Harcolni fogunk a McDonald’s-nál, a Starbucks előtt, na meg a szökőkútnál – Sikerült-e Trumpnak terroristává nyilvánítani az őrjöngő antifákat?
A Trump-korszak egyik legnagyobb erődemonstrációját tartották jobboldali szervezetek a hétvégén Portlandben, Oregon államban. A mainstream passzátszelét fújó médiumok által következetesen csak szélsőjobbos fasisztáknak titulált ProudBoys (Büszke Fiúk) és a hozzájuk csatlakozó, összesen mintegy félezer felvonuló fel-alá masíroztak a várost átszelő Willamette folyó hídjain, hogy tiltakozzanak az Egyesült Államokat elárasztó szélsőbalos, belföldi terrorizmus ellen. A helyi antifák voltak olyan rendesek, és megmutatták, miért is kellett felvonulniuk.
POMICHAL KRISZTIÁN – PestiSrácok.hu
Dünnyögj egy új mesét, fasiszta neoliberalizmusét
A tüntetést végül nem engedélyezték a helyi hatóságok, de ez nem nagyon érdekelte Amerika "büszke fiait".Habár a város, sőt szinte az egész állam manapság erős demokrata bástya (’88 óta nem nyert itt republikánus), Oregon sokáig az USA talán legkevésbé "vendégszerető" állama volt. Szegregációs törvények tucatjai sújtották a színes bőrű lakosságot, a XIX. század delelőjén úgy, ahogy van, kitiltották a szabad feketéket az államból; voltak idők, amikor itt – nem pedig Texasban és még csak nem is Mississippiben – volt a legmagasabb az egy főre jutó Ku-Klux-Klán-tagok aránya.
Ez az oregoni metropolisz ma is az USA egyik legfehérebb nagyvárosa – a fehérek aránya 70 százalék felett van, az afroamerikaiké mindössze 7-8 százalék körül –, mégis (vagy talán éppen ezért) itt működik az ország egyik legaktívabb "antifa" szerveződése is, a város ragadványneve után Rose City Antifa-ra keresztelt csoport. Erős angollal és hasonlóan erős idegzettel bíró olvasóinknak egyébként ajánlom honlapjuk átböngészését. Rendkívül érdekes és egészen ijesztő az ott tapasztalható ideológiai katyvasz.
A büszke fiúknak két jó oka is volt ide szervezni demonstrációjukat: egyrészt számíthattak rá, hogy balhé lesz belőle, ha megjelennek a városban. Másrészt egyszer már komolyabban összecsaptak a helyi érdekűantifákkal, bár ez a megfogalmazás talántúlzásnak tűnik annak fényében, hogy egy csapat félhülye szélsőbalos kövekkel és tejes turmixokkal – ez utóbbi kedvelt eszköze mostanában a béketábor lelkes híveinek – dobálta meg a felvonulókat. A helyszínről tudósító jobboldali újságírót, Andy Ngo-t az antifák körbevették,inzultálták, majd valaki hátulról megrúgta ésleütötte a fiatalembert.Az "erőszakos, neonáci, fasiszta bőrfejűek" persze egyetlen New York Times-os tudósítót sem bántottak, sőt, senki mást sem.
Csak egy zárójeles megjegyzés: az amerikai sajtó állapotának tökéletes látlelete, hogy még be sem hegedhettek a megvert tudósító sebei, szinte azonnal megpróbálták őt diszkreditálni. Szegény még egy modern "nemecsekezést" is kénytelen volt elszenvedni: a róla szóló Wikipedia-oldalon – megdöbbentő pitiánerséggel – idézőjelezték az újságíró kifejezést.
Harcolni fogunk a McDonald’s-nál, a Starbucks előtt,na meg a szökőkútnál
A brit parlament alsóháza előtt 1940-ben elhangzott Churchill-beszéd modern parafrázisával élve: gyakorlatilag nem maradt a polgári létnek olyan színtere Amerikában, amelyet a „békés” antifák ne tudnának pár perc alatt csatamezővé változtatni. Nem véletlen, hogy DonaldTrump már többször kijelentette, hogy kész belföldi terrorcsoporttá nyilvánítani őket, és a szombati dzsembori után könnyen lehet, hogy erre sor is kerül. A felvonulás előtt pár nappal Twitteren jelezte: jó lenne, ha Portland polgármestere végezné a dolgát, és biztosítaná a felvonulás résztvevőinek biztonságát. Ez nem sikerült; hiába lehetett már napokkal ezelőtt érezni a városban, hogy balhé készülődik.
Jó antifa szokás szerint az utcákat teleplakátolták szórólapokkal.Önvédelemre szólították fel a helyi kisebbségeket, azzal riogatva őket, hogy állig felfegyverzett, vérivó fasiszták lepik el Portlandet, akik – és itt egy csodálatos, sokatmondó idézet következik – "fekete, őslakos, latin-amerikai, délkelet-ázsiai, bevándorló, vallási kisebbséghez tartozó, mozgássérült (megnyugtatnánk az olvasót: Vésey kollégát látták Budapesten a tüntetések idején – a szerk.), hajléktalan és LGBTQ-embereket vesznek majd célba".
Többek között éppen a már említett Andy Ngo hiánypótló munkájának köszönhetően sikerült rögzíteni számos atrocitást. A jobboldali demonstrálók buszait a véleményszabadság nevében kövekkel dobálták meg, betörték az ablakokat, felfeszítették az ajtókat, egyik-másikat telenyomták gázspray-vel, sőt volt, amelyikről kis híján sikerült egy utast is lerángatniuk.
A béke és a megértés elkötelezett támogatóinak érdeklődését különösen a nemzeti lobogóval magányosan vagy kisebb csoportokban mászkáló résztvevők keltették fel. Egy kislányával sétáló, spártai katonának öltözött, nemzeti színekbe burkolózó férfit vagy két tucat, a véleményszabadság iránt elkötelezett "aktivista" kergetett meg, s csak a szerencsén múlt, hogy nem fajult tovább a helyzet. Érdemes egyébként a linkelt Twitter-oldalon megnézni a videókat: feltűnő, mennyire figyelnek a galamblelkű antifák arra, hogy lehetőleg számbeli fölényben támadjanak a békésen sétálgató demonstrálókra.
A rendőrség közleménye szerint legalább 13 embert letartóztattak, több résztvevőt könnyebb sérülésekkel kellett kórházba szállítani. A hatóságokat mellesleg számos bírálat érte a felvonulás után – na persze nem a haladármegmondóemberek részéről. Legalább a republikánus sajtó egy része élesen kritizálta, hogy a rendőrség sokszor minden előzetes figyelmeztetés nélkül adott fel bizonyos pozíciókat, vagy hagyott magára egy-egy néhány fős jobboldali csoportotveszélyes szituációkban.
Habár isteni szerencse, hogy nem történt tragédia,a város polgármestere, Ted Wheeler képes volt azt nyilatkozni: büszke arra, hogy összefogással sikerült megelőzniük az erőszakot. A nyilatkozatnak legfeljebb egyetlen értelme volt: a medveriasztó spray-vel egyébként is lefújt jobboldali tüntetők újrakönnyezhettek egy jót. Ezúttal a nevetéstől.
A ProudBoys vezetői jelezték: készek minden hónapban felvonulni a városban, míg a polgármester be nem látja, hogy tennie kell valamit a várost uralmuk alá hajtó antifákkal. A demonstráció után a szervezet közölte: sikeresnek tekintik a felvonulást, az amerikai elnök foglalkozik az antifasiszták jelentette veszéllyel; tulajdonképpen mindössze ennyit akartak elérni.
Legközelebb kicsit részletesebben bemutatjuk nemcsak Amerika „büszke fiait”, de a fasiszta antifasiszták élcsapatát, a Portlandben is csak és kizárólag a szólásszabadságot védő Fekete Blokkot is.
