George Floyd halálának felelősét még mindig nem sikerült kétséget kizáróan megállapítani: egyes szakértői vélemények szerint krónikus betegségéből eredő szívroham, mások szerint pedig a brutális rendőrségi fellépés következtében fulladás végzett vele. Ennek hitelt érdemlő megállapítása az orvosszakértők feladata lenne. Bizonyos aktivista csoportok azonban nem így gondolják ezt, és igyekeznek politikai tőkét kovácsolni Floyd haláláról. A legerőszakosabb és legaktívabb szélsőbaloldali agitátorcsoport, az Antifa, amelynek – mint az egy stuttgarti elemző, Eoin Lenihan kutatásából kiderült – komoly összeköttetései vannak a mainstream médiával, amely tevékenyen igyekszik “elsikálni” a Donald Trump amerikai elnök által már másodjára nem hivatalosan terrorszervezetnek nyilvánított csoport atrocitásait. Lenihan tanulmányában nem kevesebbet állít, mint hogy a balliberális, mainstream média összejátszik az Amerikát polgárháború-közeli állapotba taszító Antifával.
A felvetése pedig nem légből kapott: a new yorki-i rendőrség tegnap arról tett közzé közleményt, hogy hírszerző osztályuk szerint több hónapos szervezés áll az erőszakos megmozdulások mögött. Vagyis a George Floyd halála miatti feketejogi megmozdulásokat nem a spontán népfelháborodás, hanem precíz szervezés eredményezte. Eoin Lenihan elemző szerint ebben a szervezőmunkában – és az Antifa mozgalom pozitív, jogvédői imázsának kialakításában – hathatósan közreműködött a mainstream média is. A balliberális média és az Antifa összefonódását a szakértő matematikai modellel is bizonyította.
Az Antifáról tudósító újságírók gyakran a legnagyobb rajongóik
Lenihan a Quillette nevezetű szabadgondolkodó portálon publikálta eredményeit. Tanulmányában a kutató arról ír, hogy bár az Antifa-mozgalmárok maguk gyakran erőszakosabban reagálnak az általuk rasszista jogsértésnek titulált esetekre, mint amit a feltételezett jogsértés megkövetelne, a nagy olvasottságú – mainstream – platformokon mégis jellemzően a mozgalmat támogató, az általuk elkövetett atrocitásokat relativizáló írások születnek. Hozzáteszi: az internetes szóbeszéd szerint sok, az Antifáról tudósító újságíró maga is rokonszenvez a mozgalommal, vagy akár aktívan támogatja is azt. Állítása szerint ez a pletyka indította arra 2018-ban, hogy nyelvészeti és hálózat-térképészeti eszközök vegyítésével felderítse a magát antifasisztának nevező szervezet és a mainstream média összefonódásait.
Túl sok az egybeesés
Lenihanék 16, úgynevezett “magfiók” adatai alapján 58 254 Antifa, vagy Antifa-közeli Twitter fiókot derítettek fel. Egy szoftver segítségével ezt a több, mint 58 ezer fiókot leszűkítették 962 fiókra. Ez a 962 fiók a Twitter-felhasználók egy olyan magcsoportját képviseli, akik egymással átfedésben kapcsolódnak a legbefolyásosabb és legszélesebb körben követett Antifa-számokhoz. Egyszerűbben szólva: ezek azok a fiókok, amelyeknek kezelői rendszeresen kapcsolatot tartanak az Antifa legbefolyásosabb vezetőivel. A 962 fiókból huszonkettőt ellenőriztek; ebből 15 olyan újságíróhoz kötődik, akik rendszeresen működnek együtt (amerikai) nemzeti szintű médiaplatformokkal.
A publikáció aláhúzza: a 15 újságíró azonosításában, akiknek az Antifával való kapcsolatai különösen intenzívek, a céljuk nem az volt, hogy elfogultsággal vádolják őket, hanem azonosítani szerették volna őket tanulmányozás céljából. Ez annak meghatározása érdekében volt fontos, hogy van-e összefüggés az Antifával való online kapcsolattartásuk és az általuk képviselt médiumok viszonyulása között a szervezettel kapcsolatban.
Mint kiderült, van. A vizsgálat eredménye szerint a 15 vizsgált újságíró közül egyiknél sem találtak olyan publikált írást, amelyben kritikus hangnemet ütnének meg az Antifa által elkövetett atrocitások miatt. Épp ellenkezőleg: sokan támogatólag nyilatkoztak a szervezet tevékenységéről. Az összes vizsgált újságíró minden, a témában íródott cikke két szempont körül csoportosul: egyrészt relativizálják, igyekszenek elsikálni az Antifa erőszakos megnyilvánulásait, másrészt pedig a mozgalom főbb üzeneteit is igyekszenek közvetíteni. Gyakran úgy, hogy a vezető aktivistákat az adott téma szakértőjének beállítva szólaltatják meg.
Politico, The Guardian és The Huffington Post, a függetlenobjektivitás világítótornyai
A fenti három portál gyakran és hangosan kérkedik azzal, hogy teljesen függetlenek és a végletekig objektívek minden téren, de főleg politikai kérdésben. Az elemzés azonban kimutatta: mindhárom portál újságírói – illetve maguk a portálok is – támogatják a szélsőbaloldali Antifa mozgalmat. Lenihan tanulmánya szerint az általa vizsgált 15 újságíró egyike Patrick Strickland, aki vezető producere az Al Jazeera angol nyelvű kiadásának, de rendszeresen publikál a Politicónak is. Strickland kapcsolata elég egyértelmű az Antifával: az újságíró európai antifasisztákról szóló könyvének fülszövegét például Mark Bray, az Antifa: The Anti-Fascist Handbook című könyv szerzője jegyezte, amit gyakorlatilag a szélsőbalos ultrák bibliájaként is tekinthetünk.
Mark Bray, az Antifa Mein Kampf szerzője. Fotó: rabble.ca
Sricklandnél egyel súlyosabb eset Jason Wilson, a Guardian portlandi újságírója. Wilson aktívan igyekszik a valós szakértők véleményét és szavahihetőségét degradálni az Antifa által elkövetett atrocitások kapcsán, miközben ő maga az aktivisták egyes képviselőire hivatkozik “szakértőkként”. Visszatérő “szakértője” például a fent említett Mark Bray, illetve az anarchokapitalista Reid Ross, aki rendszeresen publikál antifasiszta írásokat az anarchisták rendpárti elhajlásának köszönhetően életre hívott központi portáljára, az It’s Going Down-ra.
A Guardian kolumnistája egy publikációjában még ennél is tovább ment: “Szálljuk meg az ICE-t” (ICE: Immigration and Customs Enforcement, vagyis az amerikai határőrség, amely Trump elnöksége óta rengeteg illegális bevándorlót vett őrizetbe; az említett írás az ő – erőszakos – kiszabadításuk mellett foglalt állást) című írásában helyi aktivistának tüntette fel Luis Marquezt, az Antifa egyik fontos figuráját. Marquezt a tavalyi, rendkívül súlyos portlandi Antifa-megmozdulás kapcsán szólaltatta meg Wilson. Ahogy arról akkor a PestiSrácok.hu is beszámolt, az Antifák számos jobboldali, általuk fasisztának bélyegzett békés felvonulót megsebesítettek, illetve igyekeztek provokálni a belföldi balliberális terrorizmus ellen tüntetőket. Erről a függetlenobjektív Guardian akkor Marquez “szakértői” véleményét kikérve úgy számolt be, hogy “gyönyörű hivatás” az aktivistáskodás,
a provokációban résztvevő Antifák pedig mind hősök.
A large antifa mob chase & attack a man & a young girl who got separated from the others. No police. #PortlandProtests pic.twitter.com/erceCRVnad
— Andy Ngô (@MrAndyNgo) August 17, 2019
A tanulmány megjegyzi: külön érdekes, hogy míg a portlandi események során más újságírókat, mint például a KATU News, vagy a KGW News tudósítóját, valamint az összefonódásokról beszámoló Quillette saját riporterét az antifa aktivisták zaklatták és bántalmazták, Wilson úgy tűnik, szívesen és szabadon közlekedhetett az Antifák között, amit az is bizonyít, hogy Marquez társaságában fényképezték le a demonstráció idején.
A legmagasabb szinten mégis a Huffington Post űzi az Antifa propaganda gyártását: Christopher Mathias, a lap vezető riporterének kiforrott rendszere van Lenihan szerint, amelynek lényege, hogy a független újságíró felkutatja és meghekkeli azokat a személyeket, akiket ő szélsőjobboldalinak tart, személyes adatait közzéteszi, és jelenti munkáltatójának, hogy gyaníthatóan “fasiszta” az alkalmazottja. “Kutatásaihoz” egy listát használ, amit a Unicorn Riot nevezetű, anarchista blog állított össze azokról, akiket ők szélsőjobboldaliaknak tartanak. A “jogvédők” tehát listázzák, ez alapján pedig tönkre is teszik az ő nézeteiket ellenzőket.
Így épül fel egy koncepciós per a mainstream médiában
A tanulmány szerint miután Mathias összegyűjti célpontjáról az adatokat, ő vagy egy Huffington Post-os kollégája felkeresi a célszemély alkalmazóját, aki nyilvánvalóan elhatárolódik munkavállalójától, más esetben maga is bajba kerülhet. Ezzel megalapozzák a közhangulatot a célszeméllyel szemben. Ezután Michael a Huffington Postban “szivárogtat” bizonyítékokat, amivel médianyomást gyakorol a célszeméllyel szemben megindult vizsgálatot lebonyolító illetékesekre. Lenihan szerint Mathias ezzel az eljárással a vizsgálat eredményeitől függetlenül is képes tönkretenni a célszemély hitelességét. Ez pedig végső soron egyezik az Antifa online kommunikációs stratégiájával.
A tanulmány szerzője szerint a fent bemutatott újságírók, illetve a tizenötös Antifa-közeli listáról mindenki túlmegy az egyszerű oknyomozó újságírói szerepkörön. Mint fogalmaz, a kutatás rávilágít arra, hogy a fent említett médiamunkások sokkal inkább aktivistaként viselkednek munkájuk során, nem pedig objektív és távolságtartó módon közelítenek az Antifához. Lenihan értékelésében úgy fogalmaz, hogy bár fontos a valódi szélsőségesek felkutatása, a Wilson- és Mathias- féle újságírók valójában politikai agendákat szolgálnak, miközben magukat függetlennek és objektívnek tüntetik fel.
Fotó: MTI/AP/John Minchillo
Facebook
Twitter
YouTube
RSS