Rossi emberként és taktikusként is fantasztikus – Maradnia kell, ez már az Izland elleni meccs előtt is világos (PS-elemzés)
Bemutatjuk Marco Rossit, és azt, hogy mit ért el a válogatott élén. Bármi történjék Izland ellen, Rossi kinevezése tökéletesen bejött. Az olasz mester, aki mindig hangsúlyozza, hogy félig már magyarnak érzi magát, nem csupán remek taktikus, de emberileg is tökéletes a nemzeti csapat élére. Felépített egy olyan rendszert, amellyel kihozhatja a legtöbbet a magyar válogatottból, amely több fantasztikus sikert elért Rossi vezetésével. Pedig továbbra sincs sok klasszisunk. Az olasz tréner egyértelműen igazolta rátermettségét. Keretének összetétele, az általa kialakított új hadrend, valamint a játékosok szemében kivívott tekintélye egyaránt arra predesztinálja, hogy az Izland-meccs eredményétől függetlenül további bizalmat kapjon és tovább építhesse csapatát. Persze ne legyünk kishitűek: Rossi vezetésével megvan az esélye arra, hogy elkapjuk Izlandot és kijussunk az Európa-bajnokságra.
KOVÁCS ATTILA
A magyar labdarúgó-válogatott idei ősze eddig kifejezetten sikeres. Csapatunk három idegenbeli győzelmet aratott, mindhármat tétmeccsen, és a hazai vereség után az oroszok elleni, idegenbeli döntetlenre is büszkének lehet lenni. Nem kérdés ugyanakkor, hogy a legnagyobb téttel járó erőpróba, az Izland elleni Eb-pótselejtező még hátravan, s annak eredménye – különösen a szurkolók szemében – alapvetően befolyásolja majd válogatottunk idei teljesítményének összképét. Véleménycikkünkben azonban mégis azt kívánjuk kifejteni és alátámasztani, hogy a válogatott háza táján zajló folyamatok jók és hosszabb távon is sikerrel kecsegtetnek, emiatt az Izland elleni eredményt – bármi is lesz az – érdemes lenne végre a helyén kezelni.
Amikor 2017. június 9-én a magyar labdarúgás egyik jelenkori mélypontja, vagyis az Andorra elleni 1–0-s vereség bekövetkezett, már sejthető volt, hogy immáron sokadszorra véget ér egy korszak és valami új veszi kezdetét. Bár a hátralévő vb-selejtezőket még Bernd Storckkal a kispadon játszotta végig a válogatott, a német szakembertől a sorozat végén elköszöntek. Már akkor felmerült a Bp. Honvéddal éppen az andorrai vereséggel egyidőben bajnokságot nyerő Marco Rossi kinevezése, ám a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) vezetése végül a komolyabb tapasztalattal és jelentős rutinnal rendelkező belga Georges Leekens mellett tette le a voksát.
A világjárt tréner emberileg rokonszenves volt, elképzelései szintén jónak tűntek, ám ezek gyakorlati átültetése nem sikerült. A pályán ötlettelen, sótlan – és ami a legfontosabb: eredménytelen – játékot produkált nemzeti együttesünk. Így érthető volt a döntés, miszerint a belga szakemberrel szerződést bontanak.
Ekkor már egyértelműen Marco Rossi neve volt a kívánságlisták élén, hiszen az olasz szakember a Honvéddal nyert arany után időközben Dunaszerdahelyen is bizonyított: bronzérmet nyert a Felvidék magyar zászlóshajójával a szlovák bajnokságban.
Telitalálat volt Marco Rossi
Az MLSZ és a dunaszerdahelyi klubvezetés jó kapcsolatának köszönhetően Világi Oszkár, a DAC tulajdonosa nem gördített akadályt a talján mester újabb magyarországi szerepvállalása elé, így létrejöhetett a megállapodás, amellyel Marco Rossi a magyar labdarúgás történetének első olasz származású szövetségi kapitánya lett.
Kinevezését alapvetően mindenki elégedettséggel nyugtázta, hiszen az olasz tréner mindig elismeréssel és tisztelettel nyilvánult meg Magyarországról, a magyar emberekről, ráadásul korrekt megnyilatkozásai okán Honvéd-edzőként sem vált ellenszenvessé az ősi rivális Fradi-, vagy Újpest-szurkolók szemében sem. Ami negatívum elhangzott, az talán csak annyi volt, hogy személyében egy olyan tréner foglalta el a kapitányi széket, aki nemzetközileg komolyan jegyzett csapatnál korábban még nem dolgozott.
Joggal bízhattunk ugyanakkor abban, hogy több éves itteni munkája nyomán jól ismeri a magyar mezőnyt és a magyar játékosok lélektanát, illetve, hogy élete nagy lehetőségeként tekintve a magyar kapitányi posztra, szívvel-lélekkel fog dolgozni válogatottunk sikeréért. Több, mint két éve tartó regnálása után elmondható, hogy egyikben sem okozott csalódást.
A rendkívül rokonszenves szakember a Honvéd és a DAC után a magyar válogatott kispadján is bizonyította rátermettségét. A Rossi-éra már a kezdeti szárnypróbálgatás idején is hozott szép eredményeket, például az első Nemzetek Ligája-sorozatban valamennyi ellenfelünket le tudtuk győzni, közte Görögországot is. Ekkor már mindenki az Eb-selejtezőkre figyelt, hiszen eredendően idén rendezték volna a kontinensviadalt, amelyre 2019 tavaszán kezdődött meg a kvalifikációs sorozat.
Szlovákia sajnos mindkétszer nagy falatnak bizonyult, ám jött két bravúrgyőzelem, hiszen akár a Wales elleni, akár a vb-bronzérmes Horvátország elleni diadal egyértelműen a bravúr kategóriájába tartozott. Miután a sorozat végére „helyreállt a világ rendje” és az előzetes erőviszonyoknak megfelelően csupán a 4. helyen zártunk a csoportban, így tudvalévő volt, hogy – 2016-hoz hasonlóan – kizárólag sikeres „túlórázás”, vagyis győztesen megvívott pótselejtezők esetén juthatunk ki a 2021-re átcsúszott Eb-re.
Szép sikerekkel indult az idei ősz
A koronavírus-járvány miatt közel egy éven át nem lépett pályára válogatottunk, így mindenki számára kérdőjeles volt, hogy csapatunk milyen eredményességgel vívja majd meg az idén ősszel rá váró párharcokat. Nyugodtan kijelenthető, hogy a várakozásainkat felülmúló a csapatunk eddigi szereplése. Nemcsak az eredményesség, de a mutatott játék terén is.
Három idegenbeli győzelmet aratni, ráadásul három tétmeccsen, majd egy örök mumusnak számító válogatott (Oroszország) ellen elcsípni egy pontot Moszkvában, még akkor is nagyszerű eredménysor, ha Bulgáriában – a győzelem ellenére – nem játszottunk igazán jól, és az oroszok elleni mérkőzés első 50 percét átaludtuk.
Figyelemre méltó az is, hogy Marco Rossi milyen jó érzékkel nyúl kiválasztottjaihoz. Látható, hogy nemcsak jól hangzó szöveg, amikor azt mondja, hogy egy-egy meghívó előtt alaposan feltérképezik a kiszemelteket.
Példa erre a baloldalon megbízhatóan teljesítő Szalai Attila, a válogatottban reaktivált Nikolics Nemanja, vagy éppen a „nándorfehérvári diadal” hőse, a szerbek ellen győztes gólt szerző Könyves Norbert. Komoly segítséget jelenthet a jövőben a honosított Loic Nego, aki nemcsak hátul vethető be nyugodt szívvel, de az előre-játékban is bővíti Rossi lehetőségeit.
Reményteli fiatalok és rutinos játékosok elegye
Nem lehet kérdés, hogy az utóbbi évek legfontosabb válogatott meccse előtt áll csapatunk. November 12-én sorsdöntő Eb-pótselejtezőt vívunk Izland ellen. Az egymérkőzéses párharc győztese kijut a jövő évi – részben magyarországi rendezésű – Európa-bajnokságra. Vagyis: ha akár csak hosszabbításban, vagy büntetőkkel, de legyőzzük a gejzírek országát, akkor 2016 után újra magyar részvétellel rendezik majd meg a labdarúgó Európa-bajnokságot.
Mégsem szabad, hogy kizárólag csak ennek lázában égjünk. Noha természetesen hatalmas siker volna újra Eb-kvalifikációt szerezni, kiváltképp, hogy saját közönségünk előtt is pályára lépne csapatunk, ám Marco Rossi és az általa elkezdett munka megítélése nem szabad, hogy ezen az egy meccsen álljon vagy bukjon.
Figyelembe kell venni a realitásokat. Ha az aktuális világranglista nem is tükrözi mindig tűpontosan az erőviszonyokat, azért nem véletlen, hogy október elején csupán az 52. helyen tanyázott válogatottunk a vonatkozó rangsorban.
Azt is látni kell, hogy jelenleg alig néhány topligás játékosunk van, s ők sem feltétlenül mindig alapemberek klubcsapataikban. Vagyis a merítési lehetőség viszonylag szűkös, és bár Rossi mostanra majd minden poszton megtalálta saját 3-4 opcióját, a keretünk összességében az európai középmezőny szintjén van.
Ez alapján kijelenthető, hogy az olasz tréner egyértelműen igazolta rátermettségét. Keretének összetétele, az általa kialakított új hadrend, valamint a játékosok szemében kivívott tekintélye egyaránt arra predesztinálja, hogy az Izland-meccs eredményétől függetlenül további bizalmat kapjon és tovább építhesse csapatát. Keze alatt ugyanis viszonylag stabil teljesítményre képes a csapat, és mint a szófiai Eb-pótselejtező mutatja, adott esetben visszafogottabb játékkal is képes győzni. Mindezek alapján elmondható, hogy jó esély van a korábbinál sikeresebb jövőre.
Akadnak tehetséges és igazán szépreményű fiataljaink (Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Szalai Attila, Kalmár Zsolt, Gazdag Dániel, Varga Kevin vagy éppen Schäfer András), valamint már bizonyított, befutott játékosaink (Gulácsi Péter, Willi Orbán, Nagy Ádám, Loic Nego, Lovrencsics Gergő, Lang Ádám, Sigér Dávid), vagyis a csapat gerince megvan. Az idén ősszel meghonosított játékrendszer szintén sikeresnek látszik, inkább csak finomítani kell rajta, az adott ellenfél képességeit is figyelembe véve.
Emellett azt is fontos kiemelni, hogy Marco Rossi számára láthatóan nem csupán munka, de szívügy is a magyar kapitányi poszt. Minden megnyilvánulása ezt igazolja, nemcsak itthon, de külföldön is.
Bár a magyar nyelvvel egyelőre nem boldogul, legutóbb, Moszkvában már láthatóan magyarul énekelte nemzeti imádságunkat, vagyis az első blikkre apróságoknak tűnő, de a szurkolói lélek számára nagyon is fontos dolgokra is igyekszik odafigyelni. Emberi kvalitásait tekintve is alkalmas a kapitányi poszt betöltésére.
Rossit hagyni kell tovább építkezni
Ha legyőzzük Izlandot, csodálatos időszak kezdődik, hiszen készülhetünk egy részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra, ahol ráadásul világklasszis csapatok ellen mérkőzhetünk. A győzelemre minden esélyünk megvan, hiszen a Puskás Arénában lesz a meccs, ráadásul jelenleg úgy áll, hogy a szurkolók is ott lehetnek a nézőtéren.
Azonban vereség esetén sem szabad lerombolni az eddigieket. A magyar foci elmúlt évtizedeinek egyik fontos tanulsága ugyanis az, hogy nem szabad túlértékelni egy-egy sikert, nem szabad túldramatizálni egy-egy vereséget, és legfőképp: egy esetleges kudarc után nem szabad kiönteni a fürdővízzel együtt a gyereket is. Sajnos a magyar futballtársadalom rendszeresen elköveti mind a három hibát – számos egyéb hiányossága mellett ezért is tart ott, ahol tart.
Ezért akárhogy alakul is az Izland elleni pótselejtező, jó lenne most elkerülni a fenti három hibát, és továbbmenni a Marco Rossi és stábja által megkezdett úton.
