A szeretet feltételezi a másikat. A szeretet épít, a szeretet közösséget teremt. Családot, barátot, bármilyen meggyőződés mentén összebújó közösséget. A szeretet alakít, formál, alkot, teremt. Anyát, apát, gyermeket; leányt és fiút – embert! A szeretet azonban nem érkezik magától. Meg kell keresni a forrását. Meg kell dolgozni érte. Jézus születésének napja, a szeretet ünnepe. A legjobb alkalom arra, hogy ráleljünk, majd gondozzuk és dédelgessük egy kicsit – hátha sokáig kitart!
Nem ugyanabban a világban élünk, mint amibe beleszülettünk, és vélhetően egy másikban fogunk meghalni – oly gyorsan változik minden! Nyargalunk, szaladunk… az idő meg előttünk rohan. Szeretet nélkül magányosan. Szorongva, iszonyodva. Félelemben, hiányban.
Van-e ijesztőbb a semminél? Létezik-e rosszabb a közönynél?
Emberként nincs és nem is létezhet. Ha kirántják alólunk a több ezer éve gyarapódó termőtalajt, akkor fájdalmasan elbukunk.
És most olyan időket élünk, hogy kirántják! Eltörlik az antikvitás emberi arcát, a zsidóság tízparancsolatát, a kereszténység szeretetét. Mi meg csak pislogunk és nem látunk túl a homályoson.
És akkor jönnek a világ szerelmesei, akik megtagadják Jézust. Akik a gyönyör pillanatát árulják. Akik becsapnak, lerészegítenek. Akik új világot ígérnek. Új Istent, új életet.
Hazudnak.
Hazudják, hogy az emberiséget szeretik. Pedig csak a melletted álló embert lehet. Aki azt állítja, hogy az emberiséget szereti, az valójában senkit sem szeret. Csak önmagát. Vagy egy ostoba utópiát. Egy aljas ideológiát.
Hazudják, hogy mindenki egyenlő, hogy nincsenek határok, hogy mindenki egyforma. Hogy mindenki szabad és azt tesz, amit akar.
Hazudják, hogy az egyenlőség és a szabadság előbbre való, mint a szeretet.
Aztán elérkezik a Karácsony. Megállunk. Megnyugszunk. Kinyílunk a másik felé. S megleljük a legfontosabb értéket a másikban. Megéljük azt, amit Jézus tanított nekünk.
Mert Karácsonykor minden másként van. Felfedezzük azt, ami összeköti a múltat, a jelent és a jövőt. Ami utat nyit a profán és a szent, a mindennapok és az elkülönült csoda között.
A Karácsony lehetőség. A legnagyobb lehetőség. A szeretet megélésének lehetősége. A csoda.
A Karácsony jó alkalom a szeretet gondozására. Kár, hogy csak egy, vagy kettő-három napról van szó…
„Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.” (Wass Albert)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS