Én azt hittem, ezek az urak büszkék rá, hogy a fiatal fiúkat a helyes útra vezetik
Most mégsem látom őket büszkének lenni. Mi a baj elvtársak? Mindenki ismeri a baloldali sajtó által agyonhallgatott történetet. Egy szimpatikus művészember, MŰVÉSZEMBER, az emberi tökéletesség egy csodálatos példánya, állítólag, mert progresszív művészemberek esetében bármilyen negatív állítás kétségbevonható, mert ugye ők egyszerűen nem olyanok, fiatal, bőven 18 év alatti fiú iránt mutatott (legalább) egy esetben testi érdeklődést.
A dolog elvileg nem bűncselekmény helyből, hiszen mi baj van azzal, hogy egy idősebb kedves úriember megmutatja némi anyagi szolgáltatás nyújtása mellett (ami szintén csak a kedvesség jele lehet), hogy mit is csinálhat egymással egy löttyedt testű vén kéjenc meg egy fiatal fiú. Ha nem filmezett közben, akkor ebben semmi, de semmi rossz nincs. Ha fiú "intézeti", ha a rossz családi körülményeket és az ilyen esetekben mindig meglévő érzelmi zavarodottságot ezek a kedves bácsik üzemszerűen kihasználják, az biztos nem probléma, hiszen valójában ők az egyetlenek, akik igazán "szeretik" ezeket a gyerekeket. Csak kedvesek akarnak lenni. Abban meg szintén nincs semmi rossz, hogy ezek az idősebb kedves bácsik, akik még művészek is, (értitek MŰVÉSZEK is) influenszerek, véleményformálók, ellenzékiek, liberálisok, tehát fogalmilag kizárt, hogy ők rosszat tegyenek. A homoszexualitás természetes dolog, mi más lehetne? Etikailag még helyesebb is, mint a heteroszexualitás, mert bizonyosan nem eredményez gyereket, ami ugye minden rossz megtestesülése, hiszen tönkreteszi a Földet! Az is a lehető legtermészetesebb, hogy ezek a bácsik, ezek a kedves emberek, fiatal fiúkra pályáznak. Esztétikai, művészi érdeklődés, és mint mondtam missziós tevékenység is. Szegény fiúk még a végén heteroszexuálisak lennének, ha a velük hasonló korú fiatal lányokkal létrejövő traumatizáló szexuális élményeik határoznák meg a szexuális életüket. Undorító. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy ha hasonlóan kedves, de másféle érdeklődésű bácsik fiatal lányokra vadásznának, akkor ösztönösen rosszat gondolunk róluk. Azok gonoszak, perverzek, szörnyek. A homoszexualitás ezen formája teljesen különbözik a pedofíliától. Ezek a kamaszok semmiféle kárt nem szenvednek ezektől a bácsiktól, gyakorlatilag felnőttek, felelős döntést hoznak akkor, amikor némi élelemért, egy márkás cipőért, a bácsik kedvére tesznek. Jó, lehet közben öklendeznek egy kicsit, bizonyos testnyílásaik megviseltek lesznek, de hát mi a baj ezzel? Szabad döntést hoztak, hiszen felelős majdnem felnőttek már. Teljesen normális, hogy ragaszkodunk az akár 14 éves és egy napos fiatal fiúk azon jogához, hogy szabadon, egyenlő jogok alapján létesítsenek szexuális kapcsolatot ezekkel a kedves bácsikkal. Ha ehhez szervezés kell, szervező kell, az is teljesen természetes, hiszen anélkül olyan kicsi az esélye, hogy a kedves bácsik és a fiatal fiúk egymásra találhassanak. Persze semmiféle gond nincs azzal, hogy ezek a kedves bácsik és művészek, influenszerek rendszeresen találkoznak egymással és megbeszélik, hogy ki milyen partnert szeretne magának, mi a zsánere, ahogy azzal sem, hogy időnként nagyobb összejöveteleket szerveznek, ahol mindenki olyan kedves lehet a sok-sok fiatal fiúhoz, amennyire csak a pénztárcája engedi. Mondom, egyszerűen nem értem. Miért nem állnak elénk, a társadalom elé ezek a kedves bácsik? Miért nem mondják ki, büszkék rá, hogy sok száz fiúhoz voltak már kedvesek az életük során? Hiszen szerintük ezt nem csak egyszerűen szabad tenni, hanem egyenesen nemes, egészséges cselekedet. A közösségüknek meg ünnepelnie kellene őket. De lapítanak. Én nem is értem. Esetleg mégis tudják, hogy mi folyik és tudják, hogy micsoda ocsmány bűnökről van szó?
Vezető kép: Képernyőkép valamiről.
