A kormányváltás ellenére folytonosságot hozhat a magyar–szlovák viszonyba a szlovák választás eredménye. A bevándorlásellenes Igor Matovič pártja, az OĽaNO nagy arányú győzelmet aratott, így továbbra is egyetértés lehet a két ország kormánya között a legfontosabb kérdésben. Nagyot buktak eközben a bevándorláspárti, a nyílttársadalmi ideológiához igazodó liberális pártok, így az eddiginél stabilabb kormányra van kilátás. Magyar szempontból szintén megsemmisítő eredmény született, nem lesz magyar érdekeltségű párt a szlovák parlamentben, ami 1990 óta példátlan. Egyetlen pozitívuma az lehet ennek a látványos összeomlásnak, hogy a kudarcokért felelős eddigi vezetők helyébe tud lépni egy potensebb társaság. Persze az is benne van a pakliban, hogy egy kevésbé potens társaság lép a helyébe, vagy akár le se lépnek a kudarc felelősei.
A győztes OĽaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) párt konzervatív politikát képvisel, ami a bevándorlás közös elutasításán túl is jót tehet Magyarország és Szlovákia kölcsönös kapcsolatainak. Grendel Gábor, az OĽaNO második legtöbb egyéni preferenciaszavazatot kapott tagja, a belügyminiszteri poszt egyik várományosa máris leszögezte, hogy az eddiginél is keményebb bevándorlásellenes politikára lehet számítani Szlovákiától. Matovič a választás másnapján Orbán Viktor nemzeti konzultációit nevezte követendő példának. A szövetség és a jó viszony alapja tehát eddig úgy tűnik, nem forog veszélyben.
Meglepő és Magyarországról nézve szintén pozitív fordulat a bevándorláspárti, radikális liberális erők látványos bukása. A tavalyi EP-választáson diadalmaskodó Progresívne Slovensko–Spolu (Progresszív Szlovákia–Együtt) pártszövetség – a szlovák Momentum – még a most lezajlott parlamenti választás esélyeseként is szóba jöhetett a kampány kezdetén, azonban nem tudta elérni a pártszövetségek számára előírt 7 százalékos küszöböt, így be sem került a törvényhozásba. Mindössze 925 szavazat hiányzott a 6,96 százalékot elérő progresszíveknek. Ezzel párhuzamosan Andrej Kiska korábbi államfő pártja, a Za ľudí (Emberekért) a felmérések alapján akár 8-9 százalékos eredményre is számíthatott, ehhez képest éppenhogy becsúszott, alig megugorva az 5 százalékot.
Igor Matovič ünnepli a győzelmet az OĽaNO eredményváróján vasárnap hajnalban. Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek
A Most/Híd gyakorlatilag megszűnt
Hasonló katasztrófát él át a magyar képviselet: a rendszerváltás óta először fordul elő, hogy nem lesz magyar vagy részben magyar párt a szlovák parlamentben. Az eddig kormányon lévő Most/Híd vegyespárt kipukkadt, a szlovák választói a Ficóval 2016-ban kötött koalíció miatt pártoltak el tőle, a magyar választói pedig nagyrészt továbbálltak Igor Matovič leendő miniszterelnök OĽaNO-jához és más szlovák pártokhoz, vagyis működött a Híd-projekt: Bugár Béla átvezette a korábbi MKP-szavazókat a szlovák oldalra. Az ő pártja viszont most beragadt két százalékon, ami azt jelenti, hogy nemcsak a parlamenti jelenléttől, de az állami támogatástól is elbúcsúzhatnak. A hidas eredményvárón olyan arckifejezéseket láttunk, mint K1, amikor elment egymás mellett a két gyönyörűszép rakétája ahelyett, hogy felrobbantották volna egymást (a linkelt videóban 1:36:30-tól). A hidasok fogadkoztak ugyan a folytatásról, de nem világos, hogy miből, kikkel és főleg minek. A lista első helyéről indult Érsek Árpád bús nyilatkozata sokatmondó.
Nem mindenki vállalná a saját felelősségét az MKÖ-ben
Az MKP négy évvel ezelőtt bő 105 ezer szavazatot szerzett, ezt sikerült most alig hétezerrel növelnie az MKP-ra ráakaszkodott két kisebb politikai párttal együtt létrehozott Magyar Közösségi Összefogásnak (MKÖ). A magasabb részvétel miatt azonban arányosan gyengébb lett az eredmény, sőt, a legutóbbi, 4,04 százalékos eredményt követően újabb lélektani határt léptek át lefelé, és már csak 3,9 százalékot tudott elérni az MKP-re alapozott politikai alakulat. A számok tehát azt mutatják, hogy mindenféle összefogási bűvészkedés ellenére alapvetően csak az MKP törzsszavazóit sikerült megszólítani.
Az MKÖ eredményváróján egykedvű beletörődéssel fogadták a zsinórban negyedik választási fiaskót, és viszonylag hamar el is kezdett kiürülni az MKP székháza. Fotó: PS
Az MKÖ vezetői közül többen a rendkívül magas részvételi arányt említették a kiesés okaként, ez azonban tévedés, mert viszonylag magas volt ugyan az országos részvétel, de egyáltalán nem kirívóan. A négy évvel ezelőtti, csaknem 60 százalékos választási részvétel mellett 4,3 százalékot érne a mostani eredmény, tehát még mindig nagyon messze lenne a parlamenti küszöb. Ahhoz, hogy az MKÖ a most megszerzett szavazatmennyiséggel bekerüljön a szlovák törvényhozásba, példátlanul alacsony, egész pontosan 51,4 százalékos részvétel kellett volna. Durva csúsztatás tehát a magas részvételre kibeszélni a csúnya kudarcot.
A csúsztatás és kibeszélés valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy nem mindenki látszik felelősséget vállalni a magyar szempontból katasztrofális eredményért. Az MKÖ listáját alkotó pártok közül az MKP elnöksége legalább hétfőn felajánlja a lemondását, nem hallani azonban ilyenről Simon Zsolt, a Magyar Fórum elnöke esetében. Mózes Szabolcs és Orosz Örs, az Összefogás vezetői pedig nemhogy lemondást nem említettek, de megújulásról és folytatásról beszélnek olyan hangnemben, mintha a választási kudarc vezető arcaiként éppen felhatalmazást kaptak volna az emberektől az építkezésre.
Az Összefogás párt a központi eredményvárótól külön tartott, sörözős-táncos bulival enyhítette a választási kudarc okozta őszinte fájdalmát. (Kép forrása: Facebook/Összefogás)
Tíz éve nincs új ötlet se az öregektől, se a fiataloktól
A jövőt firtató kérdésekre adott válaszokból aztán kiderült, hogy egy évtizedes parlamenten kívüliség során sem tudott innovációt, új megközelítést kiizzadni ez a politikai oldal. A 2009-es pártszakadásig evidens volt, hogy az egységes MKP bármit tesz vagy nem tesz, akkor is meglesz neki a választáson a 10 százalék körüli eredmény a magyar választók támogatásával. Így biztosra mehettek a kényelmes parlamenti székekért a párt vezető politikusai. A szakadás óta csak a belőle kivált Most/Híd tudott sikeres lenni – a mostani csúfos összeomlásig –, a meggyengült MKP viszont csak a „mi vagyunk a magyarok, ezért ránk szavazzanak a magyarok” mantrát ismételgette választásról-választásra, kudarcról-kudarcra. Az Összefogás fiataljai, akik már a 2016-os választás előtt is a fiatalos lendület és kreativitás ígéretével (akkor még Fiatal Függetlenek néven) kéredzkedtek fel az MKP listájára, most négy év múltán is ugyanezeket ígérték, továbbá egy-másfél százaléknyi új szavazó bevonzását. A számok alapján viszont a magyar szavazók inkább otthon maradtak vagy a szlovák pártok felé mozdultak el ahelyett, hogy visszatértek volna. Ez persze kevéssé meglepő annak fényében, hogy ez a kampány sem az érdemi teendőkről és a választópolgárok életéről szólt, hanem önmagát ünnepelte az MKÖ a részleges magyar összefogás megvalósításáért.
Tehetség helyett csőlátás és egyéni túlélési vágy mozgatja a történéseket
A felsülésből alapvetően nem azt a tanulságot vonták le az MKÖ-s politikusok, hogy megint kevés volt a bevetett szellemi kapacitás, hanem azt, hogy újra mindenkit magába foglaló közös magyar listát kell szerkeszteni. Mint 2009 előtt, amikor biztosra mehettek a párt vezetői a kényelmes parlamenti székekért. Csakhogy azóta eltelt egy – ezek szerint a kukába kidobott – évtized, az akkori 10 százalék jóval kevesebb lett, így az a legbizarrabb, amikor az egységet annak idején szétverő Bugár Béla most lándzsát tör az egység mellett. Igaz, ő a pártja túlélését szeretné elérni, így az talán még bizarrabb, hogy a vele egy évtizeden át hadakozó MKP-ban találhat partnereket a fúziós kísérletéhez.
Bugár Béla pártja az asszimilációs átmenetre építkezett, és most minden ráomlott. Fotó: TASR
Ennek az az oka, hogy az MKÖ-s (tulajdonképpen MKP-s) körökben menthetetlenül a készen kapott magyar szavazói bázis bűvkörében élnek. A szavazók megszerzését csak az őket lekötő pártok tili-tolijával tudják elképzelni, pedig 2009 után Bugár Béla, most pedig a magyar szavazók mintegy harmadát lenyúló szlovák pártok is bebizonyították, hogy a választók támogatását meg lehet szerezni a pártjuk nélkül is. Ezzel szemben az MKÖ-ben – politikai csőlátásból, illetve önző, egyéni túlélési szándékból – az a felfogás jellemző, amely még a Most/Híd megmaradt maroknyi magyar szavazóját is csak a párttal egy csomagban véli átvehetőnek, így többen máris az összeolvadás előkészítésén kezdtek el ügyködni. Pedig az állami támogatás nélkül maradt, nyilvánvalóan halálra ítélt Most/Híddal smúzolni legalább akkora tehetségre vall, mint amikor a prágai felkelők 1945. május 7-én délután letették a fegyvert a Harmadik Birodalom előtt.
Menyhárt József, az MKÖ listájának nagy részét adó MKP elnöke hírértéket sugalmazva bejelentette a sajtónak a választás éjjelén, hogy telefonon beszélt Bugárral, majd elmondta, hogy folytatni kell a minden magyar érdekeltségű párt egyesítésére vonatkozó, ősszel megszakadt tárgyalásokat. Tehát ha a választók már nem is számolnak a Most/Híd élete bukását átélő vezetőjével, ezek szerint van még, aki igen. Simon Zsolt, az MKÖ listáján indult Magyar Fórum elnöke Ravasz Ábellel, a Most/Híd alelnökével azt fejtegette vasárnap reggel a tévében, hogy mi szükséges a jövőbeli együttműködéshez. A prominens megszólalók közül az MKP-s Őry Péter jelent kivételt: ő kerek-perec kijelentette, hogy nem az MKÖ-nek, hanem a kicsi, de legalább még mindig stabil bázisú MKP-nak kell tovább működnie, és ebből kihozni a maximumot egy teljesen új alapokra helyezett politikával.
Fotó: PS
Közösségi és egyéni jövőképek csatája következik
Óriási helyezkedés, szervezkedés várható a következő hónapokban. Sokan össze akarják majd önteni egy edénybe az összes magyar érdekeltségű pártot abban bízva, hogy ők maguk az új közös párt vezetői közt lesznek, és ha bejutás nem is lesz belőle 2024-ben, legalább az állami támogatást ők kezelhetnék. Erre leginkább az Összefogás és a Magyar Fórum részéről lehet számítani, hiszen ezek a pártok az MKP-s hordozó nélkül gyakorlatilag mérhetetlenek lennének, így viszont egyfajta palotapuccsal, kívülről érkezve átvehetnék az irányítását. Ugyanakkor lesznek, akik a puccskísérlet visszaverésében és az MKP megerősítésében látják majd a jövőt, de még ezek a személyek közt is különbségek adódhatnak abban, hogy ki hogyan képzeli a politika teljesen új alapokra helyezését. Szakítópróba lehet a szlovák pártokhoz fűződő viszony, azaz a merev ragaszkodás a tíz éve csak kudarcot hozó, zárt etnikai politizáláshoz, illetve az esetleges nyitás és egy újfajta, a Most/Híd asszimilációs politikájától is különböző szerepkör megtalálása a felvidéki magyarság számára Szlovákiában, illetve a magyar–szlovák, sőt, a V4-es viszonyrendszerben.
Nézzék meg a választás éjjelének legjobb szövegeiből készített videónkat!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS