Ursula von der Leyen EB-elnöki minőségében élen jár ezzel a botránnyal a bizottsági elnökök sorában – jelentette ki portálunknak adott interjújában ifj. Lomnici Zoltán, alkotmányjogász, a Civil Összefogás Fórum jogi szakértője, akit többek közt arról kérdeztünk, milyen hatóság lehet képes eredményes vizsgálatot indítani Ursula von der Leyen vakcinabeszerzési botránya kapcsán, miközben az Európai Bizottságról lepattannak az Európai Ügyészség és az európai ombudsman figyelmeztetései is. Ifj. Lomnici Zoltán szerint kifejezetten aggasztó, hogy az unió vezetőjéről tengerentúli újságok jelentetnek meg ilyen információkat, hiszen adott a kérdés, mennyire kompetens az unió vezetése és annak – jelen esetben titkosszolgálata – ha ilyen súlyú információ ilyen egyszerűen szerezhető akár az Európai Unió vezetőjéről is. Szólt arról is, mindennél kellemetlenebb, hogy ez az ügy olyan eseményekhez kapcsolódik, melyekben emberéletek lettek áldozatai a Bizottság lassú és körültekintőnek kevéssé nevezhető munkájának.
Mely intézmény lesz képes érdemben kivizsgálni Ursula von der Leyen vakcinabeszerzéssel kapcsolatos korrupciógyanús botrányát, ha az Európai Bizottság módszeresen lesöpri az olyan uniós intézmények aggályait, mint az Európai Ügyészség, vagy az európai ombudsman; miért tesz úgy Vera Jourová átláthatóságért is felelős bizottsági alelnök, mintha nem lenne itt semmi látnivaló; hogyan vizsgázik az ügyben az ellenzék által annyira propagált Európai Ügyészség, és miért tűnik úgy, hogy az egyetlen kompetens szerv egyedül az az Európai Parlament, amely várhatóan nem fog lépéseket tenni Ursula von der Leyen visszahívása érdekében? – többek közt ezekről kérdeztük ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, a Civil Összefogás Fórum jogi szakértőjét.
Eddig már három érintett uniós szerv is vizsgálódott a gyanús vakcinabeszerzések ügyében, ugyanakkor az Európai Számvevőszéket (ECA) az Európai Bizottság éppúgy pattintotta le magáról, mint Emily O’Reilly európai ombudsmant. Hogyan van lehetősége az EB-nek ennyire semmibe venni uniós intézményeket?
Az unió egy összetett, sok szempontból túlzottan bürokratikus, hatalmas intézményi struktúra, melyben minden szereplőnek megvan a helye. Ezért is meglepő, hogy a legfőbb végrehajtó szerv ilyen könnyedén veheti félvállról a fontos funkciókat betöltő és felhatalmazással rendelkező szervek jelentéseit. A Bizottság kötelessége lenne a munkája minőségét igazolni, ezért is érthetetlen, miként maradhat el a felelősségre vonás, átláthatóság kikényszerítése egy ilyen horderejű ügy kapcsán. Ahhoz, hogy jobban megérthessük a kialakult helyzetet, fontos kitérnünk a különböző jogkörök kérdésére. Az Európai Bizottságot tekintve ismert, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke szerint az Európai Parlament választja meg az Európai Bizottság mindenkori elnökét. Az Európai Bizottság, mint az uniós szerződések őre és az unió legfőbb végrehajtó szerve, kiemelt önállósággal és hatáskörökkel rendelkezik. Mindezen irányítási tevékenységét azonban az Európai Parlament felügyelete alatt végzi, elvileg az esetlegesen feltárt visszásságok mértékének figyelembevételével joga lenne (kétharmados felhatalmazásssal) vissza is hívni a választott bizottsági testületet. Az Európai Bizottság működésének problémáit több szerv is vizsgálhatja, azonban fontos körülmény, hogy ezek egy része pusztán ajánlásokat fogalmazhat meg. Ilyen a kérdésben is említett európai ombudsman intézménye is, amely az alapokmány tanúsága szerint bár feladatainak ellátása során független módon, előzetes engedély nélkül jár el, pusztán ajánlásokat, jobbító célú javaslatokat fogalmazhat meg az érintett uniós intézménynek, vagy ezen túlmenően az Európai Parlamentnek, illetve segítheti az Európai Unió Bíróságának munkáját. Összességében az ombudsmani vizsgálatok nyomán születő felelősségre vonás már az Európai Parlament döntésének a függvénye. A kérdésben említett másik uniós szerv, az Európai Számvevőszék is számos kritikai megjegyzést tett a vakcinabeszerzésekkel kapcsolatos jelentésében, azonban miként az az európai ombudsmannál is látható volt, az ECA sem rendelkezik érdemi hatáskörökkel, pusztán jelentéseket készít és ajánlásokat fogalmaz meg. Az ECA a vakcinabeszerzési ügyben is megfogalmazott ajánlásokat, a Bizottság pedig válaszlevelében biztosította az ECA-t, hogy néhány éven belül be is fogadják a kívánt változtatásokat, és ezzel az ügy részükről le is lett zárva.
Ifj. Lomnici Zoltán; fotó: MTI
Az Európai Parlamenten kívül tehát nincs olyan szervezet, ami jogi, következményekkel is járó érvényt tudna szeretni az ombudsman és a ECA kritikáinak?
Az ECA szoros együttműködésben dolgozik az Európai Ügyészséggel (EPPO), a harmadik, az ügyben kritikával fellépő uniós szervezettel. Az Európai Ügyészséget létrehozó uniós rendelet rendelkezéseiből kitűnik, hogy az EPPO rendelkezik tényleges hatáskörrel a vakcinaügy kapcsán, el is indították a nyomozást. Erősen kérdéses azonban, hogy ennek milyen kényszerítő ereje lehet az Bizottságra és mennyire fog érdemi áttörést hozni az átláthatóság kapcsán, hiszen amint láttuk, mind az ombudsman, mind a számvevőszék pusztán észrevételeket tehet, jelentéseket készít és ajánlásokat fogalmaz meg, azoknak kikényszerítésére azonban már nincsen ráhatása. Az Európai Ügyészség megalapítása kapcsán az EU Tanácsa és a Bizottság rendeletei hoztak jogi kötőerőt, aligha várható, hogy a frissen létrehozott EPPO valódi, kikényszeríthető aktusokat tudjon foganatosítani a bizottsági elnök ellen. Az egyedi, érdemi felügyeletet potenciálisan gyakorló intézmény az Európai Parlament lehet, ez a grémium rendelkezik az alapító szerződések szerint ellenőrzési jogkörrel a Bizottság munkája felett.
Valóban nem sok eredményben reménykedhetünk, ha már Vera Jourová, a Bizottság átláthatóságért is felelős alelnöke sem talált semmi kivetnivalót már az információvisszatartás kérdésében sem…
Mint ismert, az Európai Bizottsághoz 2021. májusában újságírói panasz érkezett, az uniós vakcinabeszerzésekre vonatkozóan és a szerződésekhez kapcsolódóan, melyben releváns dokumentumok kiadását kérték. Ezen adatszolgáltatási kötelezettségének, az újságíró meggyőződése szerint hiányosan tett eleget a Bizottság, ezért is fordult az ombudsmanhoz. Emily O’Reilly azt a jogi kérdést kellett mérlegelje, hogy a szóban forgó elektronikus szöveges üzenetek bizottsági megőrzése, nyilvántartása és visszakereshetősége kötelezettsége-e a testületnek, majd a vonatkozó rendeletek alapján megállapította, hogy a vakcinabeszerzéssel kapcsolatos üzenetek dokumentumnak minősülnek, amelyeket ilyen formán archiválni kell. Bár a megállapítást a Bizottság válaszában nem vitatta, az ombudsmani ítélettel és ajánlásokkal ellentétben az EB úgy ítélte meg, hogy a rendelet hatálya nem vonatkozik a kérdéses üzenetekre. Ezt Jourová, mint a bizottság átláthatóságért is felelős alelnöke azzal indokolta, hogy a kérdéses SMS-ek nem teljesítik az adatrögzítés kritériumait, ezért azokat megőrizni és regisztrálni nem tartozott a Bizottság kötelezettségei közé. Ugyanakkor, figyelembe véve a vakcinabeszerzéssel kapcsolatos ombudsman-i ítéletben megállapított „maladministration” (szabályellenes igazgatás) tényét, a hivatkozott jogszabályokat, az Európai Számvevőszék jelentésében foglaltakat, az Európai Ügyészség által elrendelt nyomozást és a széles körű társadalmi felháborodást az ügy kapcsán, megdöbbentő, hogy milyen könnyedséggel igyekszik szőnyeg alá söpörni a kérdést az alelnök asszony. Mikor a magyar jogállam és demokrácia helyzetéről van szó, szemlátomást egészen más a viszonyítás, úgy tűnik kettős mércét alkalmaz a feddhetetlenség és átláthatóság brüsszeli őre. A néhány éve még korrupció miatt letartóztatott biztos asszony és a Bizottság ezen eljárása nem méltó az európai polgárokhoz és értékekhez, akiknek joga van tudni, miként azt számos uniós szervezet megállapította már, hogy miként jártak el egyes a költségvetést jelentősen megterhelő beszerzések kapcsán az uniós vezetők.
Ha az Európai Számvevőszék egy konkrét jelentést fogalmaz meg a vakcinabeszerzés kapcsán, azt miért nem veszik annyira komolyan, mint mondjuk hazánkban egy ÁSZ-jelentést?
Számos tagállami és uniós intézmény és ellenőrző szerv munkáját segíti az Európai Számvevőszék, azonban törvényességi felügyeleti, vagy nyomozati hatásköre nincs, ilyenformán önállóan nem is képes ellátni ellenőrzési feladatait, ahhoz partnerei közreműködése szükséges. Érdemi hatáskörrel kizárólag az Európai Parlament rendelkezik a Bizottság és a pénzügyek, elszámoltathatóság és átlátható működés vonatkozásában, ezért a felügyelet és kontroll folyamatai meglehetősen nehézkesek, sokszereplős és összetett mechanizmusok, ami sajnos ritkán vezet érdemi eredményre. Az Európai Számvevőszék tehát nem rendelkezik a magyar ÁSZ-hoz hasonló, magas szintű jogosítványokkal, nyomozó funkciója csak az Európai Ügyészséggel együttműködésben van.
Ursula von der Leyen,és Vera Jourová ; fotó: MTI
Térjünk is ki akkor az Európai Ügyészség szerepére, amelyről megállapítottuk, hogy elvileg e szervnek van egyedül nyomozati jogköre. Mivel a hazai ellenzék egyik célja, hogy Magyarország is csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, tekinthetjük -e ezt a vakcinabeszerzési botrányt egy tesztnek, hogy mennyiben sikerül megszorongatniuk Ursula von der Leyent?
Az adott téma megfelelő értékelése érdekében az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletet érdemes megvizsgálni, illetve a mögötte húzódó azon megfontolást, miszerint az uniós költségvetést károsító bűncselekmények üldözése jelenleg a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, viszont az illetékes nemzeti hatóságok nem mindig indítanak nyomozást, nem mindig emelnek vádat, a bűncselekmények uniós dimenziója nem feltétlen kerül a hatóságok látókörébe. Az Európai Ügyészség a rendelet értelmében hatáskörrel rendelkezik – adott esetben az Europollal együttműködve – az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra az bekezdésben előírt rendeletben meghatározottak szerint. Az ilyen bűncselekmények vonatkozásában a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el. Ursula von der Leyen korrupciógyanús ügye, és a vizsgálatok eredményétől függő gyakorlat kialakulása így voltaképpen az Európai Ügyészség kezében van, amely fellépésével, aktivitásával igazolhatja, mennyire képes politikailag függetlenül működni. Az Ügyészség által kialakítandó direktíva jelentős értékkel bír az uniós színtéren, így egy korrekt, az ügy körülményeit kellően feltáró és nyomon követhető eljárás üdvözlendő. Egyelőre egy dolog biztos: a csalás, valamint az unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb bűncselekmények elleni fellépésre vonatkozó uniós hatáskör egyértelműen biztosított az Ügyészség számára.
A hazai közvélemény, ha uniós szintű korrupciós ügyekről hall, azokat egyértelműen a csalásellenes hivatalhoz, az OLAF-hoz kapcsolja. Hol van az OLAF ilyenkor?
Az OLAF azokat a csalással, korrupcióval és egyéb bűncselekményekkel kapcsolatos ügyeket vizsgálhatja ki, amelyek az EU pénzügyi érdekeit érintik a következők vonatkozásában: valamennyi uniós kiadás, strukturális alapok, az agrárpolitikai és vidékfejlesztési alapok, a közvetlen kiadások és a külső segélyek, vámbevételek, valamint az EU alkalmazottainak, illetve az uniós intézmények tagjainak bármelyikével szemben felmerülő súlyos kötelességszegés gyanúja. Jelen esetben az OLAF részéről egy „belső vizsgálat” lefolytatása lenne esedékes, amely az uniós pénzügyi érdekeket érintő jogsértő tevékenység felderítését célozná, ebbe a kategóriába tartozik a hivatali kötelezettségekkel kapcsolatos súlyos mulasztások kivizsgálása is. Megjegyzendő, nem rendkívüli, hogy az OLAF tartózkodik saját feladat- és hatáskörébe tartozó eljárás/vizsgálat megindításától, hiszen az Európai Bizottság szervezeti egységébe tartozik, azaz feltételezhető valamilyen szintű elfogultság, amelynek következtében a passzivitás (nemtevés) pártját választják. Az OLAF ugyan működési függetlenséggel rendelkezik a Bizottságtól, vagyis jogi korlátja nincs saját háza táján történő vizsgálódásnak, azonban vélhetően nem kívánatos még nagyobb nyomás alá helyezni a Bizottságot.
Szintén csak a hazai közgondolkodásra utalnék, de felteszem, hasonló magyar esetben – azaz magyar politikai vezető SMS-ben tárgyal le egy nemzeti gyógyszerbeszerzést – a magyar közvélemény azonnal a titkosszolgálatok érintettségét firtatná. Uniós szinten hogy lehet, hogy nem merült fel a belső védelmi szolgálatok működőképességének kérdése, pláne, hogy a botrányt az unión kívülről, a New York Times közbeiktatásával szellőztették meg?
Valóban rengeteg kérdést vet fel, hogy mégis hogyan történhetett az meg, hogy egy amerikai újság szerzett információkat ilyen jelentős ügyben. Talán valamelyest jó példája ez annak a nyomásnak, ami napjainkban nehezedik az Európai Unióra a tengerentúlról. Nem túlzás azt állítani, hogy az unió most éli leggyengébb időszakát, teljességgel képtelen saját érdekeit szem előtt tartva előre haladni. Ez vagy azt jelenti – különösen az elhibázott szankciós politika ismeretében, hogy az EU és annak vezetése vagy hatalmas nyomás alatt van az Egyesült Államok részéről, vagy egy óriási méretű szakadék tátong a Brüsszeli elit és a valóság között, mely lehetővé teszi hasonló ügyek kirobbanását. Mindenesetre kifejezetten aggasztó, hogy az unió vezetőjéről tengerentúli újságok jelentetnek meg ilyen információkat, még akkor is, ha beszélhetünk titkosszolgálati közreműködésről, hiszen adott a kérdés, mennyire kompetens az unió vezetése és annak – jelen esetben titkosszolgálata – ha ilyen súlyú információ ilyen egyszerűen szerezhető akár az unió vezetőjéről is.
Ursula von der Leyen örül a vakcinabeszerzésnek; fotó: MTI
Volt egyébként arra precedens, hogy ilyen súlyú korrupciós ügyben EB-elnök hivatali ideje alatt érintett legyen?
Nyugodtan kijelenthető, hogy Ursula von der Leyen EB-elnöki minőségében élen jár ezzel a botránnyal a bizottsági elnökök sorában. Korábban csak olyan emlékezetesen kínos incidensekre emlékezhetünk, mint Jean-Claude Juncker csetlései-botlásai, akiről közismert volt, hogy hivatali idejében tett nyilvános megjelenései rendszeresen végződtek botrányos körülmények között, a vádak szerint alkoholizmusa állt ennek háttérben. A The Spectator brit lapnak egy akkori uniós miniszter úgy nyilatkozott; „mindenki tisztában van azzal, hogy amikor Junckernek egy pohárban némi vizet hoznak a bizottsági ülésen, abban valójában gin van”. Ilyen eset volt, amikor Emmanuel Macron francia elnököt csapta fejbe egy köteg papírral, majd elkezdte csókolgatni, aki ezt megelőzőn éppen Angela Merkellel beszélgetett. De hasonlóan emlékezetes volt amikor egy NATO-csúcson volt szüksége elnökök és miniszterelnökök segítségére, hogy lejusson a felállított dobogóról. Megjegyzendő egyébként, hogy EB-elnökségét megelőzően Junckernél is merültek fel hasonló ügyek, melyek közül talán a legnevezetesebb, hogy luxemburgi kormányfőként 2002 és 2010 között több mint 500 egyedi adómegállapodást kötött olyan cégekkel, mint a Pepsi, Ikea, FedEX, vagy a Deutsche Bank. Ezen – és más cégek – adókulcsai az intézkedés hatására esetenként akár 1 százalék alá is csökkentek. Hasonlóképpen von der Leyen is keveredett botrányba EB elnökké választását megelőzően, még német védelmi miniszterként, amikor hivatala milliós tételeket fizettek ki külső tanácsadóknak.
Mennyire kell komolyan venni azokat a vádakat, amelyek Ursula vond der Leyen férjének érintettségét is felvetik, aki orvosigazgatóként egy Pfizer-közeli cégben dolgozott a kérdéses időszakban?
Tekintettel arra, hogy emberek millióinak élete forgott veszélyben hála a koronavírus járványnak, valamint arra, hogy az egyetlen megoldást egy átgondolt, gyors és körültekintő vakcinabeszerzés garantálhatta, sokkal komolyabb jelentőséget vélek felfedezni az események morális értékelésében, minthogy valóban igaz-e, hogy az EB vezetőjének férje is érintett a botrányban tekintettel Pfizer közei kapcsolataira. Mindemellett, jelenleg nem áll rendelkezésre olyan perdöntő bizonyíték, mely minden kétséget kizárólag alátámasztaná az érintett szerepét az ügyben.
Az EU belső morálját tekintve mekkora súlyú ügy ez? Egyáltalán, kellő publicitást kap -e?
Érdekes helyzet alakult ki ezzel a botránnyal Brüsszelben. Ha visszaemlékezünk a vakcinabeszerzés körüli huzavonára, arra, miként cselekedett különösen előrelátóan a magyar kormány azzal, hogy ahonnan csak tudott, vakcinákat vásárolt, ezzel garantálva hazánkban az Európa szerte is példátlan sebességű oltottsági ráták növekedését, ennek tükrében különösen rossz szájízt kelt, hogy az unió vezetője ilyen könnyeden kezelte emberéletek millióit. Ursula von der Leyen eddigi politikai pályafutására tekintettel nem meglepő, hogy nem kapott nagyobb hangsúlyt az ügy az eddigieknél. Azonban mindenképpen aggályos nemcsak az ügy konkrét tényállása, de annak és azoknak kiszivárgása, különös tekintettel az amerikai érintettségre az események sorában. Mindennél kellemetlenebb azonban, hogy ez az ügy olyan eseményekhez kapcsolódik, melyekben emberéletek lettek áldozatai a Bizottság lassú és körültekintőnek kevéssé nevezhető munkájának. Aggasztó, hogy ilyen kérdésben amikor egy kontinens egésze szenved egy világjárványtól, sem tűnt elég fontosnak ahhoz, hogy a Bizottság vezetője körültekintőbben járjon el.
Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS