„Egy háborúnak akkor van vége, amikor az elpusztultakat el lehet siratni” – mondta néhai Menczer Gusztáv egykori Gulág-fogoly arról az évtizedekig elhallgatott, de később is tabusított tragédiáról, amely hét-, de inkább nyolcszázezer magyar embert érintett. Most egy hatalmas lépés történt a múltfeldolgozást, a kollektív megbékélést tekintve, az oroszok december elsejéig átadják a közel hétszázezer magyar hadi- és politikai fogoly azonosító kartonját. Ezt a fantasztikus hírt a Parlamentben jelentették be, ami szimbolikus azután, hogy a szocialista kormányok alatt még beszélni sem beszéltek a Gulágról. Persze pontosan tudjuk, hogy miért. Ahogyan Placid atya mondta „nagyon nehéz az olyan öreg emberekkel mit kezdeni, akik nem brosúrákból ismerték meg a kommunizmust.” A Gulág tragédiáját Magyarok a Gulágon című honlapunkon (Magyarokagulagon.hu) is körbejártuk, az unikális hangfelvételek, interjúk, borzasztó és felemelő történetek most is meghallgathatóak, elolvashatóak.
Az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság megállapodása értelmében Magyarország megkapja hatszázezer, a második világháborúban szovjet táborokba került magyar fogoly azonosító kartonját. A történelmi, történészi szempontból hatalmas lépést az Orosz Levéltári Ügynökség (Roszarchiv) helyettes vezetője, Andrej Juraszov jelentette be hétfőn délután a Parlamentben.
A Gulágra hurcolt magyarokról a diktatúra alatt beszélni sem lehetett, és az elhurcolt magyarok számát később is letagadták. Csak az elmúlt évekre vált világossá, hogy legalább hét-, de inkább nyolcszázezer magyar került szovjet hadifogságba Magyarország megszállása idején.
A magyar kormány 2015 és 2017 között hirdette meg a Gulag emlékévet, amely a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én zárult le. Mi is erre az emlékévre készítettük el a Magyarok a Gulágon című honlapunkat, amelyre Stefka István korábban elkészített interjúit, hanganyagait tettük fel, ritka fotókkal, hihetetlen, de megtörtént történetekkel.
Azokat a beszélgetéseket, amelyeket az azóta már többségében sajnos elhunyt túlélőkkel készített. Közéjük tartozott az a Menczer Gusztáv, aki maga is fogoly volt, és aki rengeteget tett azért, hogy a Gulág történetét egyre többen megismerjék.
Ő mondta azt, hogy
„Egy háborúnak akkor van vége, amikor az elpusztultakat el lehet siratni”.
Ha ezt a mondatot ízlelgetjük, akkor értjük, miért is olyan óriási lépés ez a közel hétszázezer karton. Honlapunkon meghallgathatóak azok a hanganyagok, amelyeket Stefka Istvánnal a túlélőkkel készített. A megtörhetetlen Marczin Borbálával, aki “irigyelte” Szolzsenyicin könnyűsorú regényhősét, vagy azzal a baráti-testvéri társasággal, amelynek tagjai még a Gulágon ismerkedtek meg.
Hosszú volt az út a SZORAKÉSZ-től a mostani megállapodásig
Menczer Gusztáv 1989-ben hozta létre a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetét (SZORAKÉSZ), amelynek haláláig elnöke volt. A magyar hadifoglyokra vonatkozó oroszországi iratok először 1992-ben, majd 1998-ban részben már hozzáférhetővé váltak, de össze össze sem lehet hasonlítani azt a lehetőséget a mostanival. A kilencvenes években még csak az elhunyt hadifoglyok (1992-ben ötvenezer, most hatvanötezer Szovjetunióban meghalt magyar rabról tudunk) adatait tartalmazó adatbázist adták át.
A mostani együttműködés szerint december elsejéig öt szakaszban összesen 682 131 nyilvántartó karton másolata kerül a Magyar Nemzeti Levéltár megőrzésébe, ami 1 364 262 digitális felvételt jelent. Az átadást követően kezdődhet meg a kartonokon többnyire magyarul nem tudók által cirill betűkkel, fonetikusan rögzített nevek és egyéb adatok feldolgozása, a magyar dokumentumokkal való összevetés révén a kartonokon szereplők azonosítása.
A kartonokon 18 releváns információ van. Az adatok között szerepel például a fogoly neve, apja neve, a születési év, a láger neve. Ha a kutatók az adatok feldolgozásával végeztek, meg tudják majd mondani, hogy a fogoly hol halt meg, de akár azt is, hogy hol lett eltemetve. Így tisztességgel el tudunk búcsúzni azoktól a halottaktól, egykori foglyoktól, meghurcolt emberekről, akikről évtizedekig még beszélni sem lehetett.
Az Országgyűlés alelnöke, Latorcai János szerint a mostani lépés az „információs kárpótlás” szempontjából a legfontosabb, és azért, hogy mindenki tanuljon a múltból, a „kollektív emlékezetté összeálló egyéni életutakból, hogy az elődeink által elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg”. Latorcai szerint most minden remény megvan arra, hogy ezt az első nagyszabású projektet újabbak kövessék. Így a közelmúlt más, vitatott dokumentumai is feltárhatóak, bemutathatóak. Tudjuk, hogy hihetetlen, itthon már eltüntetett, vagy meg sem őrzött titkokat rejtenek a moszkvai levéltárak.
Azok az öregek, akik nem brosúrákból ismerték meg a kommunizmust
Adódik a kérdés, hogy miért is hallottunk 2010 előtt olyan keveset a Gulágról, amikor a legtöbb magyar családot érintette? Placid atya – aki 2017-ben hunyt el, miután 2016-ban még megünnepelte századik születésnapját – Stefka Istvánnak évekkel ezelőtt erről ezt mondta:
„Talán azért, mert nagyon nehéz az olyan öreg emberekkel mit kezdeni, akik nem brosúrákból ismerték meg a kommunizmust.”
„A hosszú évtizedek távlatából mára kezd elhomályosulni mekkora szenvedést jelentett a Gulág az emberiség 20.századi történelmében. A szovjet rendszer az 1990-es évek végéig gondosan elzárt minden dokumentumot, „tabusította a témát” – írtuk a honlapunkon. – A lágerek egykori helyszíneit nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek, nem készült filmadaptáció, az amerikai filmipart – a holokauszttal ellentétben – nem érintette meg a Gulág története. Ez – érintettség híján – még valamelyest érthető, az jóval visszásabb, hogy a nyugati baloldali értelmiség is cinkosan hallgatott, nehogy ártson ezzel a szocialista eszmének.
Ennek hatása máig él, így történhet meg, hogy máig nincs olyan megrázó képsor, filmalkotás, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült, noha az áldozatok száma több tízmillióra tehető. A Gulág nem vált a köztudat, a tömegkultúra részévé.”
Szerencsére azóta történtek apróbb, nagyobb lépések. Legalábbis hazánkban. Végre elkészült egy sikeres tévéfilm, az Örök tél – amit a kipróbált és többször bizonyított Köbli Norbert, Szász Attila páros készített –, Hobo is nagy sikerrel mutatta be A gulag virágait a Nemzeti Színházban, ahogyan az az installáció is látványosra sikeredett, amelyet az Inconnu-s Molnár Tamás készített. A Gulag letagadhatatlanná vált, és most az oroszok is tettek felénk egy nagyon fontos gesztust. Komoly lépés ez a megbékélés felé.
Vezető kép: Fortepan.hu
Etel
2019-10-18 at 20:19
Elnyerték igazsagukat? Nem így képzelem az igazságot.Joszerivel a gyerekeik sem élnek.
Aztán miért neveznek minden tábort Gulagnak? Az csak egy szigetcsoport a kényszermunkataborok tengerében. Talán nem is a legrosszabb, vagy éppen azért?
Köszönni nincs mit, de azt remélem szép sorba rakják a kartonokat.
Z
2019-10-15 at 23:45
Igen, emlékezzen mindenki arra , amikor , ha jól
emlékszem 2010-2012 körül a volt keleti blokk
országai benyújtottak egy javaslatot au Europai
Uniónak, hogy ugyan úgy ahogy van egy holokauszt
emléknap, legyen au Europai Unioban egy nap
amely a kommunizmus áldozatainak az emléknapja.
Az eu ezt elutasitotta! Na miért is?
leander
2019-10-15 at 16:12
Köszönöm Hesslerezredes, teljesen igaza van.
Mar ven öreg roka vagyok!!
leander
2019-10-15 at 15:45
Javitas az ev 1946-volt!
Hesslerezredes
2019-10-15 at 15:51
Bocs, de az év helyesen valszeg: 1945.
leander
2019-10-15 at 15:44
Apamat 1956. jan. 6-an vittek el az ovohelyröl – nem volt katona – azzal,
csak igazoljak, nem katonaszökeveny.m
Termeszetesen nem tert vissza anam 3 kiskoru gyerekkel maradt egyedül!
Hat ezert iszonyodom a kommunistaktol!
Gyula
2019-10-15 at 14:36
Nagypapám lovasfutár volt, 1944-ben esett orosz hadifogságba, jobb karján kétszer sebesült, jobb kézfejében gránát szilánkot viselt, még élt. A háború alatt két lovát vesztette el. Szerette a lovakat. Gyerekként kérdeztem tőle, papa milyen volt a háború? Sírva fakadt, semmit nem mondott, megértettem és soha többet nem kérdeztem. Mindent a nagymamámtól tudtam meg, és azt is, hogy a papa senkit nem ölt meg, nem is mondhatott volna mást a kicsi unokájának. Nagyon jó nagyszülők voltak még éltek, csak szeretni lehetett őket. Megtanítottak írni, olvasni, számolni. Nagypapám, Ő az én hősöm.♥
laci
2019-10-15 at 14:29
Pont az a hobo akinek az apja 56 okt 25 lövete a fegyvernéküli tömeget
Hesslerezredes
2019-10-15 at 13:49
Na, ez volt a ‘HUN-holokauszt’. Sokkal nagyobb, mint a zsidóké! Az összes ország közül Magyarországnak volt a legnagyobb embervesztesége arányait tekintve a II. vh-ban.
zolatiguszti
2019-10-16 at 02:08
És a “szegény elnyomott Magyar” zsidóság részt vett benne nyakig évtizedeken át nem 1,5 évig!
Hol a zseton kedves hazai zsidóság? Miért nem ült senki? Miért nem lett felnépbíréskodva senki?
odu
2019-10-15 at 13:25
Hősin halált haltak, szerintem.
Andrea
2019-10-15 at 11:52
Istenem! Apai nagybátyámat szintén az utcáról hurcolták el. Egy kockás papírdarabka maradt utána, amit feltehetőleg a vagon ablakán dobott ki, az akkori lakcímükkel. Egy jószándékú járókelő eljutatta apámékhoz. Ez állt rajta: “kelet felé visznek”. Apám évekig kerestette a Vöröskereszttel, persze nyom nélkül. Apám sem él már, de a papírdarabkát a mai napig őrzöm…
Etel
2019-10-17 at 14:06
Andrea, nem is csodálkozom már, hogy szinte ugyanaz történt férjem édesapjával. A vonatablakbol dobta ki Romániában az ugyanúgy ceruzaval írt papirdarabot, amit már csak én őrzök.
Z
2019-10-15 at 10:37
Na ezt kell felfuttatni a következö választásokig
a kormánynak, párhuzam a szovjetunio és
europai egyesült államok között. Kik is azok a
ballibek tulajdonképpen.
ila halo
2019-10-15 at 11:09
Volt egy régi film: “Z, avagy egy politikai gyilkosság…” a hetvenes évek elején láttuk a Május 1. Moziban. A végén, némán, felállva tapsoltunk, ami csak színházban szokásos mind a mai napig. Remélem csak, hogy ez a “Z” önnek is olyan védjegye, mint annak a kiváló politikusnak, aki a filmben főhősként Yves Montand alakításában szerepelt…(ha teheti, keresse meg a fb-filmarchívumában – megéri!)
zolatiguszti
2019-10-16 at 02:06
Nem nem ezt kell elmondani, hanem azt hogy ezt a rendszert miért egy Jackob Schiff nevű kora Sorosa féle spekuláns segítségével jutnak hatalomra!Vagy azt honnan volt 20 millió dollárja a Bronstein nevezetű Trockijnak amivel Bronxból Kanadán át Péterváron termett és lett belőle a Vörös-Hadsereg?
Kik is a kommunizmus és a Globalizmus gazdái?
Károly
2019-10-15 at 09:59
Öregemberként vallom, nem borssúrából ismertük meg a kommunizmust!!!
ViAM
2019-10-15 at 08:52
A hazaengedettekre is nagyon rossz sors várt. A határon amikor a zsúfolt vagonokból átrámolták őket az ittenire, már úgy beszéltek velük, mint a rossz gazda a kutyával. Ha nem volt családjuk elpusztultak. Ha volt, hallgatni kellett a múltról. Munkát nem kaptak, pedig az akkor büntetendő volt, vagy ha valamilyen alja munkához jutottak, teljes mértékben kirekesztették őket.