A magyar médiatörténet fekete napja, a hírhedt G-nap után elérkezett az I-nap: vagyis az igazságtétel napja. A jobboldali közönség, azok a milliók, akiktől 2015. február 6-án elvették tájékozódásuk fő forrását, kedvenc televíziójukat, most visszakaptak egy fontos médiumot. És ezt miképpen tálalja a haladó média? Természetesen alternatív valóságukból szemlélődve, jókora félremagyarázással. Meglehetősen különös történetmesélésük fő narratívája, hogy amiképpen a Pál utcai fiúk Pásztor fivérei einstandolták a kis Nemecsek üveggolyóit, úgy vette el a Fidesz is az igazidemokratáktól a Hír Televíziót. Legújabb képtelenségük pedig az, hogy az Echo TV és a régi-új HírTV között ellenséges a viszony. Itt és most kell harsányan megálljt parancsolnunk, és sürgősen tisztába tennünk néhány dolgot!
Az utóbbi napokban több ízben elhangzott: ez a televízió eleinte konzervatív nézők százezrei, majd később milliói segítségével lett naggyá. Az elvesztett választás, a 2002-es bukás utáni reakció volt a polgári körök létrehozásával egyetemben egy jobboldali médiaportfólió gründolása. Ennek szerves részét képezte a 2002 végén megalakult HírTV. Ellenzékből, pusztán a nézők támogatásával. Családom mindennapi betevőjéhez is hozzátartozott ez a tévé: emlékszem, idős dédnagymamám rendszeresen nézte a különféle műsorokat, én meg olykor odaülvén mellé szintén nézelődtem. Kisiskolásként közéleti szempontból még persze nem voltam a folyamatok megértését illetően a top-on, de nosztalgikus élmény visszagondolni 10-12 évvel ezelőttre. Érdeklődtem. És mind a mai napig éles emlékképek élnek bennem a kezdeti időszakról is. A Péntek8 adása, műsorvezetőként Bayer Zsolt. És bár másnap iskola volt, előfordult, hogy odaszöktem szüleimhez a Híradó21-et is megnézni. A hosszú nap után megfáradva rendszeres és biztos hírforrás volt ez számukra. Ezek mind-mind gyermekkorom meghatározó emlékei televízió címszó alatt – a mesecsatornák mellett, persze.
A polgári-konzervatív táborból alighanem valamennyiünknek van ilyen sztorija. Egy kedves történet, esemény, élmény, visszaemlékezés, ami a HírTV-hez fűződik. Mindenkinek sokat jelentett ez a televízió. És mindenki halálra vált arccal sápadt falfehérre azon az ominózus februári napon, éppen 3,5 évvel ezelőtt.
Idén júliusban a tendenciák láttán borítékolható váltás meglepő formát öltött: új tulajdonoshoz került sok más érdekeltséggel együtt a HírTV is. Augusztus legelső napján pedig megtörtént a televízió átalakítása. Ezzel egyidőben viszont előjöttek a progresszió császárai, a saját véleménybuborékukon kívül esőkkel szemben vadul kirekesztő magatartást folytató, zsigeri gyűlölettel operáló haladó újságírók, és most minden igyekezetükkel azon munkálkodnak, hogy elrontsák a jobboldal örömét. Mindent megtesznek azért, hogy ne érezhesse jól magát a polgári közönség, mikor visszakerül a helyére egy olyan televízió, amelynek patinás (hír)nevén túl sokáig esett csorba a tulajdonos által elrendelt bosszúhadjárat miatt. Miután a lelkiismeret-furdalás mesterséges előcsalogatását nem sikerült azzal eszközölni, hogy a HírTV „ellopásáról” zengtek mélabús dalokat, új módszerhez folyamodtak. Csak hogy rossz érzést keltsenek a jobboldali médiafogyasztókban, belebegtették: az EchoTV és a HírTV között ellenséges viszony van kialakulóban, valószínűleg innentől konkurensek lesznek, és versengésbe kezdenek. Nos, egyáltalán nem. Talán ez arrafelé így megy, hogy a feljebb és feljebb törekvő médiumok kikaparják egymás szemét a nézettségi/olvasottsági versenyben. Ám a jobboldalon ez másképp van. Itt nem versengés van: hanem egymás megsegítése. Itt nem krokodilkönnyek hullanak a másik problémái láttán: hanem cselekvés, érdemi kiállás egymás mellett.
Leszögezhetjük: azzal, hogy megmentette a teljes értékrendbeli, erkölcsi és szakmai enyészettől, az augusztus elsején lezajlott váltás a 21. század eleji magyar médiatörténet sikersztorijává tette a HírTV-projektet.
A baloldal azonban úgy tesz, mintha ez a televízió 2015-ben jött volna létre. Nagy szalagcímeket tolnak az emberek képébe a vezető balliberális médiumok, melyek arról szólnak, hogy már a HírTV is kormánypárti lett. Nem. A HírTV mindig ezen az oldalon állt, most pedig visszakerült a helyére. A dolgok most vannak rendben.
Még egy kérdés felvetődött az elmúlt néhány nap során: sokaknak szűnt meg az egzisztenciája, biztos megélhetése a kirúgások miatt. Valóban. Bármit is gondolunk az elbocsátott munkatársakról, ha valamelyest fürkésszük a történet emberi oldalát, láthatjuk a nyilvánvalót: valamennyiüknek el kell tartani a családot, az éhes szájakat. Ugyanakkor tiszteletteljesen, a cincogó kisegér halkságával kérdezném: 2015. február 6-án mégis hol voltak a morál éber őrei, amikor elhangzott a „Kirúgok minden orbánistát” mondat? Hol voltak akkor a jobboldali újságírók hirtelen jött egzisztenciális problémáira oly érzékeny reakciók, emocionális megközelítések, és a szakmai szempontokat félresöprő emberi aspektusok túltárgyalása?
Nyivákolás helyett tehetséges emberek előkerítése volna célszerű az ellenzék számára: a Fidesz a semmiből kezdett el építkezni a legnehezebb időszakban, 2002 után, majd nyolc évet lehúzott egy olyan rendszerben, ahol a pártnak nem volt könnyebb dolga, mint a jelenlegi ellenzéknek manapság. Sőt.
Érthető, persze, hogy a mindenkori ellenzéknek mindig könnyebb a destrukció intézményéhez folyamodni, ha valami nem tetszik. Vagy akár csak ok nélkül is. Főképp uborkaszezonban ráfogni a kormányra, hogy miattuk rombol a jégeső, miattuk hullik a szomszéd Mari néni haja, és persze miattuk döglött meg a Juliska kutyája, akit Juliska egyébiránt hetekig elfelejtett etetni, de hát attól még a miniszterelnök tehet arról is. A mai bal- és neoliberálisok ezt a magatartást csúcsra járatják. Azonban van egy pont, amikortól félre kell tenni az öncélú hisztériázást, és el kell kezdeni építkezni. Hiszen lehet bármilyen rossz is a helyzet, a teljes kétségbeesés gödréből ki lehet mászni. E témában szeretettel ajánlom a haladók figyelmébe Orbán Viktor szakértőt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS