Anett nevesít
Köszönjük, Anett, a gyors segítséget! Sokkal jobb, megnyugtatóbb, lélekemelőbb középkorú, fehér bőrű, jól kereső keresztény, nagycsaládos férfiként elsőrangú állampolgárnak lenni, mint keményen dolgozó kisemberként azonosulni a kormánypolitikával.
A „keményen dolgozó emberek” megpróbált, majd szerencsére gyorsan elejtett kommunikációs panelja helyett mindmáig nem talált ki semmit a kormányzati agytröszt, így mi, Fideszes szavazók lassan valami súlyos identifikációs válság felé sodródunk. Azon kívül, hogy Orbán Viktor időnként elmondja, hogy Hajrá magyarok! – amiből arra következtethetünk, hogy mi magyarok vagyunk, azon kívül, hogy az ellenzék rendre lebirkáz, lefasisztáz bennünket, azon kívül, hogy újabban néhányan közülünk vérbíróság elé állítandó, a jelesebbek kibelezendő, lesavazandó, tarkónlövendő gazemberré lépnek elő, nos, mindezeken kívül, illetve mindezekkel együtt nehezen találjuk önazonosságunkat.
Mert hát akkor most mi a régi jelszavaknak megfelelően polgárok vagyunk – amiről ugye kiderült, hogy csupán egy brand volt – vagy a jól beváltak szerint egyszerűen csak magyarok, akik mellesleg fasiszta birkák, s mint ilyeneket (Mint fasiszták? Mint magyarok? Mint birkák?) válogatott módszerekkel legyilkolandók…
Mutáló eszmerendszer
De ennek, íme, vége van. Bősz Anett, a Liberálisok ügyvivője segítségünkre sietett és leszögezte:
„A mai magyar kormány gyakorlatilag egyetlen csoportot kezel elsőrangú állampolgárként, ők pedig a középkorú, fehér bőrű, jól kereső férfiak, akik ráadásul keresztények és nagycsaládosok.”
Márpedig ezek nyilván azonosak azokkal, akik hívei a kormánynak, hiszen ki lenne olyan hülye, hogy miközben őt másodrendű, harmadrendű, vagy ki tudja, hányadrendű állampolgárként kezeli a kormány, azonközben ő mégis a kormányzat szekerét tolja.
Aki ebben a meghatározásban nem ismernek magára, mert esetleg nem nagycsaládos, hanem szingli, vagy kiscsaládos, nem keresztény, hanem, mondjuk zsidó, vagy ateista, nem férfi, hanem nő (Legyünk ez egyszer genderkomatibilisek!), vagy bármi egyéb, nem fehér, nem keres jól, és nem középkorú, nos, ők jó, ha tudomásul veszik, hogy de. (Ne feledjük, a liberális genderideológia szerint az vagy, aki lenni akarsz, s úgy tűnik, hogy amíg nem figyeltünk oda, az ideológia némi mutáción esett át: immár mindenki az, akinek a liberálisok látni akarják.)
Gyilkos indulattal
A liberálisok szerint tehát minden fideszes fehér, középosztálybeli, keresztény, patriarcha. Azaz tulajdonképpen vérbíróság elé állítandó, kibelezendő, lesavazandó, tarkónlövendő, fasiszta gazember.
Amiben az a különösen vicces, hogy miközben ők bennünket a lehető legképtelenebb vádakkal illetnek – mondvacsinált kisebbségeik súlyos elnyomásával, permanens nemi erőszakkal, s nem utolsó sorban egy totális diktatúra lelkes támogatásával – azonközben leginkább mégiscsak ők akarnak bennünket elpusztítani. Ezért e vádaskodás. Ennek révén lesz elültethető a tömegek fejében, hogy a hozzánk hasonló sátáni szerzetek nem, hogy kíméletet, még szánalmat sem érdemelnek…
Valahonnan nagyon ismerős ez a módszer…
De honnan is?
