Harmincöt évvel ezelőtt zárt utoljára a mostanihoz hasonló, sikeres évet a magyar labdarúgó-válogatott és a magyar futball egésze. Akkor a mexikói vb-re, most a részben hazai rendezésű Eb-re sikerült kijutnia nemzeti együttesünknek. A siker csodálatos érzésére és ízlelgetésére nagyon sokat vártunk, amelyet még inkább édessé tesz, hogy valós teljesítményt fedezhetünk fel mögötte és a jövő is rendkívül biztatónak tűnik.
Csodálatos, felejthetetlen tavaszi nap volt. Szerda, 1985. április 17-e. Magyarország káprázatos játékkal, emlékezetesen nagyszerű gólokkal 3–0-ra legyőzte Ausztriát a Hanappi-stadionban, világbajnoki selejtező-mérkőzésen. Ezzel a pompás győzelemmel csapatunk kijutott a mexikói világbajnokságra, méghozzá úgy, hogy Olaszországot leszámítva – amely vb-címvédőként alanyi jogon tagja volt a mexikói torna mezőnyének – Európából elsőként vívtuk ki a vb-szereplés jogát!
Az 1985-ös bécsi Ausztria-Magyarország (0-3) összefoglalója. Forrás: MLSZ TV Archív
Az a csapat mindmáig az utolsó világverő magyar válogatott volt, felejthetetlen győzelmekkel, ragyogó eredményekkel. Nem véletlen, hogy 1985 végén vezettük az európai ranglistát, a nem hivatalos világranglistán pedig a 3. helyen (!) álltunk.
Egy ország, egy nemzet szurkolt annak a válogatottnak, s ha ehhez még hozzávesszük, hogy ugyanebben az évben a Videoton UEFA Kupa-döntőt vívhatott a Real Madrid ellen, s a kétmeccses döntő madridi visszavágóján győzni tudott a Bernabeu Stadionban, akkor szemernyi túlzás sincs abban, ha azt mondjuk: 1985 a magyar futball csodálatos éve volt. És sajnos mindmáig az utolsó, igazán emlékezetes éve…
A Videoton a tragikusan fiatalon elhunyt Májer Lajos góljával a Realt is legyőzte. A gól után felharsanó vastaps a magyar csapat teljesítményének szólt a Santiago Bernabeu Stadionban! Forrás: MLSZ TV Archív
A fenti sikerek óta éppen 35 esztendő telt el. Ez ötször annyi, mint a bibliai 7 szűk esztendő… S bár részsikerek azért azóta is akadtak (az olimpiai válogatott atlantai részvétele 1996-ban, csapatunk Eb-szereplése 2016-ban, valamint klubszinten a Fradi és a Loki BL-be kerülése), mostanra szinte már elfelejtettük, hogy milyen is a futballsiker íze. A magyar futballsikeré. Ezen az őszön azonban minden megváltozott.
Hatalmas válogatott- és klubsikerek
A Fradi kezdte azzal, hogy hosszú évek kínkeserves, bosszantó és éppen emiatt roppantmód fájó kiesései után végre megvalósította a régóta emlegetett, hőn áhított célt: felverekedte magát a Bajnokok Ligája főtáblájára. Erről a sikerről és hátteréről itt írtunk részletesen.
Talán még a Fradinál is nagyszerűbb őszt produkált válogatottunk, amely régen – legutóbb éppen 35 éve – látott produktummal rukkolt elő. Mivel a koronavírus-járvány okán tavasszal minden tervezett mérkőzés elmaradt, így közel egy évig nem léphetett pályára nemzeti csapatunk. Annál nagyobb feladatok vártak ugyanakkor Marco Rossi fiaira az ősszel, hiszen a sűrített menetrendben alig három hónap leforgása alatt nyolc válogatott meccset kellett lejátszani. Hatot a Nemzetek Ligája B-divíziójában, két pótselejtezőt pedig az Európa-bajnoki szereplés lehetőségéért. Az ellenfelek sem akárkik voltak: leszámítva a bolgár csapatot, csupa-csupa nálunk előrébb rangsorolt válogatott volt a vetélytársunk.
Semmi nem állhatott csapatunk útjába
Az eredmények önmagukért beszélnek: a magyar válogatott a nyolc őszi mérkőzéséből ötöt megnyert, mindössze egyszer szenvedett vereséget, kijutott az Európa-bajnokságra és feljutott a Nemzetek Ligája A-divíziójába! Mindezt úgy, hogy több fontos meccsen nélkülöznie kellett kulcsemberei egy részét, és a sorsdöntő Eb-pótselejtezőn a koronavírus-fertőzést elkapó és ezáltal karanténba kényszerülő Marco Rossi szövetségi kapitány sem lehetett ott a csapat közelében. Azonban ennek a csapatnak most senki és semmi nem állhatott az útjába!
Marco Rossinak és játékosainak idén ősszel jócskán volt oka az örömre. Fotó: MTI/Illyés Tibor
Legyőztük Szerbiát Belgrádban, legyőztük Bulgáriát Szófiában, legyőztük Izlandot a kvalifikációról döntő Eb-selejtezőn és legyőztük az utolsó, mindent eldöntő Nemzeti Ligája-meccsen azt a Törökországot is, amely pedig az utolsó 10 meccséből mindössze két vereséget szenvedett. Mindkettőt Magyarország ellen. Csupa-csupa nagy siker, idegenben és hazai pályán egyaránt. S bár örök igazság, hogy a futballt gólra játsszák és végső soron a végeredmény az, ami számít, ez a csapat nemcsak a győzelmeivel okozott nagy örömet nekünk, szurkolóknak.
CSAPAT – csupa nagybetűvel
A mutatott játékon túl a határtalan küzdőszellem, és a megalkuvást nem ismerő hozzáállás egyaránt jellemezte ezt a CSAPATOT, amelynek tagjai egymásért is hajtottak, a másik hibáját is ki akarták javítani. Ezt emelte ki az Izland elleni meccsen hibázó Gulácsi Péter is, a győzelem után.
Szoboszlai, Szalai Ádám és Sigér, avagy három korosztály, de egy cél és közös siker. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Törökországban a 81. percben lőtte Szoboszlai a győztes gólt, Belgrádban a mérkőzés elején megszerzett előnyt sikerült megőrizni, Izland ellen a 88. perc után fordítottuk meg az eredményt, a törökök elleni hazai meccsen pedig a 94. percben biztosítottuk be a győzelmet. A legkülönbözőbb helyzetekből sikerült győztesen kikerülni, s hol az alapemberek, hol pedig a cserék villantak meg, mikor mire volt éppen szükség.
Az a tény pedig, hogy a magyar válogatott az utolsó pillanatokban a saját javára képes fordítani egy életbevágóan fontos meccset, hatalmas lelkierőről és elszántságról tanúskodik. Nagyszerű érzés ezeket a jelzőket leírni nemzeti csapatunkról!
Hazai pályán játszhatunk Eb-meccseket
Az Európa-bajnokságra történő kijutás azért különösen nagy siker, mert ez még a magyar labdarúgás fénykorában is csak ritkán sikerült nemzeti csapatunknak. A jövő évi Eb-szereplés csupán a negyedik lesz a magyar futball történetében, arra pedig, hogy egymás után két Eb-n jelen legyünk, még Alberték, Dunaiék idejében sem volt példa. (Az első foci Eb-t 1960-ban rendezték.) Most viszont ezt a bravúrt is véghezvitte csapatunk, hiszen a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság után ismét sikerült kijutni.
A világ egyik legszebb stadionja, a Puskás Ferenc Aréna legalább két, magyar érdekeltségű meccsnek ad majd otthont jövő júniusban. Fotó: MTI/KKBK
Történelmünk negyedik kontinensviadala ráadásul rendkívüli lesz abból a szempontból, hogy a magyar válogatottnak most először adatik majd meg, hogy egy nagy torna résztvevőjeként saját hazájában léphessen pályára, az impozáns Puskás Arénában. Így tehát a mostani részvétel duplán is örömteli.
Komolyan vettük, így nekünk bejött a Nemzetek Ligája
Az idei ősz másik nagy sikere, hogy a Nemzetek Ligájában válogatottunk feljutott az elitbe, az úgynevezett A-divízióba. Ez azt jelenti, hogy a kontinens legjobb 16 csapata közé verekedtük fel magunkat. Tekintettel a világ futballjában megfigyelhető hatalmas európai dominanciára, ez rendkívül komoly fegyvertény. Mindezt ráadásul úgy értük el, hogy az első Nemzetek Ligája-sorozatot még a C-osztályban kezdtük meg. Méghozzá éppen az első NL-mérkőzésen debütáló Marco Rossi vezetésével, akinek eddigi kapitányi munkáját ebben az írásunkban elemeztük ki. A finnekkel, az észtekkel és a görögökkel közös C-osztályos csoportban a második helyen zártunk, s mivel az UEFA időközben átalakította a sorozat versenykiírását, ez is elég volt ahhoz, hogy a B-divízióban folytathassuk.
Bár ezt a sorozatot sokan „lesajnálják”, nekünk nagyon is bejött. Egyrészt a C-divízióban elért eredményünknek köszönhettük azt, hogy még egyszer mérkőzhettünk az Eb-kijutásért, amivel sikerült is élnünk. Az idei B-divíziós csoportunk megnyerése pedig előrevetíti, hogy egy esetleges elrontott vb-selejtezős szereplés esetén sem kell azonnal búcsút inteni világbajnoki reményeinknek, hiszen a Nemzetek Ligája eredményünknek hála, adott esetben ismét jogosultak lehetünk a pótselejtezőre.
Márpedig a pótselejtezők a legutóbbi két Eb-kvalifikáció alkalmával szerencsésnek bizonyultak számunkra.
A jövőkép is biztatónak tűnik
Ami különösen örömteli, hogy nemcsak a jelen szép, de a jövő is annak látszik. Mai válogatottunk átlagéletkora inkább számít fiatalnak, mint idősnek, legfontosabb játékosaink közül többen – Szoboszlai, Sallai, Varga Kevin, Szalai Attila – még 25 évesek sincsenek, vagy – mint Kalmár és Nagy Ádám – éppen most annyi idősek. De Gulácsi és Dibusz a kapuban, valamint Orbán a védelem tengelyében éppen a legjobb korban van, még évekig képesek lesznek a legmagasabb szinten teljesíteni. Ez pedig már egy olyan gerinc, amelyre bizton lehet építeni.
Szoboszlai Dominik személyében ráadásul olyan klasszisjelöltünk van, akit nemrégiben a világ legreményteljesebb fiatal játékosai közé soroltak, és látva az elszántsággal párosuló tehetségét, reménykedhetünk abban, hogy ezek az előrejelzések valóra is válnak. Hasonlóan szép karrier előtt áll Sallai Roland is, aki immáron alapemberré nőtte ki magát a Bundesligában szereplő Freiburg csapatában.
Jellemző kép: hárman is üldözik, de nem érik utol, a támadás pedig góllal végződik. Szoboszlai Dominik jó úton jár, hogy az új évezred első magyar világklasszisa legyen. Fotó: MTI/Illyés Tibor
Nemcsak Szoboszlaiban vagy Sallaiban reménykedhetünk azonban, mert több ifjú tehetség is bontogatja szárnyait a magyar bajnokságban. A Fradi Zalaegerszegre kölcsönadott csatára, Szánthó Regő, a Paks szenzációs idényt futó gólvágója, Hahn János, valamint a Puskás Akadémiában játszó Kiss Tamás és a FIFA Puskás-díjas Zsóri Dániel (Budafok) egyaránt a jövő embere lehet. S ha van olyan futballszerelmes olvasónk, aki olykor belepillant egy-egy NB II-es meccsbe is, akkor megerősítheti azt a véleményünket, miszerint a Debrecenben pallérozódó Bárány Donát dinamikus, gyors, a kaput pokolimód érző rendkívüli tehetség, aki pályafutása töretlen fejlődése esetén két-három éven belül a válogatott öltözőjének ajtaján dörömböl majd. És be is fogják engedni.
Varga Kevin igazsága
Egyet kell értenünk a Kasimpasa légiósával, a törökök elleni meccs mindent eldöntő gólját szerző Varga Kevinnel: ha van nemzet, amelyik megérdemelte ezeket a futballsikereket, futballörömöket, akkor az a magyar. Harmincöt év, vagyis ötször hét szűk esztendő után ez már igazán kijár nekünk. Élvezzük ki minden percét és a sajátos, egyedi, semmi mással össze nem téveszthető zamatát annak, hogy újra van egy eredményes, győzni tudó, nagyszerű válogatottunk, amelyet ráadásul hazai pályán láthatunk majd pályára lépni az Európa-bajnokságon.
Ha a Jóisten és a koronavírus is úgy akarja, akkor élőben…
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
el somorrito
2020-11-27 at 17:43
Végre egy sikeresnek mondható év. Már nagyon kellett.
Kicsit élénkebb lett a játékunk. Azonban Szoboszlai mellé kellene még 2-3 hasonló kvalitású játékos.
Az izlandiak rászálltak Szoboszlaira, így kicsit akadozott a játékunk. Kellett egy kis szerencse is a győzelemhez.
Nagy Ádám egy áldás a csapatnak, stabilan jó teljesítményt nyújt.
Varga Kevin is ígéretes, figyelemre méltó a gólja, amit a törökök ellen szerzett. Ő labdával megfirkálta az utána loholó védőket. Ezt nevezem én sportteljesítménynek. Ami a mai futballban fontos.Összességében elmondható a válogatottról, hogy erőteljesebb, veszélyesebb lett a játéka.
Sigér viszont számomra egy kicsit bizonytalan. Nagy benne az akarás, de sokat hibázik, és azt követően szabálytalankodik. Ok. van egy két jó húzása, de én számomra egy kicsit laza tégla a falban. A mai fociban a szív önmagában már kevés. Botka többnyire jó, de izland ellen nem tudta hozni a formáját.
Holender is tud hasznos lenni.
Gulácsi, pedig nagyon jó teljesítményt nyújt. stb. stb.
Az EB-n viszont “istenem ne legyen igazam” sajnos nem sok esélyünk van. Talán a Németek, (ha nem találnak addig magukra) ellen van némi esélyünk.
el somorrito
2020-11-27 at 17:20
@Éberen őrködő
“És valahol a csendes éjszakában felsír egy Fajkasházy.. “Jettenetes!””
Jettenetes diktatúja van :)))
Alex Kewyn
2020-11-27 at 11:43
Teljesen egyetértek, hogy van ok a bizakodásra, de dimenziójában 1985-höz nehéz hasonlítani ezt: ma arra, hogy magyar csapat Európa Liga (UEFA kupa utódja) döntőt játszon semmi esély nincs (ráadásul szín magyar játékosokkal – mondjuk a világ focija megváltozott azóta). A VB is egy másik tészta, hiszen oda most is csak 13 európai csapat juthat ki – iszonyú nehéz lesz abba az elitbe bekerülni, fényévekkel nehezebb, mint most az EB-re kijutni! Ezzel a csapattal és Rossival azonban nem lehetetlen! De abba azért nem ringatnám magam, hogy az 1985-ös dimenziókat elértük – viszont az elmúlt évtizedek vesszőfutása után valóban egy óriási lépést tettünk a jó irányba!
TS
2020-11-22 at 14:50
Alberték azért nem jutottak ki az akkori Eb-kre sorban, mert akkoriban 4 csapattal rendezték az Eb-t. 1964-ben a 3., 1972-ben a 4. lett a csapat, 1968-ban a negyeddöntőben estünk ki (a Szu ellen 2-0, 0-3,aha).
Éberen őrködő
2020-11-21 at 23:16
És valahol a csendes éjszakában felsír egy Fajkasházy.. “Jettenetes!”
oshon
2020-11-21 at 19:34
J.G. – Ugy van biza … ‘kinottuk’ a “merjunk kicsik lenni” korszakot , azt amit a magyargyulolo hazug , tolvaj , frablo , maffiagyurcsibanda rank eroszakolt … kirugdosni hazankbol az osszes magyargyulolot ! Hajra Magyar Nemzet , Isten aldjon !
J.G.
2020-11-21 at 14:25
EZ NEM CSAK ÚGY MAGÁTÓL JÖTT LÉTRE!
Ez 10 év kemény kormányzati munkájának és a foci akadémiák munkájának gyümölcse pont úgy, mint az egész ország látványos fejlődése.
2022 -ben észnél kell lennünk,
MERT MINDENT ELVEHETNEK TŐLÜNK A LIBERNYÁKOK!
Kovács Józsefné
2020-11-21 at 12:18
Fociszerető családban születtem, s nekem is olyan családom lett, akiknél már a TV- is magától átmegy a sportcsatornákra, ha mérkőzések vannak.Főleg amikor Magyarország válogatottja játszik, de bármely klubcsapat mérkőzéseit szívesen nézzük. Ezek az utolsó hónapok kimagaslóak voltak, s főleg most hogy kevesebb egyéb programot lehet beiktatni igazi csemegéknek számítottak. Örömteli estéket szereztek játékukkal s már alig várjuk a következő nemzetközi meccseket is. Köszönjük az eddigieket, és nagyon várjuk a folytatást. Sok szerencsét kívánok a továbbiakban is a jó játék mellé.