A csodafegyver maga a magyar választópolgár, hiszen majdnem kilencven százaléknyian támogatják a kormányt a határok megvédésében és a migráció kezelésében. Amíg ez az egység létezik, addig a brüsszeli-, vagy a Soros-féle politikának nincs esélye Magyarországon – mondta Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője a PestiSrácok.hu-nak adott, a politikai évadot lezáró nagyinterjúban, amiben a Fidesz régi-új demokráciafelfogásáról, az ellenzék agresszivitásának okairól és a nyugati elitek dühéről is kifejtette a véleményét: a rendszerváltásnak nevezett megegyezéses átmenet után a posztkádárizmus jött, a hatalom gyakorlásának összes fontos eszköze a baloldal kezében maradt. A Fidesz ezt a korszakot lezárta, Botka László pedig visszasírja, tehát a baloldal valójában rendszer-visszaváltást akar. Kósa Lajos a nyugati 68-as baloldalt ugyanakkor „elképesztően szemforgató, álszent, mindent eltagadó és a néptömegek butítására berendezkedett társaságnak” nevezte. – A Fidesz a PC-t sosem fogadta el, hanem megtalálta azokat az eszközöket, amelyekkel közvetlenül el lehet jutni a választókhoz – tette hozzá.
STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu
Orbán Viktor azt mondta az évadértékelőjén: „Nem hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” Hogyan kívánják letörölni azt a bizonyos mosolyt?
Ezt úgy lehet elérni, hogy megvédjük az országot és az uniót attól az évi egymillió illegális migránstól, akiket Soros György nyíltan hirdetett álláspontja szerint be akarnak engedni, és akik ellátására (ugyancsak Soros javaslatára) 30 milliárd euró hitelt kéne felvennie az EU-nak. Ez az őrültség az unió, de talán Európa történetének a végét jelentené.
Az biztos, hogy a kormány minőségi ellenfelet választott Soros György képében, aki nyilván most Önök ellen mozgósítja a hálózatát, amely világszerte forradalmakat volt képes kirobbantani és kormányokat megbuktatni.
A fák nem nőnek az égig! Lehet, hogy Soros György hálózata nagyon kiterjedt, de kétségtelen, hogy az Európai Unió több száz millió lakója lassan felismeri, hogy a migráció nem jó, továbbá, hogy a migránsok nem oldják meg a demográfiai- és munkaerő problémát, ellenben egyáltalán nem tisztelik a kultúránkat és a szokásaikat, így tehát nagyon komoly biztonsági kockázatot jelentenek. Az európai választási kampányok többsége immár a migrációról szól. Az európai politika tehát átfordul, és ha picit is hiszünk a demokráciában, akkor higgyünk abban is, hogy nem Soros György fogja megmondani, mi történjen ezen a kontinensen.
Értjük, de konkrétan miként akar védekezni a kormány a nemzetközi intrika ellen?
A csodafegyver maga a magyar választópolgár, hiszen majdnem kilencven százaléknyian támogatják a kormányt a határok megvédésében és a migráció kezelésében. Amíg ez az egység létezik, addig a brüsszeli-, vagy a Soros-féle politikának nincs esélye Magyarországon.
Orbán Viktor szerint az említett amerikai spekuláns nemzetközi maffiahálózatot működtet és Európa békéjét veszélyezteti. Ha ez igaz, a Nyugat ezt miért tűri el?
Mindenki tudja, hogy a nyugati elit véleménye markánsan eltér az emberekétől, márpedig ezt az állapotot egy demokráciában sokáig nem lehet fenntartani. Ez a véleménykülönbség lassan szétfeszíti a hagyományos demokráciákat, a régi nagy baloldali- és részben jobboldali pártok a porba hullanak az európai népharag által. Franciaországban is ez történt, még ha a centrista Emmanuel Macronnal nem biztos, hogy azt kapják a franciák, akit remélnek. Soros György nevét emlegetjük, ő kétségtelenül egy ügynökhálózatot működtet, de valójában többféle érdek mozgatja az illegális migrációt.
Egy valódi civil szervezet nem működik együtt az alvilággal
Nyilván megint kivágja majd a biztosítékot, hogy maffiahálózatnak keresztelték el azt a klikket, amelyet a „haladó értelmiségiek” demokrácia civil őrkutyájaként, az emberi jogok legfőbb védelemezőjeként szoktak beállítani…
Egy magára valamit is adó civil szervezet nem működik együtt az alvilággal, vagy az embercsempészekkel, ahogy teszik ezt Soros szervezetei a Földközi-tengeren és a balkáni migránsútvonalon. Ne felejtsük el, elsőként egy olasz államügyész nevezte maffiahálózatnak ezt a konglomerátumot, márpedig maffia ügyben az olasz államügyésznek igazán lehet hinni.
Nemcsak a Földközi-tengeren hánynak fittyet a törvényekre, hanem itthon is egyre-másra jelentik be az emlegetett hálózat szervezetei, hogy nem tesznek eleget a civil törvény kötelezésének és nem árulják el, honnan kapják a támogatásaikat. Mi lesz ennek a következménye, hiszen jog szerint előbb-utóbb törölnie kell majd őket a bíróságnak?
Magyarországon mindenkinek be kell tartania a törvényeket, még a Soros-féle szervezeteknek is. Mintegy 60 ezer civil szervezet működik itthon, közülük fél tucatnyian fenyegetőznek polgári engedetlenséggel, miközben mások, például a szeretetszolgálatok nem szégyellik, hanem büszkék is rá, hogy a tevékenységüket külföldről is támogatják. Egyelőre csak szájkarate folyik, várjuk ki a végét!
Ennyire biztosak benne, hogy a kormány megbuktathatatlan?
Amíg bírja a választók támogatását, addig igen. Kétségtelen, hogy ma is körülbelül 15 százaléknyi szavazó a baloldal migránspolitikájával ért egyet. Ők majd a Soros- és migrációpárti alakulatokra szavaznak, köztük akár a Jobbikra is. A többség véleménye dönt, minden más kommunista módszer volna. Mindig tragédiához vezetett, amikor egy magát felkenve érző kisebbség akart diktálni a többségnek.
Reformnáci párt sincs, akkor az MSZP miért is létezik?
Épp a történelem bizonyítja, hogy a bolsevik módszerek olykor bejönnek…
Valóban és mivel a választók fele 1980 után született és már nem őriz semmiféle személyes emléket a diktatúrából, újra és újra el kell magyaráznunk, hogy honnan jöttünk és miért haladunk ebbe az irányba.
Ezt csak azért vágtuk közbe, mert a mai ellenzék jelentős része ismét bolsevik módszerekkel akar hatalomra jutni, forró őszt ígérnek, engedetlenséget szerveznek és a gyűléseiken, vagy a Magyar Narancstól a 24.hu-n át az ÉS-ig és a 444-ig nyíltan beszélnek a kormányoldal likvidálásáról, kiiktatásáról.
Nagy dolog, hogy a „szocializmus” sok maradványa – épp az utóbbi években – végre eltűnt az életünkből. Közéjük sorolom az 1956 véres elnyomásában fogant Népszabadságot is. Viszont nagyon helytelennek tartom, hogy az utódpárt – még ha részben kicserélődött garnitúrával is – itt van köztünk. Az ő létezésük olyan, mintha simán működhetne egy reformnáci párt a Bundestagban, természetesen már neonácikkal. Ebből következően az MSZP-nek az tenne a legjobbat, ha jogilag és végleg leszámolnának pártállami múltjukkal.
Egyszóval az ellenzék nem hisz a demokráciában, hiszen szinte mindegyik tagja valamiféle radikális fordulatra gyúr. Botka László el akarja venni a törekvő emberek vagyonát, Vona Gábor börtönbe küldené a fél kormánytisztviselői kart és az úgynevezett civilek is megtorlást hirdetnek. Nyilván semmi nem tart örökké, ahogy az Önök kormányzása sem. Mi jöhet azután?
Valóban csak a kommunizmust hirdették örök életűnek, minden más rendszer múlandónak bizonyult. Azóta tudjuk, hogy hála a Jóistennek, a kommunizmus is múlandó. Ám ha meg akarjuk érteni az ellenzék magatartását, át kell gondolnunk, mi történt velünk az elmúlt évtizedekben! A rendszerváltásnak nevezett megegyezéses átmenet után az a posztkádárizmus jött, amiben ugyan már voltak szabad választások, de a hatalom gyakorlásának összes fontos eszköze a titkosszolgálatoktól a sajtón át a gazdasági befolyásig mind átmentődött a rendszerváltás utáni baloldal kezébe.
Botka “rendszer-visszaváltást” akar
Ezt nevezi a nemzeti együttműködés nyilatkozata az „átmenet két zavaros évtizedének”, ami után ugyebár a nemzet visszaszerezte az önrendelkezés jogát…
Más néven ez volt a posztkádárizmus. Amikor a nyolcvanas évek második felében, talán ugyaninnen, ahol most ülünk (ma az Országgyűlés Irodaháza – a szerk.) kinéztek a Kádár-rendszer korifeusai a Dunára, ezt a rendszert gondolták ki. Végül Horn Gyula parádésan meg is valósította: volt egy óriási többségük és a kádári-éra minden rendszere érintetlen maradt. Voltak ugyan szabad választások, de nyíltan kimondták, hogy az MSZP-SZDSZ koalíciónak nincs alternatívája. Még Göncz Árpád is ezt mondta a parlamentben. 2010-ben ez a korszak tényleg befejeződött. Ha belegondolunk, óriási változások történtek azóta. A teljes alkotmányos struktúra megváltozott. Meghirdettük a munkaalapú társadalmat, ma már nem lehet a posztkádárizmus állami transzfereivel, apró adományaival és engedményeivel tömegeket odaédesgetni a baloldalhoz. Teljesen más mentalitású embereket nevel ki az új társadalom, véget ért a segélyek, az egyoldalú manipuláció és sajtóelnyomás korszaka. Természetesen sokan mondhatják, hogy most is manipulált a sajtó, de óriási különbség, hogy ebben is verseny van – legalább három különböző szereplő versenyez. Amikor a baloldali ellenzék előjön a Botka-típusú szövegeivel, akkor a posztkádárizmus iránt nosztalgiáznak, tehát a baloldal valóban rendszerváltást akar, vagy inkább „visszaváltást”. Ahogyan Rákosi elvtárs is meghirdette az ötvenes években megjelent brosúrája címeként: „fizessenek a gazdagok”. Ezek az emberek nem fogadják el a gondolatot sem, hogy van összefüggés a teljesítmény és a fizetés között. Pedig ha valaki sokat keres, attól még nem burzsoá gazember, akinek el kell venni mindenét. A mi rendszerünkben is az fizet több adót, aki többet keres, csak nem progresszív módon, mert nem akarjuk visszafogni az emberek teljesítményét. A Botka-féle politika nagyon régi baloldali gondolat, a legsötétebb ötvenes éveket idézi. Persze tipikus szoci húzás, hogy az egymillió forintos jövedelemhatárt úgy találták ki, hogy Botka 2400 forinttal alatta maradjon, így „nem gazdag”, tehát nem fizet.
Azok a fiatalok, akik a Jobbik, vagy a Momentum mellett tüntetnek és már bőven a Kádár-rezsim után szocializálódtak, miért nem hisznek a demokráciában, miért akarnak ők is megtorlást, padlássöprést, mint Botka László? Mi váltja ki az ő agresszivitásukat?
A Jobbikban nincs semmi meglepő, ők mindig is agresszívak voltak, akik behozták a kocsmapolitikát a parlamentbe. Az érvek helyett ők mindig csak fenyegetőztek, handabandáztak vagy épp a tettlegességig jutottak. A többiekkel más a helyzet, ott csak a szószólók radikálisok. A több százezer diákból két tucat szónok áll elő mindenféle brutális dologgal, a többiek leülnek gitározni, táncolnak, jól elvannak. Ha a külföldiek meglátják őket, azt gondolják, valami utcabálba csöppentek. Ahol radikalizmus van, ott autók égnek, pofonok csattannak – szerencsére itthon erről szó sincs. A régi hatvannyolcasok nyilván kikupáltak pár száz aktivistát, akik bármire képesek, de ne keverjük össze őket a híveikkel, hiszen egy átlag tüntető fiatalnak esze ágában sincs festékkel meggyalázni a Terror Házát és így tovább. A felmérések szerint a fiatalok körében is a Fidesz a legnépszerűbb.
Szemforgató, álszent, népbutító nyugati elit
Miért gyűlöli Önöket ennyire a nyugati véleményelit?
Ez a 68-ból kibontakozó politikai mainstream ilyen. Elképesztően szemforgató, álszent, mindent eltagadó és a néptömegek butítására berendezkedett társaság. A Fidesz a PC-t sosem fogadta el, hanem megtalálta azokat az eszközöket, amelyekkel közvetlenül el lehet jutni a választókhoz, kikerülve ezt a központilag irányított sajtórendszert. Ezért vagyunk eleve gyanúsak. A nyugati politikusok kizárólag a sajtón keresztül tudják elérni választókat, idegenek tőlük a magyar módszerek, mint a nemzeti konzultáció, a közvetlen kapcsolattartás, az évadértékelők, ahol a Fidesz vezetői és szellemi holdudvara rendre összejön, vagy az az évi több száz fórum, ahol a politikusok sok tízezer szimpatizánssal találkoznak. Mi ezeken a csatornákon el tudjuk mondani, hogy mit gondolunk. Ez az egész magyar politikai konstrukció szükségszerűen kiváltja a mainstream ellenkezését, s különösen zavarja őket, hogy nem tudják érdemben befolyásolni az itteni közvéleményt. Utálnak minket, mert mi úttörő szerepet játszunk a PC letörésében és pontosan tudják, hogy egyre több a követőnk. Mégiscsak Orbán Viktor volt, aki az Európai Parlamentben rávilágított arra, hogy a király meztelen. Elakadtak a lélegzetek. Emlékszünk, a miniszterelnök felidézte az unió alapító atyja, az Európa-szerte tisztelt Robert Schumann mondatát, miszerint „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. És ez a lényeg! Mindenki érezte a kijelentés igazságát, hiszen mi az, ami összeköt minket a portugálokkal, vagy a finneket a bolgárokkal? Egy közös pont van: a keresztény civilizációs hagyományok. Ha azt kilúgozzuk (márpedig régóta a kereszténység, annak alapértékei támadása a legfőbb napirendi pont Brüsszelben), akkor kilúgozzuk azt az értékközösséget, ami bennünket összetart. És akkor miért is működne együtt ez a 28 ország? Miért is kéne a finneknek plusz befizetőként pénzt adnia portugáloknak? Magyarország az Alaptörvényében visszatért az európai, keresztény hagyományokhoz. Úgy látszik, ez kiverte a biztosítékot!
És mi az oka annak, hogy mindeközben Gyurcsányék bármit megtehettek az EU színe előtt?
A szocialisták kormányzása idején ugyan borzasztó állapotba került az ország, de cserébe a legszolgaibb módon kiszolgálták a brüsszeli vezetőket. Bár az ő kormányzásuk alatt folyamatosan 6-7 százalék körül volt a költségvetési hiány, a konvergenciaprogramok pedig mesekönyvre hasonlítottak, Gyurcsány elvtárs jó elvtárs volt és semmiféle következménye nem lett a tetteinek. Mi ellene mentünk, nemcsak a PC-kommandónak, de a gazdasági mainstreamnek is. Ne felejtsük el, hogy 2008 után az unió és az IMF világos programot fogalmazott meg, azt Bajnai Gordon és Botka László szó szerint meg is valósította. Lezúzták a családtámogatási rendszert, a lakástámogatásokat, megnyirbálták a béreket és a nyugdíjat. Mi viszont ellentmondtunk, mert ezek a „jótanácsok” egyenesek egy halálos ítélettel. Aki követte őket, lásd Görögországot, azóta sem tud kilábalni a válságból, míg Magyarország hol van 2010-hez képest? Pedig mi büntetésből semmilyen segítséget nem kaptunk és még a Gyurcsányék által felvett gigantikus hitelt is vissza kellett fizetnünk. Nem önmagában az a csoda, hogy jó adatokat produkál ma a magyar gazdaság, hanem az, hogy ezt unortdodox módszerekkel, az IMF-EU-féle brutális megszorítások nélkül tudtuk elérni. Ez persze rémségesen ciki nekik: ők osztják az észt, ami alapján mindenki tönkre megy, mi meg jövünk a szakadék aljáról és sikert aratunk. A politikánk lényege, hogy kimondtuk: ha az országnak jól megy, akkor mindenkinek menjen jól, de ha válságot kezelünk, akkor nem csak a nép fizeti annak költségeit, hanem a multik, a bankok, a nagy konszernek, az energiaipari óriások, azaz ugyancsak mindenki. Ez egy normális közösségben alapvető lenne, ezek a megmondóemberek mégis úgy gondolják, hogy a nyereség közös, a buktát meg majd fizeti az ügyfél. Mi leintettük őket és elosztottuk a veszteséget a bank és az adós között. Ennek a mélységes igazságtalanságnak gáncsot vetettünk, és amit elértünk az igenis egy magyar gazdasági csoda. Ezen előbb-utóbb az egyszerű európai polgárok is elgondolkodnak majd. Ott ülnek Szalonikiben, Krétán, Athénban, olvasva, hogy Orbánék hazaküldték az IMF-et és mégis virulnak, nekem meg megint csökkentették a nyugdíjamat! Nálunk az a téma, hogy akkor el kell-e adni a pireuszi kikötőt és pár szigetet a németeknek, a magyarok meg most vásárolták vissza a MOL-részvényeket, amit a szocik elkótyavetyéltek, és sorra vásárolja vissza az állam a közszolgáltatókat. Aztán ugyanezt gondolhatja egy portugál vagy egy délolasz is. Kell-e magyarázni, hogy ez milyen veszélyes a brüsszeli elit hegemóniájára nézve?
Mindenkinek jut hely a nap alatt
Miközben az ellenzéki oldalon nem szűnik a maffiaállamozás, diktatúrázás és nácizás, Orbán Viktor azt mondta az évadértékelőjén is, hogy minden magyarnak jut hely a nap alatt, gondoljon bármit is a politikáról. Mit őrzött meg a Fidesz abból a szabadságszeretetből, amit az alapítók 88-89-ben a törzshelyükön, azaz a Kisrablóban két sör mellett elhatároztak?
A politikai nagyotmondás nem jelenti azt, hogy aki handabandázik, annak igaza is van. A diktatúra, a nácizmus az egy teljesen másik rendszer, ezt minden épeszű tudja. Aki nácizik, az nézzen utána, hogy harminchatban Németországban lehülyézhette-e volna bárki a Führert? A diktatúra, az valóban diktatúra, Magyarország viszont minden tekintetben demokrácia. Magyar Bálinték egyszer szerveztek egy nagygyűlést Debrecenben. Én voltam a polgármester, ő kint állt a Nagytemplom előtt és arról szónokolt, hogy Kósa betiltotta a gyűlést. Odamentem és megkérdeztem, „Bálint, te nem itt vagy a nagygyűlésen és szónokolsz éppen, akkor mit tiltottam én be?” Kár, hogy a fiatalok már nem nagyon ismerik a politológiai alapműveket. Amikor a Gyalog galoppban folyik a boszorkányper és az egyik pasas azt mondja, hogy „engem békává változtatott!”, mindenki nézi, hogy hát nem is béka. Mire az előbbi hozzáteszi: „ja, már elmúlt”. Egyszóval egy csomó Monty Pythonos jelenetet mutat be az ellenzék. Azt is írják, hogy megszűnt a sajtószabadság. Ezt az hiheti, aki semmilyen magyar sajtóterméket nem olvas. Ahol tömegével lehet a miniszterelnököt tolvajként ábrázoló plakátokat kitenni büntetlenül, legyen az a világ bármely országában, biztos, hogy ott véleményszabadság van és demokrácia. Putyinnál vagy Erdogannál ugyanezt nem lehet megcsinálni. A folyamatos nácizással talán néhány svéd zöldpárti politikust meg lehet vezetni, de a magyarok pontosan tudják, hogy ez képtelenség. Még az izraeli kormány álláspontja is az, hogy példás a magyar zsidó közösség helyzete. Meggyőződésem, hogy a választókat nem szabad hülyének nézni, legalábbis új szavazót biztos nem lehet szerezni a hazudozással.
Visszatérve az ősfideszhez meg a Kisrablóhoz, mi az a kétmondatos hitvallás, amit a Fidesz ma is büszkén vall, mondjuk, egy első szavazó előtt?
Egy alapvetően keresztény tradíciójú, erős nemzeti alapokon álló, a nemzeti identitást és érdekeket védő, de nemzetközi együttműködésre törekvő polgári demokráciát építünk. A polgári demokrácia lényege, hogy az európai egyetemes szabadságjogok semmilyen indokkal nem sérülhetnek benne. Ezt szó szerint bele is írtuk az Alaptörvényünkbe és valljuk bátran továbbra is.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS