1998-as maffiasztorit vettek elő az álmerényletekről szóló vádaskodáshoz
Unatkozhat az Aranykéz-utcai robbantásért és Fenyő János lelövéséért kapott életfogytigalni fegyházbüntetését töltő Jozef Rohác - jobb esetben. Rosszabb esetben megbízásból cselekszik, amikor azt állítja, hogy ő követte el az 1998-as politikai robbantásokat, de vajon kinek az érdekében melegíti fel az úgymond "fideszes" robbantásokat. E mendemondákat anno a szocik köreiből terjesztették.
Kézenfekvő volna, hogy Rohác saját könyvét promotálja így, ám a mai ellenzék leginkább udvaribolondnak tűnő tagjai, például Hadházy Ákos máris önmerényletekről hadovál lázálmában az idei választások kapcsán.
Kinek áll érdekében közölni, hogy Torgyán, Szájer és Áder eseténél ki robbantott?
„Az akkori ellenzék, tehát a Fidesz és a Független Kisgazdapárt politikusai elleni 1998-as robbantássorozat előzetes tervezésében Roháč nem vett részt, neki csak annyit mondtak: a robbantásokat végre kell hajtani, s hogy ezek a Fidesz érdekében történnek. Azt nem tudja, hogy ez valóban így volt-e, ő személyesen egyetlen fideszes politikust sem ismert, ezt neki az mondta, aki az utasítást adta” – állította az Átlátszónak Jozef Roháč jogi képviselője, dr. Patócs Ilona, azt is hozzátéve:
Roháč a most készülő új könyvében a megbízó személyét is felfedi majd.
A kisgazda pártszékház elleni 1998. március 12-i sikertelen bombamerényletről ügyfelem nem tudott, őt csak ennek kudarca után vonták be az akcióba, tehát azt még mások csinálták. A következő három esetben, Torgyán, Szájer és Áder eseténél viszont már ő szerezte be a robbanószert, illetve szerelte össze és robbantotta fel a bombát. Neki azt mondták, vigyázni kell arra, hogy senki nem sérülhet meg. Tehát az nem igaz, amit Torgyán József az emlékirataiban leírt, hogy az életét akarták volna kioltani ezzel a robbantással. Roháč azt állítja, senki nem akart itt politikusokat megölni, se a fideszeseket, se Torgyánt. A merényletekben többen vettek részt, de a többi résztvevőt, így a korábbi sikertelen kísérletben való szerepét bevalló Szemán Józsefet, azaz becenevén Fürgét sem ismerte az ügyfelem
– fogalmazott Jozef Roháč jogi képviselője.
Itt máris meg kell állnunk!
Dezső András újságíró ugyanis ezt írta könyvében a történtekről.
A politikai robbantásokkal az alvilági figurák azt szerették volna elérni, hogy az 1998-as parlamenti választásokon a regnáló balliberális kormány helyett a jobboldali politikai erők, azaz a kisgazdák és a Fidesz kerüljenek hatalomra, azonban erről az egészről az érintett jobboldali pártok nem tudtak. Nem véletlen, hogy valójában senki nem értette, mi történik, és a kisgazdapárt vezetőjén, Torgyán Józsefen kívül a fideszes politikusok visszafogottan nyilatkoztak az ügyben. A hatóságok tudták, hogy a Belgrád rakpartnál elhelyezett bomba (amit tehát, mint évtizedekkel később kiderült, Fürge vitt a pártszékházhoz), a Torgyán lakásánál felrobbantott szerkezet és a Szájer lakásánál működésbe hozott eszköz ugyanolyan volt. A nyomozók az egyes merényletek körülményeinek vizsgálata alapján már akkor azt feltételezték, hogy a robbantásokat ugyanaz a társaság követte el.
Ez a társaság Portikhoz volt köthető. Fürge Portik közvetlen embere, bizalmasa volt az Energolos időkben is, Rohác pedig az Energol nagykőrösi olajtelepét védte hivatalosan a fegyvereseivel, majd több bérgyilkosságot is elkövetett Portik Tamás megbízásából.
Három éve a HVG pedig így vázolta fel a történteket:
Ahogyan az a Nagyfőnök című könyvből (írta Dezső András Portikról) kiderül, hogy a személyi sérülésekkel nem járó akciókat egy Portikéknak “bedolgozó”, de önálló brigádnak számító veszprémi-balatoni kör tagjai követték el, a szálak pedig egyértelműen Portikékhoz vezettek. Az ezredfordulón ugyanis az egyik végrehajtó, aki csak pár hétig volt a csapatban, beismerő vallomást tett a rendőrségen, részletesen elmesélve egy-két, csak az elkövető által ismert epizódot. Ám később, miután életveszélyesen megfenyegették, visszavonta a vallomását.
Sokáig Fürge hozta-vitte az üzeneteket a szlovák bérgyilkos, Jozef Rohác és az olajos alvilág krémjének számító Energol Rt. vezetése, köztük Portik Tamás között. Emellett Fürge révén ismerte meg még a nyolcvanas években Portik azt a Dósa Istvánt, aki a kilencvenes években az MSZP Karitatív Tagozatát vezette és jóban volt Horn Gyulával is. Fürge lánytestvére ugyanis a hetvenes évek végén Dósa barátnője volt, együtt költöztek ki Németországba. Azt egy fénykép bizonyítja, hogy a nyolcvanas évek végén Fürge esküvőjén Dósa István és az akkor még nagyon fiatal Portik Tamás volt az esküvői tanú.
Lelepleződik az olcsó játszma
Emlékezzünk csak, mit mondott Portik A Gyurcsány-kormány NBH-főnökének, Laborc Sándornak az első találkozójukon?
Ha visszajön a Fidesz, akkor nekem reszeltek...
Akkor miért is segítettek volna Portikék 1998-ban álbombamerényletekkel a Fidesznek választás nyerni az MSZP-SZDSZ kormány ellen?
Mit vélünk tudni ma, Rohác "beismerése" után?
- Fürge évekkel ezelőtt beismerte részvételét az 1998-as politikai merényletekben. Alku reményében tette.
- A robbantások 2018-ban elévültek, büntetlenül lehet velük "sakkozni", alkudozni
- Most Rohác is beismerte a robbantásokban való részvételét
- Mindketten Portikhoz kötődnek
- Nem ismerjük a megbízó nevét
- Csak politikai reménykedés, hogy a Fideszhez köthető a megrendelés
Elítélt bűnözők gyakran vagdalkoznak, érdekből
Rohác jogerős büntetését tölti az Aranykéz utcai robbantás és Fenyő János lelövése miatt. Már akkor is ült, amikor magára vállalta Prisztás József 1996-os lelövését. Hatvani István és társát ítélték el jogerősen érte, Rohác vallomása után Hatvani szabadlábra helyezték. A perújításban azonban kiderült: Rohác minden állítása megjelent korábban a sajtóban, a szlovák bérgyilkos nem mondott semmi újat, így elutasították a perújítást; Hatvani mehetett vissza a börtönbe.
Korábban a pénzhamisításért és bombagyárosként ugyancsak jogerősen elítélt, majd az országból kiutasított Dietmar E. Clodo állította azt, hogy Szeva bácsi megbízásából kenőpénzt adott át Pintér Sándornak és Orbán Viktornak. Fura fordulattal mindezt maga Szeva bácsi cáfolta Moszkvából Juszt László kérésére, írásban.
