Az ’56-os forradalmat elvtársaival leverő karhatalmista Horn Gyula után most már egy köpönyegforgató marxista filozófus fejszobra is megbámulható a szabadságjogokra oly kényes Európai Parlamentben. Bravó! Habár vélhetően mindketten arról álmodtak, hogy Moszkvában lesz majd mellszobruk, végül mégis a liberális demokrácia őrzőinek szentélyébe kerültek. Annak ellenére, hogy Heller Ágnes volt az első, aki már 2011-ben féltette a magyar demokráciát Orbán Viktortól (így minden mai demokráciarettegő az ő köpönyege alól bújt elő, ami érthetővé teszi a szobor célját), mégis felvetődik a kérdés: vajon a brüsszelitáknak, vagy a filozófusasszony emlékezetének kínosabb a helyszín kiválasztása? De vannak saját, eredeti történeteim is húsz évvel ezelőttről – mindjárt elmesélem ezeket!
Lehet-e egy sztori ennél szimbolikusabb? Egykoron a férjét is eláruló hithű marxista, majd liberális filozófusasszony fejét ábrázoló barackmag-nagyságú mementót az az LMBTQ-aktivista alkotta, aki nemrég Ferencvárosban provokált szivárványszínű Szabadság-szobrával; és az a Dobrev Klára adományozta az Európai Parlamentnek, aki Apró Antal unokája, nem mellesleg a 2006-os rendőrterror politikai felelősének férje; végül a nyugati tőkének és a nemzetközi progresszív politikai csoportoknak behódoló magyar baloldal egyik nagykapitalista vezetője. Bizarr! Tényleg az élet írja a legjobb tragikomédiát…
Emlékek tolulnak fel
Egy személyes történetet engedjen meg a kedves olvasó! Ugyan 2003-ban végeztem az ELTE-BTK filozófia szakán, ám Heller Ágnes egyetlen előadásán sem vettem részt. No, nem bármiféle ideológiai idegenkedésből fakadó sznobériából és nem is a lustaság miatt, hanem annál az egyszerű oknál fogva, hogy a filozófusasszony – minden ellenkező híreszteléssel szemben – akkor nem tanított ott. Ugyan jó néhány liberális szellemiségű tanár megnehezítette a tanulmányi előmenetelemet, ám azért a „meg nem nevezettek” közül az egyik „meg nem nevezett” professzor annyit megsúgott, hogy Heller Ágnes azért az esztétika szakon tanít, mert az a hely többek között „az egykori marxista filozófusok parkolóhelye”. No, meg az ELTE-BTK-n tanító liberális közegnek is ciki lenne, ha Heller ott előadást tartana. 2003-at írtunk…
És egy másodikat is elmesélnék, ha nem tartom fel vele a nyájas olvasót! (Ha igen, akkor is leírom!) Valamikor az ezredfordulón, az egyik könyvtárban ücsörögve voltam olyan szorgalmas (mazochista), hogy elolvastam Heller Ágnes Kierkegaard Vagy-vagy című könyvéhez 1978-ban írt előszavát (is), amiben a polgári társadalmak válságáról ír, amelynek fókuszában az elidegenedés kérdése feszül. Az 1978-as Heller Ágnes szerint a polgári társadalmak, azaz a liberális demokráciák ideje lejárt és csak két történelmi választás van.
Immár majd százötven esztendeje itt helyezkedik el a választás: Kierkegaard, vagy Marx; vagy-vagy.
– írta Heller Ágnes.
Szóltam „egy meg nem nevezett” évfolyamtársamnak, aki levette a könyvet a saját polcáról, ám meglepődve abban mást talált. Nekem ugyanis az 1978-as kiadás került a kezembe, neki pedig az 1994-es jutott, ahol ugyan minden szóról-szóra ugyanaz, csak az utolsó mondat tűnt el, illetve más került a helyére. Az 1994-es Heller Ágnes már így fogalmaz:
Én már vagy húsz esztendeje lemondtam némi rezignációval, a nagy elbeszélésről és ezzel – Marx után – Kierkegaardot választottam.
Ugyanazon könyv, ugyanazon előszavában. Legalább írt volna egy újat! Alig tizenhat évvel később az utolsó mondatot átírva… Vallomás vagy tragédia? Azt hiszem inkább egy jellemtelen ember szolgalelkűségének és megalkuvásainak egy-egy mérföldköve.
Heller Ágnes okos nő volt, de jellemtelen. Mindig azt a világképet vallotta, ami ott és akkor a karrierjét előbbre vitte. Rendszerváltoztatás előtt Marxot, rendszerváltoztatás után a polgári demokráciát és a liberalizmust választotta. 2010 után pedig első volt, aki megkérdőjelezte a magyar demokráciát és a „nacionalizmus veszélyére” hívta fel a liberális Európa figyelmét.
Ezért kapott ott, azoktól és most szobrot.
Heller Ágnes okos volt, de jellemtelen – nagy kár, hogy a szobor az utóbbinak szól
Heller Ágnes nem volt buta, még akkor sem, mikor nyolcvanon felül hülyeségeket mondott a Jobbikról és Vona Gáborról, illetve értelmezhetetlen bekezdéseket írt a „gólyáknak” szóló befejezetlen filozófiatörténeti sorozatának első kötetébe.
Heller cseppet sem volt ostoba marxista, csak jellemtelen kommunista. Tipikusan az a fajta „csúcsértelmiségi”, akinek világképe az érvényesülés lehetőségével együtt változott.
Kőbányai János, a Múlt és Jövő folyóirat szerkesztője riportkönyvben dolgozta fel Heller Ágnes életét A bicikliző majom címmel. Ebben a filozófusasszony arról vall, hogy két évig volt a cionista világmozgalom tagja a második világháború után. Majd a cionizmussal való szakítása jeléül 1948-ban férjével, Hermann Istvánnal együtt belépett a kommunista pártba.
Mint később kiderült, tényleg komolyan gondolta.
Hankiss Ágnes 2011-ben publikálta először azt az 1958-ban kelt levelet, melyet Heller Ágnes kissé gyönge gépírással pötyögött le az állampárt vezetésének. A levél hitelességét ugyan Heller elismerte, de azzal védekezett, hogy felét egykori férje, Hermann István – szintén a Lukács-kör tagja – írta hozzá, majd, mikor egyértelművé vált, hogy minden egyes oldal ugyanazzal a gyenge technikával lett begépelve, akkor Heller emlékei úgy módosultak, miszerint a férje kényszerítette erre. Heller így fogalmazott:
Magát az ellenforradalmat is egy ideig helytelenül értékeltem. Leverése előtt, igaz, tisztában voltam ellenforradalmi jellegével és legfőbb célkitűzésnek a kommunista párt újjászervezését tartottam, de leverése után részben lakkírozni kezdtem.
Így folytatta:
Politikai hibáim közé tartozik, hogy vak voltam ellenforradalmárokká vált volt barátaimmal szemben.
Majd feldobott egy-két nevet, például Mészáros Istvánt. Csak úgy a bűnbánat jeléül. Végül, az utolsó bekezdés magáért beszél:
Kérem az elvtársakat arra, hogy segítsenek hibáim kijavításában. Tudom, anélkül, hogy a párt aktuális ideológiai harcaiban részt vennék marxista filozófus nem lehetek. Szeretném, ha megmondanák, mivel tehetnék bizonyosságot – napi pártmunkámon kívül – elhatározásom őszinteségéről.
Heller Ágnes 1958-ban kelt levele (Hankiss Ágnes kutatásából)
Nos, e levél szerzője kapott most szobrot az Európai Unió szívében.
Bravó!
Minden demokráciarettegő Heller köpönyegéből bújt elő
2011-ben Heller Ágnes a Der Standard nevű osztrák lapnak adott egy ma már klasszikus interjút. Heller ebben a cikkben elsőként féltette Orbántól és a nacionalizmustól a magyar demokráciát, amivel, mint később kiderült, sikeres trendet teremtett. A beszélgetésben kijelentette, hogy a magyar demokrácia veszélybe került Orbán hatalomkoncentrációja és a Jobbik antiszemitizmusa miatt. III. Napóleonhoz és rendszeréhez hasonlította Orbán Viktort és Magyarországot.
III. Napóleont is a szavazatok kétharmadával választották meg Franciaországban, mielőtt feloszlatta a parlamentet.
– vélekedett a filozófusasszony.
Bár III. Napóleon valóban megszüntette a parlamentarizmust, illetve kiiktatta a választásokat, nálunk eddig egyik sem történt meg. A Jobbikkal pedig néhány évvel később éppen Heller Ágnes kezdett barátkozni, de ez mit sem von le a filozófusasszony divatteremtő „érdemeiből”.
A Dobrev Klára által adományozott barackmag-nagyságú szobrocska nem a tudományos teljesítménynek, hanem az Orbánnal szemben megfogalmazott rágalmaknak szól.
A mementó megálmodói azonban gyanús, hogy Gyurcsány bűneire, illetve a 2006-os rendőrterror relativizálására is gondoltak. A gyanút erősíti az, hogy Dobrev Klára az egyik megálmodó. Heller Ágnes ugyanis 2011-ben, az Európai Parlament vitanapján, Morvai Krisztina kérdésére válaszolva a következőket mondta:
Senkit nem lőttek meg, mutasson egy esetet! Senkit nem lőttek meg, senkit nem kínoztak meg. Mutasson egy esetet, amikor bárkit is meglőttek, vagy megkínoztak! Tényeket kellene látnunk, mert a Fidesz sem emelt panaszt sosem amiatt, hogy valaki megsebesült, ők egész más miatt emeltek panaszt, ami szintén nagyon problémás, de azt sosem mondták, hogy bárki is megsebesült volna, vagy megkínoztak volna embereket. Ez csak az Ön változata, az Ön képzeletének szüleménye.
És ez az ember kap egy szobrot az Európai Parlamentben…
Még egy utolsó lehetőség – csak összeesküvés-elmélet kedvelőknek!
A filozófusasszony a 2016-ban megjelent Filozófiatörténet gólyáknak sorozat első részében azt találta írni, mikor az ógörög Thálészről elmélkedett, hogy:
A történelemben eddig csak két filozófus tudott meggazdagodni a filozófiai elveiből: Thálész és Soros György.
Soros? Ugye-ugye!
Ennek értelmezését azonban meghagyjuk azoknak, akik meglátogatják a méltó helyre került szobrot.
Vezető kép: szombat.org
Facebook
Twitter
YouTube
RSS