Kisebbségi magyar migránsok és nemzeti kannibalizmus – Tusványos 28.

Vastagon hasznot húz a Kárpát-medence demográfiai összetételéből az anyaország, amely népességfogyását eddig is önző módon pótolta ki a kisebbségi magyarsággal. Bár a migráció a jelenlegi összeurópai folyamatokat tekintve erősen negatív ízt kapott, a kisebbségi magyarságnak köszönhető, hogy Magyarország népessége már tíz évvel ezelőtt nem csökkent le 10 millió alá. A Magyarországra történő áttelepülés az úgynevezett “pozitív migráció”, hiszen Nyugat-Európával szemben a „mi migránsaink” nem csak hasonló, hanem teljesen azonos nyelvi és kulturális közegből, és utolsósorban valóban használható tudással érkeznek. A kisebbségi területekről nézve ugyanakkor ez a folyamat kizsákmányolás. A problémát tárgyaló panelbeszélgetésen elhangzott, a kisebbségi magyarság, de az egész magyarság tekintetében szükséges lenne a szemléletváltozásra, azaz felvállalni a lemondást az életünk folyamatos bővítéséről, gazdagításáról, magáról a növekedésről (aminek feltétele a fenntartható demográfiai háttér), és az élet javára dönteni.

Európa munkaerőpiacának kínálati oldali feldúsítása kapcsán is sok szó esik jelenleg a migrációról, a Közel-Keletről és Afrikából érkező lehetséges munkavállalók tömegéről. Ugyanakkor ismerve hazánk elöregedő népességét és a már jelenleg is jelentkező munkaerőhiányt, nem elhanyagolható azon a határon túli magyar területekről érkező munkavállalóknak a száma, akik szintén „migránsként” járultak hozzá ahhoz, hogy az anyaország népességének száma már tíz évvel ezelőtt nem csökkent 10 millió fő alá, és a demográfia korfa is messze egészségesebb maradt, mint amit az Európai Unió többi látunk. Különösen szembetűnő a különbség a térség többi államával, akik szintén nagymértékű munkaerő-kibocsájtónak számítanak, ugyanakkor nincsenek tartalékaik. Bár Magyarország szempontjából ez a migráció egész Európát tekintve is „pozitívnak” tekinthető, hiszen a letelepedők azonos nyelvi és kulturális közegből érkeznek, a kisebbségi magyarság szempontjából ez a folyamat erőteljesen negatív, hiszen az anyaország a kisebbségi területek mostohájaként erős elszívó hatást fejt ki – hangzott el az Orbán Balázs sátorban, 28. tusnádfürdői szabadegyetemen.

A kizsákmányoló anyaország

Péti Márton Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezető tanácsadója az elmúlt két év kutatási eredményei kapcsán arról beszélt, a legutóbbi nagy áttelepülési hullám a ’80-as évektől a mai napig megfigyelhető, mintegy 250 ezer embert érintő folyamat. A kisebbségi területekről Magyarországra áttelepülők csoportjának nagysága a már megszületett gyermekekkel együtt egy 320 ezres csoportot képez, a magyar lakosság átlagos összetételénél jellemzően iskolázottabbak és fiatalabbak, sok orvos és mérnök van közöttük. A kutatások szerint, ha ez a csoport nem lenne jelen ma Magyarországon, akkor hazánk lakosság már 10 évvel ezelőtt lecsökkent volna 10 millió fő alá. Péti Márton hangsúlyozta, ezt a folyamatot lehet szoros kapcsolatnak, szimbiózisnak, de durvább szóval akár kizsákmányolásnak is nevezni, ugyanis igen erőteljes az anyaország elszívó ereje. Megjegyezte, Magyarország tekintetében ugyanakkor pozitív migrációról, más terminológia szerint áttelepülésről beszélhetünk, hiszen Európában egyedülálló módon a betelepülők azonos nyelvi és kulturális közegből érkeznek.

Péti Márton felidézte, a 2015-ös népesség-előrejelzések szerint 2060-ra 8 millióra csökken Magyarország lélekszáma. A határon túli magyarság nélkül számításaik szerint 2060-ra már csak 7 millióan élnének Magyarországon, ugyanakkor az utódállamokban élő kisebbségi magyarok is velünk együtt és miattunk fogynak, tehát a munkaerő-kibocsátó képessége is egyre korlátozódik.

Arról is beszélt, érdekes a demográfiai mintázat atekintetben is, hogy sokan a Magyarországnál távolabb munkát vállalók közül is sokan telepednek le Nyugatról visszatérve Magyarországon. Emellett Magyarországnak erős asszimilációs ereje van, tehát a betelepülők hamar magyar identitásúakká válnak. E tekintetben érdekesnek nevezte, hogy bár a Magyarországra települőknek már csak fele érkezik a határon túli magyar területekről, a fennmaradó 50 százalékban is szép számmal akadnak olyanok, akik magyar gyökerekkel rendelkeznek, és több generációs idegenföldi lét után telepednek ismét vissza.

Mára a magyarigazolvány is konvertálható tőkévé vált

Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutatóintézet munkatársa a beszélgetésen elmondta, Magyarország a kisebbségi magyarok számára kezdetben inkább tranzitország volt, a rendszerváltás környékétől ugyanakkor már célországnak számított, egészen 2007-2008 környékéig, amikortól ismét tranzitországgá vált Magyarország, és inkább Németországba, Hollandiába, vagy Angliába vándorolnak a határon túli magyarok. Megjegyezte, magyarországi demográfiai szempontból valóban kedvező lehetett az áttelepülés folyamata, ugyanakkor mára a magyar állampolgárság fölvételének elterjedésével maga az állampolgárság is konvertálható tőkévé vált, általa nagyobb bérekhez lehet jutni Nyugaton, illetve az USA-ba is könnyebb vízumot szerezni. Megjegyezte, ebből is látszik, hogy az itt felvázolt magyarországi szempontból pozitívnak tekinthető demográfiai modell ereszt. Arról is beszélt, valóban erős fegyvertény, hogy a Magyarországra áttelepülők azonos nyelven beszélnek és azonos kultúrából érkeznek, és ennek köszönhetően az anyaország csökkenteni tudja népességfogyását. Erre Románia például nem volt képes, mert egyrészt kevéssé vonzó, másrészt a Vágy-Nagy-Románia részének tekintett Moldvából – az eloroszosodás miatt – inkább Kelet felé vándorolnak.

Kiss Tamás elmondta, a becslések alapján 2030-ra egymillióra fog csökkenni Romániában a magyarok lélekszáma, ugyanakkor várhatóan arányaiban nem lesz kevesebb erdélyi magyar. Hozzátette, Székelyföld népességmegtartó ereje bár természetesen rosszul alakul, egész Romániát tekintve mégis jobb, ugyanakkor a szórvány területeken felgyorsult az elvándorlás.

A 2015-ös népesség-előrejelzések szerint 2060-ra 8 millióra csökken Magyarország lélekszáma Fotó: Krónika.hu

Az elszívó hatás Erdélyen belül is érvényesül

Geréb László REGA Egyesület képviseletében arról beszélt, a centrum-periféria elv Erdélyben is érvényesül, ennek köszönhetően a képzési központnak számító Kolozsvár szintén elszívó hatást fejt ki éppen a székelyföldi vagy szórvány területekről. Arról is beszélt, Székelyföld megtartóerejéhez szükség lenne egyfajta fejlesztési stratégiára, Bukarest ugyanakkor nem fog előnyös szakpolitikai döntéseket hozni, mert a politikai érdekek nem esnek egybe.

Az életet választani

Ilyés Ferenc a Modern Üzleti Tanulmányok Főiskolájának Székelyudvarhelyi Képzési Központja igazgatója arról beszélt, Székelyföld megtartóerejével kapcsolatban paradigmaváltásra lenne szükség, az anyagi motivációkról az életminőségre helyezve a hangsúlyt. Megjegyezte, be kellene fejezni azt a kelet-európai „nyavalygást” amely akkor is rossz színben tünteti fel a terület adta életlehetőségeket, amikor kutatások is igazolják annak ellenkezőjét. A szemléletváltozáshoz elengedhetetlenül fontosnak nevezte, hogy az életminőség helyett az életet, azaz a gyermekvállalást kellene leginkább szem előtt tartani.

Vezető kép: Stockfotó