A trollok és az ogre
Kedves liberális barátaim, avatott tollforgatók, lelkesült mozgalmárok, tapasztalt utcai harcosok, apátiába süppedt kávéházi bölcsek, s mind, ti többi aggódó, szorongó, s most éppen felette bosszankodó, a köz- és önveszélyes tombolás felé rohanó filantrópok!
Olvasom, hallom, látom, miképpen viselitek azt a rendkívül tanulságos leckét, amit az amerikai fehérektől, a teherviselő középosztálytól kaptatok, s döbbenten tapasztalom, hogy semmit nem szándékoztok belőle tanulni. Elszomorít az a makacs kitartás, amivel ragaszkodtok saját – láthatóan hamis – világképetekhez. Pedig jó lenne nektek, ha magatokba néznétek. Ha nem másban, nem a választók butaságában, nem a demokrácia működésképtelenségében, nem a világ általános nyomorúságában, hanem saját magatokban fedeznétek föl a hibát. Végső soron évtizedek óta építetek egy világot, amely most rátok omlott.
Nem kellene felismernetek, hogy csúnyán elrontottátok?
Segítek. A valóság az, hogy amit ti építésnek képzeltek, az kontármunka, hályogkovácsolás, s így egyenesen rombolás. A valóság az, hogy az elmúlt harminc évben széttrollkodtátok a demokráciát. És most meg vagytok hökkenve, hogy a demokrácia mocsarából egy igazi ogre mászott elő. Megdöbbentő, hogy mindebből semmit nem vagytok hajlandók megérteni. Az amerikai választás eredménye kapcsán Jeremy Corbyn a brit Munkáspárt vezetője még mindig azt tolta: olyan vezetőkre van szükség, akik nem diszkriminálják a nőket, nem használnak rasszista retorikát. Nem értitek, hogy az embereknek elege van a politikai korrektségből a valóságot meghamisító gagyi-filózófiából, a betegesen torz történelmi narratíváitokból, az állandó fasisztázásból, az – amúgy sokszor meglehetősen gusztustalan – ál-kisebbségek védelméből, a gender-abúzusból… Nem folytatom. Egyszerűen felháborítónak találjuk, visszautasítjuk, és megvédjük magunkat attól, hogy egy beteg ideológiához hajlítsátok a valóságot, a nyelvet, a gondolkodást, az érzelmi életet, úgy hogy közben mélységesen megvetitek, tiltások közé szorítjátok, börtönnel, kiközösítéssel fenyegetitek azokat, akik úgy vélik, szabadságuk addig terjed, amíg egyszerűen nem ártanak másnak.
Nem értitek, hogy a viszolygás nem ártás.
Nem kell titeket szeretnünk. Nem kell a védenceiteket szeretnünk. És nem is szeretjük. Szérttrollkodtátok a demokráciát, mert azt hiszitek, hogy a demokrácia szándék kérdése, azt képzelitek, hogy akkor van demokrácia, ha mindenki szeret mindenkit, miközben a valóság az, hogy a demokrácia mögött legelső sorban érdekek állnak. Felismert, artikulált érdekek.
A demokrácia nem magától van.
A demokrácia feltétele az erős középosztály. És most, hogy egy igazi tahó lett az amerikai elnök, meg vagytok lepődve. Miközben éppen a ti liberális gazdaságpolitikátok fosztotta ki a középosztályt, éppen az általatok ajnározott multinacionális tőke, az általatok helyzetbe hozott bankvilág rabolja ki a teherviselő rétegeket, miközben éppen a ti globális szabadpiacotok zabálja föl a középrétegek lokális piacait. Számunkra igazi csőd a ti politikátok, mi rablásként éljük meg a ti évtizedek óta tartó gazdasági ámokfutásotokat, és ti meg mertek lepődni azon, hogy elegünk van belőletek? Széttrollkodtátok a demokráciát, mert perverz fantáziavilágotokban az ember korlátlan szellemi szabadsága jelenti a demokrácia biztos bázisát, miközben a valóság az, hogy az általatok képviselt ösztönszemét nem a nép uralmát, hanem csak megtéveszthetőségét biztosítja. S most van képetek felháborodni azon, hogy egy rivális barom mászott elő abból a sötét kanálisból, amit kultúra helyett a létrehoztatok? Szabadpiaci kultúrpolitikátokkal előállítottatok valami egészen amorf és silány szellemi közeget, valami nyálkás ellenkultúrát, és most csodálkoztok, hogy a szemétből gondolatpatkányok kúsznak elő? Nem vagytok hajlandók megérteni, hogy a demokrácia mögött – egyebek mellett – valamiféle józanságnak kell állnia. Olyasféle józanságnak, amit ti megvetéssel utasítotok el: hagyomány, erkölcs, világkép, felelősségtudat… Polgári kultúra. Kultúra, amit bizony fenn kell tartani, újra és újra, nemzedékről nemzedékre meg kell teremteni. Sajnos nem áll meg a maga lábán. Különösen akkor nem, ha a szabadpiacra lökött kultúraközvetítőknek küzdeniük kell a fogyasztókért. Különösen akkor nem, ha az általatok leginkább hájpolt kultúrateremtők performansz-cirkuszai szöges ellentétben állnak a polgári szellem klasszikussá vált értékeivel. Kegyetlen kultúrharcot vívtok a hagyományos értékvilág, tulajdonképpen civilizációnk létalapja ellen, s van pofátok felháborodni azon, hogy civilizációnk hatalmas építménye rátok omlik? Széttrollkodtátok a demokráciát, azt képzelvén, hogy a sokszínűség önmagában is erény, miközben a valóság az, hogy
a társadalom stabilitását viszonylagos homogenitása adja, sokszínűsége csak egy-egy egzotikus különlegesség megbámulásáig terjedhet.
Miközben ti azt képzelitek, hogy a multikulturális ábránd, az idegenek korlátlan befogadása emberbaráti cselekedet, a valóság az, hogy a migráns-dédelgetésetek a legkegyetlenebb, és legpusztítóbb elmebetegség, amit az európai társadalom valaha is ki tudott termelni magából.
Rosszabb a kommunizmus oszály-gyűlöleténél, rosszabb a náci fajpolitikánál.
Mert úgy teszi tönkre a társadalom belső hálózatait, ahogyan a súlyos skizofrénia felszámolja a személyiség koherenciáját. És most van pofátok azon háborogni, hogy ez a széthullott társadalom egy őszinte idiótát bírt elnökké választani? Széttrollkodtátok a demokráciát,
mert a demokrácia – minden képzelgésetek dacára – nem szeretet, elfogadás és szándék kérdése.
A demokráciának feltételei vannak. Míg az arisztokratikus viselkedéskultúra maradványa, a nagypolgári szellem – tulajdonképpen az emberi műveltség eddigi csúcsa – meg persze a jóléti társadalom, és az – etnikailag, vallásilag, morálisan, kulturálisan, és nyilván gazdaságilag – viszonylag homogén közösségek megteremtették és hibái, tévedései, mi több, rettenetes szörnyűségei dacára is egész sikeresen fenntartották a demokráciát, addig a ti rémséges fekély-hatalmatok, a ti rákos burjánzásotok, a ti szörnyű, elnyomó rezsimetek néhány évtized alatt tönkre tette világunkat. És így most, amikor egy igazi tahó került a világpolitika élére, nektek nem sopánkodnotok, felháborodnotok, vádaskodnotok, fasisztáznotok, kellene, hanem elsősorban bűneitekkel kell elszámolnotok, bűneitekért kell felelnetek.
