Gyermekvédelmi halálkufárok
A gyermekvédelmi törvény parlamenti vitája számos kérdést felvet. Többek között azt, hogy miért nincs egy nemzeti konszenzus, miért nem kerülnek bele az ellenzék meglátásai is a javaslatba. A válaszhoz érdemes megkérdezni például a momentumosokat, akiknek annyit sikerült a diskurzushoz hozzátenniük, hogy Cseh Katalin (orvosi végzettséggel) a botmixerezéshez volt képes hasonlítani az abortuszt, Donáth Anna pedig hiába lett szülő, érzékenysége nem sokat változott: egy, az élet és halál között ingadozó gyermekről is Orbán jut eszébe. Meg a gyűlöletpolitika, amelyet a pedofilok listázásában, valamint a gyermekek szexualizálásának tilalmában látnak. Véletlenül sem a magzatok botmixerezésében.
Mondhatnánk, hogy gyermekvédelmi szempontból az ellenzéki térfélen eddig egy releváns hozzászólás volt: ez váratlan módon Magyar Pétertől érkezett, aki szerint nem kéne a gyerekeket DK-s plakátok közelébe tolni, mert megállnak a fejlődésben Dobrev Klára látványától. És akkor Gréczy Zsolt fotósorozatáról még nem is beszéltünk. Ezzel ki is fújt a történet, hiszen azt nem tudom, mennyivel egészségesebb egy Dobrev-plakát látványánál, ha gyerekünk anyját a biztonsági személyzetnek kell kimenekítenie, mert apa éppen hőzöng, meg autós üldözést játszik...
Ha már szóba került a DK, érdemes felidéznünk, hogy az ő ősbűnük valójában nem(csak) a gyermekvédelmi törvény leszavazásában, vagy az előnytelen plakátok gyártásában rejlik. Valójában a Demokratikus Koalíció alapító-elnökének, Gyurcsány Ferencnek a kormánya volt az, amely gondoskodott a teljes ágazat társadalmi és anyagi megbecsültségének leértékeléséről, az infrastrukturális és jogszabályi környezet teljes lepusztulásáról. Azt a gyermekvédelmi rendszert, ahol a bántalmazott gyermekeknek és szülőknek legfeljebb azt javasolták, hogy béküljenek ki, a mediáció pedig semmibe tartó, a körülményeket teljesen figyelmen kívül hagyó kényszermediációs eljárásokon alapult, amelyen a mélyen alulfizetett szakemberek akartak a legkevésbé részt venni. Rossz, a mai napig visszatartó erejű emlékként él a magyar társadalomban.
A politikai generációváltás elhozta Magyarországra is a „zöldeket”, akik forradalmi családpolitikával álltak elő: nem kell jogszabályozás, vagy infrastrukturális háttér, ha nincs családod. Minek vállalna egy magyar család egy bolygógyilkos, két lábon járó, üvöltve síró karbonlábnyomot, ha egyszer éppen elég gyerek születik a harmadik világbéli országokban. Családi közösség? Vérség? Ugyan már, avítt eszmék! Darab-darab, majd importálunk teljesen idegen kultúrájú embereket, akiknek a szocializációjuk alapját a kultúránk eltörlése jelenti. Ebben mondjuk hasonlítanak a sötétzöld politikusokra. Mi baj lehet ebből? Rá lehet ülni a szőnyeg alá söpört demográfiai válságra, miközben a homokba dugjuk a fejünket azon problémák elől, amelyek a harmadik világban a népesedési krízis mellékzöngéjeként valóban megtekerik a Föld klímaváltozását.
Végezetül a halálkufárok, az átcsomagolt szélkommunisták azok, akik a leghangosabban követelik a gyermekvédelmet. A bőnyi iskolában két kisgyermek között történt késelés után minden jóérzésű embernek az jutna eszébe, hogy jókívánságokkal halmozza el az áldozatot, legfeljebb feltegye a kérdést, miképpen került egy 12 éves gyerekhez az iskolában egy kés. Donáth Anna azonban ehelyett megpróbált politikai tőkét csinálni egy megkéselt gyermekből.
Donáth nemcsak a senki által elő nem hozott „faji kérdést” kezdte egyébként teljesen indokolatlanul boncolgatni, hanem a felelősség kérdését is. Meg is találta, mégpedig a gyűlöletpolitikában, amelyet a kormány képvisel. Donáth Anna szerint tehát ez áll a megdöbbentő eset mögött. A pedofilokat visszaszorító törvénycsomag? A családvédelmi intézkedések, esetleg a bántalmazott gyermekek védelmére létrehozott infrastruktúra fejlesztése? De véletlenül sem az, hogy kolléganője például botmixerezésnek titulálta az abortuszt, az biztosan nem vulgarizálta a közbeszédet, relativizálta a gyermekgyilkosságot. Boldogság ilyen felelős politikusokat hallgatni a gyermekvédelemért tüntetni.
És hogy mi a közös ebben a sok baloldali szereplőben? Hogy amikor ott a lehetőség, hogy nulla munkával, alapvető emberi gerincességből egy igent nyomjanak az Országgyűlésben, csak jönnek az egyrészt-másrésztek, a pedofilok mosdatása, a gyermekgyilkosságok relativizálása. Majd az egésznek a csúcsán a megfejtés, hogy valójában a gyermekvédelem kirekesztő, mert olyan kisebbségeket bánt, mint a pedofilok. Hát nem teljesen világos?
Szörnyek járnak odakint. És az ellenzéki padsorokban ülők közül senki nem akarja eltüntetni őket.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
