eltér, a szignó könnyedén eltávolítható és helyettesíthető.
Eredeti? Hamis?
A Pestisrácok.hu találkozott egy korábban képhamisításból élő festővel, aki megrendelésre dolgozott, főként hazai festők munkáit kellett lemásolnia. Úgy tudjuk: egyik budapesti kerületben ő elkészítette a másolatot, míg máshol a szignót festették rá, így ő bűncselekményt nem követett el. Az, hogy mennyi általa festett kép került eredetiként aukcióra, nem tudja és bele sem akar gondolni. Tény, hogy azóta nincs annyi megrendelése, amióta a vásárlók óvatosabbak és a szemrevételezés után tudományos vizsgálatokat is kérnek a vásárlás előtt.
Sok esetben próbálják a műtárgy hitelességét bírálati számok hamisításával vagy hamisított szakértői véleményekkel alátámasztani. Az egyik legszebb példája a bírálati címke hamisítására az itt bemutatott két Csók István kép, melyet a bírálati számok alapján látatlanban az MNG nyilvántartása eredetinek minősített. A festmények eladása után derült ki, hogy ugyanezen képek ikertestvérei már pár évvel előbb gazdára leltek két aukciósház árverésén. A festmények mérete és szinte ecsetkezelése is tökéletesen egyforma. Az anyagvizsgálat megdöbbentő eredménye: a festmények nem öregebbek 10 évnél. Anyagvizsgálat nélkül a tulajdonos meg lett volna győződve, hogy több milliós érték birtokosa, de azt, hogy az aukción eladott képek eredetiek-e, azt természetesen nem tudjuk.
Urbánus legendák keringenek arról is, hogy az egyik legismertebb galéria tulajdonosát azért lőtték lábon, mert hamisnak titulált egy korábban tőle, eredetiként, horribilis összegért vásárolt festményt. A tulajdonos örököse ezt kissé sérelmezte, majd meggyőzhette a szakértőt a kép eredetéről, mert újra aukcióra bocsátották az eset után néhány héttel.
Hogy eredeti -e vagy sem egy műkincs, valóban nem könnyű eldönteni. Dehogy gigabiznisz azzal kereskedni, az tuti.
No gallery template found!Végvári Zsófia festményvizsgáló műhelyében jártunk, érdemes megnézni az ott készített fotókat képgalériánkban.
Fotó: PS, Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS