Nem megengedhető, nem megbocsájtható, hogy a magyarok világraszóló hőstettéből, egyik leghatalmasabb győzelméből, a nándorfehérvári diadalból gagyi fikciós filmet gyártsanak, amely mindenről szól, de legkevésbé Hunyadi Jánosról és a magyar vitézségről. Márpedig a film forgatókönyve arra utal: efféle merénylet készül. Hétmilliárd forintért. A legnagyobb magyarból már sikerült félőrültet faragni (A Hídember) – most pedig legnagyobb hadvezérünket tuszkolnák epizódszerepbe egy történelmietlen fantasy filmben. Most még nem késő megálljt parancsolni ennek az őrületnek!
Amitől tartottunk, bekövetkezett. Olyan forgatókönyvet szült a Magyar Nemzeti Filmalap a Hunyadi-filmhez, amely alapján szinte kizárt, hogy méltó alkotás készüljön az egyik legnagyszerűbb magyar győzelemről, Nándorfehérvár 1456-os megvédéséről. Stefka Istvánnak, a PestiSrácok.hu lapigazgatójának volt szerencséje (inkább balszerencséje) elolvasni a Hegedűs Bálint által jegyzett, 94 oldalas forgatókönyvet, amit tegnapi cikkében lesújtónak értékelt. Mint írta:
Az állítólag Hunyadiról szóló film nem szól sem a törökverő Hunyadiról, nem szól sem a magyarság történelmének egyik legnagyobb győzelméről, a nándorfehérvári diadalról, nem szól a hazaszeretetről, a kereszténységről, nem szól Kapisztrán Jánosról, nem szól az azóta felcsendülő déli harangzúgásról, egyszóval nem szól rólunk, magyarokról. De annál inkább szól a törökökről, a janicsárok vitézségéről, a hamis romantikáról, a hamis fikciókról, és szól a történelmietlen kitalációkról.
Márpedig ez katasztrófa a javából! A Stefka-kritika megjelenése után nem sokkal felszólító levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben cikkünk haladéktalan eltávolítását követelte a filmet készítő AUB Produkció Kft. Azt állították, sérültek a szerzői jogaik azzal, hogy „Az utolsó bástya” munkacímű filmalkotás néhány részletéről föllebbentettük a fátylat. Hogy így van-e, nem tudom, ez a jogászok asztala. Azt viszont tudom, hogy a magyar adófizetőknek körülbelül hétmilliárd forintjába kerül majd a film.
- Már csak az irgalmatlan összeg miatt sem szabad hibázni. Ám ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb: azért sem, mert egy elfuserált film a magyarság dicsőségéről újabb sebeket ejtene az amúgy is sokszorosan megtiport, történelmi traumák sorát hordozó magyar lelkekben. Szerintem ez a legfontosabb, nem a filmkészítő szerzői jogainak vélt sérelme.
A felszólító levélben egyébként azt írták: „A cikk szerzője egy korábbi munkapéldányt használt, a cikkben közöltek egy része már nem aktuális”. De hát, ha annyira már nem is aktuális a forgatókönyv, akkor miért akarják leszedetni a cikket? Nincs itt némi ellentmondás? Majd közölték: „Az üzleti titok megsértése kihatással lehet a filmalkotás sikerességére, így komoly károkat okozhat a filmelőállító számára”. A mondat első felével nincs is bajom: cikkünk tényleg kihathat a film sikerességére, ám szerintem jó értelemben. Remélem, most, hogy már sokan a fejüket fogják a forgatókönyv bornírtságai miatt – átírják az egészet, elejétől a végéig. Legyen benne fikció (az Egri csillagokban is van, nem is kevés), de az a lényeget nem homályosíthatja el: Hunyadi, Kapisztrán és a magyar sereg bátorságát, hősiességét! Az önmagát még védeni akaró kereszténység győzelmét a(z akkor is) hódító, agresszív iszlám ellen.
Magánvélemény: Hegedűs Bálintot én egy tehetséges írónak tartom. Ő volt a Kincsem egyik forgatókönyvírója, amely az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb magyar filmje lett. A Hunyadi-forgatókönyvet viszont elszúrta… Ha Hegedűs mindenképpen formabontó Hunyadi-fantasy-vel szeretne kísérletezni, tegye – de lehetőleg ne a magyar adófizetők hétmilliárd forintjából!
Kapaszkodók kellenek
Évszázadok óta (nagyjából a Hunyadiak óta) diktatúrák, gyarmatosító, erőszakos nagyhatalmak elnyomása alatt élünk, hazánk folyamatosan kényszerpályán mozog, önállóságunk most is csak részleges. Történelemkönyveinket rendre átírták az éppen aktuális idegen elnyomóink, mert nem akarták, hogy büszkék legyünk történelmünkre, hőseinkre. Ezért van az, hogy még ma is sok honfitársunk berzenkedik mindentől, ami magyar, ami hajdanvolt dicsőségünkre emlékeztet. Évtizedek alatt beléjük nevelték a félelmet, a gátlásokat, ezért ők azt hiszik, ez a normális. (Így keletkezett az egyik leggyűlöletesebb magyar szó: a „magyarkodás”.) Most tanuljuk éppen, hogyan egyenesedjünk föl újra, hogyan legyünk büszkék önmagunkra. Ehhez kellenek, kellenének kapaszkodók. Olyanok, mint az Egri csillagok, amely könyvben és filmként is elképesztően népszerű mind a mai napig. Nem véletlenül.
Szerencsére vannak új kapaszkodók: ott van például Bán Mór kilencrészes Hunyadi-regényciklusa (a tizedik rész jövőre jelenik meg), amely hatalmas sikert aratott, kötetei a sikerlisták élén szerepelnek. Nyomában föltámadt a magyar történelmi regényírás, sorra születnek a jobb, kevésbé jobb, illetve zseniális alkotások, amelyeknek egy része már most megfilmesítésért kiált. Mint ahogy Bán Mór Hunyadi-regényciklusa is filmre kívánkozik, ám a filmalap lesöpörte az asztalról a Bán Mór sikerkönyveire épülő Hunyadi-filmsorozat tervét, és inkább saját forgatókönyv-fejlesztési igazgatójára, Hegedűs Bálintra bízta a munkát.
Fél évszázada (az 1968-as Egri csillagok-film óta!) várunk egy magyar szíveket megdobogtató, hazaszeretetre nevelő, büszkeségre okot adó magyar történelmi filmre, amely végre nem az állítólagos bűneinkbe dörgöli bele az orrunkat századjára, hanem eleink dicsőségét mutatja be. A legnagyobb magyarból, Széchenyi Istvánból már sikerült félőrültet faragni 2002-ben Bereményi Géza filmjében, A Hídemberben. Most pedig legnagyobb hadvezérünket tennék epizódszereplővé egy már-már fantasy-filmben. Most még nem késő megálljt parancsolni ennek az őrületnek!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS