Hazánkba látogat az Orosz Cár!

Nem nagyon van racionális válasz arra, hogy Amerikában a demokraták, Európában az összes ostoba liberális miért gyűlöli annyira Oroszországot. Putyin valószínűleg személyes kvalitásai miatt annyira ellenszenves nekik, végül is valahol a fehér, heteroszexuális, kompetens férfi ideáltípusa és még egy rettentően nagy országa is van hozzá.

Az még érdekesebb, hogy ugyanezek a liberálisok szentül meg vannak győződve arról, hogy mi, fasiszták imádjuk Putyint. Én személy szerint még fehér, heteroszexuális és vonzó nők iránt sem szoktam olyan forró érzéseket táplálni, mint ők Obama vagy Clintonné iránt, de biztos velünk van a baj.

Mi konzervatívok annak látjuk Putyint, mint ami valójában, Minden Oroszok Cárjának. Szerintünk Oroszország természetes államformája a cárizmus és az orosz nép szerint is az. Az oroszoknak joguk van úgy élni, ahogy akarnak, különösen miután egyszer már annyira megszívták egy nyugati métellyel, a marxizmussal és a kommunizmussal. Aztán kaptak egy nyolc éves bemutatót a liberális demokráciából Jelcin alatt. Hülye aki csodálkozik, hogy ezek után nem kérnek a Nyugat ideológiai áldásaiból.

Putyint azért is rühellik a nyugati politikusok, mert merészeli érvényesíteni Oroszország nagyhatalmi ambícióit. A világ második legerősebb katonai hatalmának vezetőjétől azt várni, hogy valami brüsszeli transzgender elmebeteg világnézete alapján navigálja Oroszországot, nem tűnik reális reménynek. Oroszország egyenrangú szereplője a világpolitikának, akit nem lehet ellenségnek tekinteni, mert nincs értelme. Nem győzhetjük le.

Oroszország veszélytelensége

A kérdés az, hogy Oroszország milyen reális veszélyt jelent a világra és Európára, vagy az USA-ra.

A válasz az, hogy semmivel sem nagyobbat, mint Kína vagy Európa és az USA a világra, vagy Oroszországra.

Az irreális félelem oka, az ideológiai primitívségen kívül, a nyugati politikai elit teljes katonai analfabétizmusa. Nemcsak gyűlölik a katonaságot és a katonákat, hanem a saját nemzetük fegyveres erőit is pontosan azzal a lendülettel vetik meg. Egyébként, érdekes módon, a háborút nem gyűlölik, mert rendszeresen robbantanak ki forradalmakat és polgárháborúkat, évtizedekre a pokol fenekére taszítva tízmilliókat, mint legutoljára Ukrajna teljes lakosságát, vagy Észak-Afrika több országának szerencsétlenjeit.

Ezek az emberek valószínűleg komolyan azt gondolják, hogyha Putyin egy nap úgy kell fel, majd jól lerohanja Európát és bezáratja a buzibárokat, ami az európai kultúra legnagyobb tragédiája lenne az alexandriai könyvtár felgyújtása óta.

Ennek kábé annyi a realitása, mint egy zombiapokalipszis közben bekövetkező ufoinváziónak, amelyet egy halálos vírus elterjedése zárna le, ha nem jönne egy rohadt nagy aszteroida. Vagyis semmi, ha valaki nem tudná kiszámolni.

Hiába Oroszország a világ második katonai hatalma, ma az USA sem lenne képes olyan hadműveletekre, amelyeket a második világháborúban hetente indítottak a hadviselő felek, mert a technikai lehetőségek (a védekező fél számára is) annyira megváltoztak, illetve annyira megnőttek a modern hadviselés költségei. Oroszország a Krím visszafoglalásával egy számára tűrhetetlen és hátrányos helyzetet szüntetett meg, de Kelet-Ukrajna destabilizálásával csak sakkban tartja Ukrajnát és a katonai lehetségessége ellenére nem tett lépéseket Ukrajna lerohanására. Ennek oka a politikai következmények fel nem vállalása, illetve az, hogy ennek a műveletnek, pedig katonailag viszonylag vállalható veszteségekkel napok alatt kivitelezhető lenne, annyi ki nem számolható katonai, gazdasági, politikai következménye van, hogy kicsit is felelős vezetés meg sem kockáztathatja. És Ukrajna (és Belorusszia) elfoglalása előfeltétele Európa katonai lerohanásának. Az orosz hadsereg jelenleg hiába rendelkezik jelentős szárazföldi erőkkel, több éves, a GDP-je 30-40-50%-át igénybe vevő fegyverkezési programra lenne szüksége ahhoz, hogy egy hagyományos európai háborút megnyerni képes szárazföldi és légierőt létrehozzon.

És mi a fenét kezdene a megszállt Európával? És hogy intézné el, hogy az önálló francia és brit atomütőerőt ne vessék be ellene (ha feltesszük, hogy az USA nem vesz részt a buliban és már nincs NATO). Arról nem is beszélve, hogy szinte minden atomerőművel rendelkező állam egy-két év alatt képes atombomba készítésére, amire sor is kerülhetne egy reális orosz fenyegetés megjelenésével.

Oroszország demográfiai válságban van, a nyolcvanas évek óta komoly hagyománya van a katonaanyák mozgalmának, ezt egyik orosz vezetés sem hagyta figyelmen kívül Gorbacsov óta. Még az orosz közvélemény által támogatott csecsen ügyintézések idején is aktívak és hatásosak voltak ezek a mozgalmak, ma már pont ugyanolyan nehéz Putyin számára jelentős számú sorkatona életének kockáztatása, mint az amerikai elnöknek. Képzeljük el, ha 6-8 millió katonát akarna küldeni egy Európa elleni háborúba, meddig maradna hatalmon.

Oroszország csak egy erőközpont keleten, amellyel számolni kell, de katonai értelemben veszélytelen Európára. Természetesen befolyásszerzése ellen küzdeni kell, de a szoros, mindkét fél számára életfontosságú kapcsolatok működtetése Oroszország legfőbb érdekeinek egyike is.

Az európai liberálisok katonai inkompetenciájának következménye az, hogy nincs önálló európai haderő. Európa gyengeségét nem a politikai megosztottsága, hanem az okozza, hogy képtelen egy olyan haderő létrehozására és felhasználására, amely elemi geopolitikai érdekeit megvédené és érvényesítené.

Az Európa-erőd

Európának muszáj katonai hatalomnak is lennie, ha gazdasági és politikai hatalom is akar lenni. Mindháromnak lennie kell, hogy egyáltalán létezhessen.

Oroszország ebben nem ellenfele Európának, hanem sokkal inkább szövetségese. Oroszország számára veszélyes, ha Európa összeomlik és a helyén egy olyan katyvasz jön létre, amit a fundamentalista liberálisok létrehozni szándékoznak. Európa gazdagsága előfeltétele Oroszország jólétének is. Tehát Oroszország nem lehet a liberálisok szövetségese, sokkal inkább lehet az európai nemzetek szövetségese. De jelenleg az európai nemzetek többségét olyan liberálisok vezetik, akik sem nemzeti, sem nemi identitással nem rendelkeznek és akik halálosan gyűlölik a kereszténységet, miközben minimum megengedőek az iszlámmal szemben. Ennek a bandának van oka félni Putyintól. De ettől a bandától nekünk is és Putyinnak is van oka félni.

Churchill megadta Oroszország kezelésének egyértelmű receptjét. Erővel kell rendelkezni és az oroszok egyedül az erőt tisztelik.

Putyin egy orosz cár. Így is kell vele bánnunk, tisztelettel, de tudnia kell, hogyha idejön, neki is meg kell adnia a tiszteletet. Tiszteletre akkor számíthatunk, ha a Földközi-tengeren az európai haditengerészet a korlátlan úr, ha Észak-Afrika egén az európai légierő bármikor képes megszerezni a teljes légifölényt, ha bármelyik mohamedán diktátor, hadúr, törzsi vezető, hitszónok tudja, hogy ha nem pitizik, Allah küld rá párszáz bombázót. Akkor Putyin hajlandó lesz egyezkedni Ukrajnáról, és az orosz szárazföldi erők szövetségesként és nem befolyásszerzési szándékkal segítenek rendet tenni Szíriában és Törökországban, ahol éppen egy elmebeteg mohamedán diktátor építi ki a hatalmát.

Minden igaz, amit a nyugati sajtó mond Putyinról. Kár, hogy az is mind igaz, amit az orosz sajtó mond a nyugatról. Oroszország csak addig veszélyforrás, amíg Európa gyenge és egy ideológiavezérelt barom az USA elnöke. Ez utóbbi most elmúlik, nekünk meg csak a saját liberálisainktól kell megszabadulnunk, hogy visszaszerezzük az európai életerőt.

Mi tudjuk a legtöbbet a háborúról

Mi a világháborúinkból megtanultuk, hogy nem szabad egymással háborúznunk. De a mohamedánok még nem tanulták meg, hogy nem szabad Európával háborúzniuk.

Ezt a leckét most kell majd elsajátítaniuk.

Minden politikai probléma katonai probléma is, mert mindig lehet az érintettek között olyan hatalom, amely elgondolkozik a katonai megoldáson. Azt csak akkor veti el, ha tudja, céljai nem érhetőek el katonai úton. Az atomfegyverek és a nyugati technológiai fölény elégséges eszköz ahhoz, hogy ha értjük a következményeit, akkor hatásosan alkalmazzuk a veszélyforrások ellen.

A baj az, hogy a liberálisok teljesen fogalmatlanok a katonai-politikai határproblémák területén is és folyamatosan adják fel azokat a pozíciókat, amelyek elengedhetetlenek Európa megvédése szempontjából. A hadsereg civil ellenőrzésének, egyébként logikus igénye oda vezetett, hogy a hadtudomány teljesen kikerült a nyugati politikusok alapvető ismereteinek köréből. Nemhogy az erő alkalmazásának szükségszerűségét nem ismerik fel, hanem magát az effektíven a saját országukban zajló háborút is képesek nem észrevenni.

A biztonságpolitikai kockázatot a liberálisok jelentik, ők teszik veszélyforrássá Oroszországot és a mohamedán világot is.

Üdvözöljük tehát Minden Oroszok Cárját ismét Budapesten és mutassuk meg neki, hogy mi is erősek vagyunk!