Nyáry Krisztián évek óta tetszeleg az elhivatott és megbízható irodalomtörténész szerepében, meghülyítve a kevésbé körültekintő és kevésbé igényes embereket, pedig valójában csak egységsugarú balliberális propagandista – sosem volt más, és valószínűleg már nem is lesz. A politikai bukás után csak az eszközein változtatott, a tevékenységén és a céljain nem. Elsősorban régóta halott magyar hírességek életébe magyaráz bele olyan dolgokat, amelyeken keresztül sulykolhatja a ballib agymosást, de Papp Lacival csúnyán befürdött, mert még túl sokan élnek a közvetlen családtagjai közül, akik lebuktathatták Nyáry hazudozását. Nem beszélve az alattomos propagandájáról, amit szintén nem hagytak szó nélkül.
Nyáry Krisztián műfaja a bulvár. Csupán annyi a trükkje, hogy az ő történeteinek szereplői nem valóságshow villalakók, popénekesek, instacelebek meg dubajozásból karriert indított megyei szépségkirálynők, hanem kezdetben a magyar magaskultúrához sorolt irodalmárok. Nyáry összekacsintott az olvasóival, akik nyilván szívesen gondolják magukról, hogy amikor az iskolai tananyagból ismert, kanonizált írók és költők bulvárosított szerelmi életét olvassák, akkor tulajdonképpen magaskultúrát fogyasztanak.
Ez Nyáry terméke, amellyel nagyon sok egyszerű embert hülyít be, de nem egy igénytelen magyartanárnő is odavan ezért.
A szívhez szóló történetek úgy kereteződnek, hogy észrevétlenül a kortárs woke-liberalizmus alátámasztásaiként működjenek, legyen szó homoszexualitásról, feminizmusról és az idegen felmagasztalásáról. Az íróknál, költőknél és más szereplőinél rendre megtalálja azt a főhőst vagy a feleségét, a barátját, az unokahúga apjának a féltestvérét, aki valami dicséretes dolgot csinált, és nem egyszerűen magyar.
Mindig különös hangsúly helyeződik arra, hogy a megsüvegelendő ember zsidó, sváb, tót, cigány, román, örmény vagy valami más idegen származású, esetleg homoszexuális volt. Nem lehetnek egyszerűen csak magyarok, hiszen a magyarok általános minőségben elmaradnak másoktól.
Ha valaki csak magyar, akkor az lehetőleg problémás alak, náci kollaboráns, de minimum rosszindulatú, intoleráns szereplő, aki keresztbe tesz a woke korabeli előfutárainak. Vagy esetleg homoszexuális – amit Kölcseyre akart rásütni, hadd feszengjenek a homofób magyarok, hogy a Himnuszuk szerzője egy buzi. Nyáry vérbeli író, aki nem hagyja, hogy az igazság a mondanivalója útjába álljon.
Az ügyes szakember bármiből és annak az ellentétéből is tud üzenetet gyúrni
Ugyanígy járt el Papp Lacival, a sportéletműve és emberi jelleme okán is sokak által rajongott bokszfenoménnal. Arról azonban megfeledkezett, hogy Papp Laci nem egy-két évszázaddal ezelőtti személy, akiről bármit össze lehet hordani, hiszen túl sok közeli rokona és személyes ismerőse él még ehhez a művelethez. A róla szóló Nyáry-poszt kiemelt üzenete, hogy Papp Laci, a magyarok egyik legnagyobb sportolólegendája cigány volt, vagy ha az nem is, akkor legalább félcigány. Ha az is lett volna, nem lenne jelentősége, Nyáry, a szupertoleráns woke-liberalizmus híve viszont olyan kérlelhetetlenül kattog emberek származásán, hogy arra a késő ’30-as évek Németországában is elismerően néznének.
„Az apa egyes források szerint cigány származású volt, a családi emlékezet szerint nem”
– ismeri el, de később maga sem törődik a családi emlékezettel, és tovább ragozza a hazugságot.
„A pesti külvárosok csibésznyelvét beszélte, jócskán merítve a cigány, sváb és jiddis argóból.”
Nem elég a cigány, legyen benne még egy kis sváb meg zsidó is, bármi, ami nem magyar!
„1946-ban ismerte meg a válogatott edzőjét, a 45 éves Adler Zsigmondot, az egykori légsúlyú magyar bajnokot. Adler a harmincas évek olimpiai válogatottjainak edzőjeként érte el első sikereit, ezt követően azonban származása miatt kiszorították a sportéletből. (…) A zsidó edző és sokak szerint félcigány tanítványa (…)”
Jól van, erősödik az elmaradhatatlan antiszemitizmus-vonal. Sunyin épül a párhuzam a Papp Laci cigányságát fejtegető szövegen majd várhatóan felháborodó mai és a zsidó bokszedzőt ellehetetlenítő korabeli magyarok közt. Természetesen ez a sztori is hazugság. A „sportéletből kiszorított” edző 1940-ben ökölvívó mesteredzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán, majd 1945-ig a Budapesti Torna Kör bokszedzője volt. Erről ugyan nincs részletes adat, de más esetek sokasága alapján gyanús, hogy az Adler Zsigmond elleni intézkedések a német megszállás után kezdődhettek.
A németek ugyanis pont olyan ellentmondást nem tűrően próbálták ránk erőszakolni az ideológiájukat akkor, mint most – az ideológia változott, ők nem –, és ennek a törekvésüknek akkoriban is voltak olyan talpnyalói, mint most Nyáry Krisztián.
Megszólal a család
A bokszoló családjához kötődő hivatalos Papp László Facebook-oldal tételesen cáfolta Nyáry hazudozását, kiemelve, hogy nem először ír alaptalanul a bokszlegendáról anélkül, hogy egyszer is megkérdezte volna a hozzátartozóit. Kategorikusan elutasították, hogy Papp Laci cigány származású lenne, hiszen soha senki nem hallott erről a családban. Végezetül feltették a kérdést, hogy lenne-e jelentősége, ha bebizonyítaná valaki Papp László részben cigány származását, miután nem cigány szociokulturális környezetben nőtt fel, nem kötődött a cigány kultúrához, és nem beszélt semmilyen cigány nyelven.
Elismerésre méltó, hogy a szöveg végén mismásolás nélkül bevitték azt a jobbegyenest a folyton sunnyogó Nyárynak, amely nagyon kijárt ezért és a többi hazugságáért:
„(…) szeretnénk kinyilvánítani mélységes sajnálatunkat: Nyáry Krisztián munkásságának jelentős részét az teszi ki, hogy bebizonyítsa, nincsen olyan, hogy magyar minőség. Szerintünk viszont van. A számtalan közül az egyiket úgy hívják: Papp László.”
A tőről metszett propagandista
Nyáry Krisztián nem ma kezdte a hazudozást. Ezzel ugyan nem dicsekszik, de 1997-től 2000-ig sajtófőnökként, majd 2006–2010 között kommunikációs igazgatóként szolgált Demszky Gábor főpolgármester alatt.
A legsötétebb gyurcsányizmus éveiben a fővárosi korrupciós idegdúcban igazgatta a hazugsággyárat.
Ám csak igazgatta, az arca viszont nem volt szem előtt, és ezt most ki is használja. Életrajzában legfeljebb jótékony balladai homállyal említik a múltjának ezt a vállalhatatlan részét, például úgy, hogy
„volt állami szervezet kommunikációs vezetője is”.
Ügyes! Végül is, ha Joseph Goebbels életrajzába írnák bele ugyanezt, tényszerűen az is igaz lenne, még ha maradna is bennünk hiányérzet az igazság kifejtését illetően. A dolgok lényege persze nem változik, Nyáry ugyanúgy politikai célokat szolgál, ahogy régen, csak sokkal kifinomultabban.
Így lett Demszky Gábor egykori főpropagandistájából irodalomszaki, akit még jobboldali értékrendű emberek és rendezvények is előszeretettel hívnak meg, hogy terjessze náluk az irodalomtörténetbe csomagolt woke hittérítést.
Közben amikor csak teheti, beáll a ballib kórusba visszhangozni a jól bejáratott toposzokat, temetni a sajtószabadságot, véleményszabadságot és kultúrát, megereszteni egy-egy korlátozott igazságtartalmú kormánykritikát, esetleg mártírként sajnáltatni magát mint a diktatúra által ellehetetlenített könyvárus.
Nem tudom, Nyáry Krisztiánnak van-e olyan származási, szexuális vagy egyéb tulajdonsága azok közül, amelyeket akkora lelkesedéssel idealizál az írásaiban, úgyhogy maradjunk csak egyszerűen annyiban, hogy magyar. Méghozzá tipikusan rafkós magyar, aki az érte rajongó jobboldaliak után megy be a forgóajtón, de előttük jön ki, észrevétlenül megetetve őket a ballib ideológiával. Nyáry Krisztián kétségtelenül a magyar minőség képviselője. A magyar minőség egy másik pillére, ha valaki ezt a képességét tisztességes célokra használja. Neki ez nem sikerült.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS