Idén januárban adott hosszabb interjút a PestiSrácok.hu-nak a Fradival kapcsolatban Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke. Közben a Fradi megnyerte a bajnokságot, az Európa Liga csoportkörébe került, így kíváncsiak voltunk, hogy vajon hogy áll most a legnépszerűbb magyar klub szénája, hogyan élték meg a csapatnál a sikert és mire számítanak a jövőben. A beszélgetés során szóba került az utánpótlás fontossága, a jelenlegi vezetőedző, Szergej Rebrov személyisége és hozzáállása, de érdeklődtünk Davide Lanzafame távozásának valódi okairól is. Interjú.
Mi mással is kezdhetnénk, mint hogy tizenöt év után ismét csoportkörbe jutott a Ferencváros labdarúgócsapata az európai kupaporondon. Szó szerint kiküzdötte a csapat; az utolsó hetekben már egyre erősebb volt a nyomás a játékosokon, de a sikert követően hihetetlen feszültség szabadult fel mindenkiből, szurkolókból, és Önből is. Jól láttuk, hogy a könnyeivel küszködött?
Miért is tagadnám, meghatódtam, én ezt így élem meg, így működöm. A nagy győzelmeket, sikereket nem csak a sportban, hanem az életben is csak nagy küzdelmek árán lehet elérni. Ez a meccs a Suduva ellen éppen olyan volt. Aznap reggel úgy keltem fel, hogy végiggondoltam: mindig volt erőm újrakezdeni, mindig erőt tudtam meríteni a lelkemből, de ha ez ma este nem sikerül… Akkor hogyan tovább, akkor elfogy az erő? Egy szónak is száz a vége, jobb, hogy sikerült. Ezt a játékot azért is szeretjük, mert sok minden a véletlenen múlik, ezért nem fogjuk tudni sosem kiismerni a futballt, és ezért sem unjuk meg soha. Fontos sikert értünk el, de itt volt már az ideje. Ha végignézzük az utóbbi évek teljesítményét, már ami az európai színtéren történt, azt láthatjuk, hogy sokszor kimondottan a véletleneknek köszönhetően maradtunk alul párharcokban, a Maccabi Tel Aviv ellen például itthon utolsó perces egyenlítő gólt kaptunk, sok mérkőzésen kihagyhatatlan helyzeteket puskáztunk el. A litvánok ellen is tartottam attól, nehogy a véletlenek közbeszóljanak, mert az nem volt kérdés, hogy mi jobb csapat vagyunk, jobban felkészültünk belőlük, jobb a hátterünk. A pályán azonban a szerencse is sokat számít. De Hál’ Istennek megugrottuk a lécet.
Az utolsó hetek játékán már nagyon látszott, hogy egyre jobban fárad a csapat és egyre nagyobb a nyomás rajtuk.
Igen, természetesen minél magasabb szintre jutsz, annál nagyobb a nyomás, de ezt el kell tudni viselni. Jómagam és persze Szergej Rebrov is próbáltunk minden terhet levenni a csapatról és biztatni őket, hogy meg tudják csinálni, jobbak az ellenfélnél, bízzanak magukban. Nem hiszek az esélyesség terhében, az szerintem egy jó dolog, egyszerűen végre kell hajtani a feladatot. Azt is tegyük hozzá, hogy a nemzetközi kupaszereplésben egyetlen vereségünk volt ebben a szezonban, ezen kívül döntetlenek és inkább győzelmek sora szerepel a mérleg serpenyőjében. A Suduva elleni mérkőzés alatt az járt az eszemben, hogy itthon vagyunk, ennyi ember előtt játszunk, mindenki győzni szeretne, nem bukhatunk el. És így is történt, hiába kaptunk gólt, nem zuhant össze a csapat, hanem ment tovább, még egy fokozattal följebb kapcsolt és végül behúzta a győzelmet és ezzel a továbbjutást.
“Nekem végig 180 fölött volt a pulzusom”
Infarktusközeli állapot volt a stadionban és a televízió előtt is, de valahogy azt éreztük, hogy ennek most sikerülnie kell.
Nem tudom, mert nekem 180 fölött volt a pulzusom végig, azt hittem, „ebbe most belehalok”. De ez nem elsősorban magam miatt volt. Körbenéztem és azt gondoltam, hogy ezek a srácok, ismerősök, kollégák itt körülöttem, és a szurkolók milyen régóta hisznek abban , hogy sikerülni fog. Átfutott az agyamon, hogy a szakmai stáb, aki annyi munkát beletett, és mindenki, aki a Fradiért szorít, mit szólna, ha megint nem jönne össze. Lesz-e erejük még egy évig hinni és kitartani? Szóval, valóban nagy volt a tét.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Ezek szerint bevált Rebrov?
Nyolc év alatt próbáltunk példát mutatni türelemből, hűségből. Thomas Doll mellett is sokáig kitartottunk, sokan azt mondják, hogy túl sokáig is. Közben azt tanultuk meg, hogy az egyesület, a média vagy a szurkolók nyomására nem fogunk edzőt cserélni, csak ha komoly érvek vannak. Ami megvan Rebrovban, és korábban hiányzott, hogy ő rendszert tud építeni a pályán. Szergejnél teljesen fel van építve a szisztéma, mondhatnám stratégia, egy támadásnál például mindenki tudja, hogy milyen útvonalon kell visszafutni, és attól nem lehet eltérni. Szergej aprólékosan kielemzi és pontosan megmutatja, hogy kinek mi a feladata. Szerintem ezzel sok terhet levesz a játékosok válláról, akiknek végre kell hajtani a feladatokat, a többi pedig az edző felelőssége. Ez a játék persze sokat elvesz a spontaneitásból, hiszen tulajdonképpen le van szabályozva, hogy mikor lehet cselezni, hány cselt csinálhatsz, honnan lőheted el a labdát. Hallottam mostanában a Fradiról, hogy “katonacsapat” lettünk, én inkább azt gondolom, mi egy szisztematikusan játszó csapat lettünk, aki remélhetőleg a nemzetközi kupákban is meg tudja állni a helyét. Ez a szervezettség jelenthet a többi csapattal szemben előnyt számunkra. Mindazonáltal mi már elértük a célunkat a csoportkörbe jutással, most az elsődleges célunk a tapasztalatszerzés lesz.
Munka persze nem ért véget…
A januári beszélgetésünkben utalt arra, hogy mindig egy szinttel magasabb edzőt próbálnak szerződtetni és mindig egy lépcsőt feljebb lépni.
Szergejjel nem egy, hanem kettő lépcsőt léptünk feljebb, aminek volt veszélye is. Tizenegy játékost hoztunk annak érdekében, hogy Rebrov számára az ehhez a szisztémához megfelelő típusú és minőségű futballisták álljanak rendelkezésre. Tizenegy labdarúgót kellett tehát beépíteni a keretbe és ugyanennyit kimozgatni. Ez egyrészt rengeteg munkával járt, másrészt nem csinálhattunk butaságot és azért volt benne kockázat, hogy nem járunk sikerrel, de bíztunk Rebrov munkamoráljában és hozzáállásában, és persze a tapasztalatában. A munka természetesen sosem ér véget, most is látjuk, hogy hol vannak a csapat gyenge pontjai, mindig dolgozni kell. Azt azért látni kell, hogy sosem lesz tökéletes a csapat, a legnagyobb egyesületek is folyamatosan erősítik a keretüket. Nincs olyan a futballban, hogy valami készen van.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Elég lesz Rebrovnak a Fradi?
Ez egy nagy kérdés. Komplexebb kérdésről van szó, semmint hogy csak a csapatról szóljon. Szeret Budapesten élni a családjával, jól érzi magát, de új kihívások természetesen mindig jöhetnek. Volt már egyébként több megkeresése, Törökországból és Ukrajnából is, de ezekre mind nemet mondott, mert szereti ezt a közeget, szereti a várost, a csapatot, az edzőközpontunkat, a körülményeket, igazából mindent. Nyilván, ha jönne egy magasan jegyzett kérő, akkor ő is meggondolná, hogy milyen jövőt válasszon. Rengeteget lehet tanulni tőle és hihetetlen tartás van benne. Hideg fejjel, racionálisan képes mérlegelni még meccs közben is, nem viszi el az indulat, nem válik szurkolóvá a kispad mellett. Jó példát mutat az egész magyar futballnak viselkedésből, ezen túl pedig egy rendkívül fair ember.
A lelki pluszon kívül pénzügyileg is jól járt a Fradi a meneteléssel, és az Európa Liga csoportkörbe kerüléssel. Eddig mintegy 1.2 milliárd forintot keresett az egyesület, a csoportkörben pedig még tovább lehet ezt az összeget gyarapítani. Ebből a pénzből a szakosztályok is kapnak, vagy a fociba forog vissza?
Ez a labdarúgásé lesz és bár jó kimondani az összeget, azt azonban tudni kell, hogy ez költségvetésünknek csupán a 20 százaléka. Ne feledjük, hogy vennünk kell majd játékosokat, ki kell fizetni a prémiumokat a csapatnak, az edzőnek, és mindenkinek, aki ebben a győzelemben részt vett; gondolok itt mindazokra, akik munkájukkal hozzátettek a sikerhez. Ez mindenkit motivál majd a jövőben is. Ami azonban a pénznél sokkal többet jelent, hogy a Ferencváros hírnevének és a csapat tartásának is jót tesz a siker. A játékosok értéke hihetetlen mértékben megnőtt, egy 200 ezer eurós játékos akár 1 millió eurót is érhet. Ennyit jelent, hogy kikerültünk a nemzetközi térbe és játékosokat is jóval könnyebb igazolni. Franck Boli és Tokmac is azért jött hozzánk, mert szerette volna megméretni magát Európában, és nálunk elérhető volt számukra a nemzetközi szereplés. Olyan mentális és morális erőt ad ez az egész egyesületnek, amire jó példa az utánpótlás csapataink utóbbi időszakban elért eredménye. Egyszerűen megállíthatatlanok, mindenkit megvertek az utóbbi hetekben.
Fotó: Fradi.hu
Az utánpótlás továbbra is kiemelt fontosságú lesz a Ferencvárosnál? Látható most egy kampány a Fradinál, több szakosztály toboroz gyereket, többek között a vívás, úszás, triatlon, szinkronúszás.
Jelenleg 3.500 fiatal van a kezünk alatt a Ferencvárosban, ez egy fantasztikus dolog. Megvannak a fontos célok, ezek kötelezőek a Fradinál, de igazából az egész munkának az az értelme, hogy gyerekeket neveljünk. Nem lesz mindenkiből sztár, de közben szorgalmas munkára neveljük őket és megtanítjuk csapatban gondolkozni és dolgozni, hogy egymásért küzdhessenek, hiszen az életben, a mindennapokban is segíteniük kell egymást. Amikor az egyiknek megy kevésbé, a csapattársa kisegíti és így kell ennek lennie fordítva is. Érezniük kell, hogy számíthatnak egymásra. Ezen kívül rendszeres orvosi vizsgálatot tartunk és drogszűréseket. Eljutottunk oda, hogy nem dobálják el a szemetet, megtanulnak köszönni, véleményem szerint ezek mind fontos dolgok.
“Nem mondhatom, hogy a magyar játékosok garantálják a sikert”
A kettős terhelés egyre jobban látszódik a csapaton, melyre jó példa a Puskás elleni fiaskó. Mi történt ott, eltaktikázta magát Rebrov? A B-csapat elvileg hasonlóan erős kellene, hogy legyen. Mikor várható még igazolás? Elég erős a keret ehhez a kettős terheléshez?
Ha megnézzük ezt a mások által így nevezett B-csapatot, volt benne 6-7 magyar és külföldi volt vagy jelenlegi válogatott játékos, tehát nem lehet gyenge. Elég csak Vargát, Botkát, Priskint, Ihnatyenkót, Szpirovszkit, Civicet említeni. Úgy érzem, hogy volt egy rossz napunk, amikor semmi sem jött össze. Az első félidőben jól játszottunk, a másodikban viszont rosszul jött ki a lépés. Sokat kell még tanulni a közös játékot, nem működött csapatként ez a társaság ezen a meccsen. Választ adott a mérkőzés arra is, hogy nem feltétlenül érdemes a magyar játékosok hiányára kiélezni a problémát. Ebben a csapatban kezdőként hét magyar játékos lépett pályára, mégis sima vereség lett a vége. Ezért óvatosan bánnék azzal a kijelentéssel, hogy a Fradi sikereit csak a magyar játékosok jelenléte garantálná.
Ezen kívül a magyar játékosok árát mindig meg is emelik, amikor a Fradi érdeklődik irántuk…
Ez különösen érdekes, mert egy szlovák csapatkapitányt (Skvarka) meg tudunk venni 200 ezer euróért a Zsolnától, de amikor magyar játékosok iránt érdeklődünk, akkor akár 2-3 millió eurót is kérnek értük tőlünk, mert mi a Ferencváros vagyunk…
Igazolás már csak télen várható?
Előkészítettünk néhány igazolást, akik ingyen vagy olcsón igazolható, jó játékosok voltak. Rebrov viszont azt mondta, ha idehoztok egy új külföldi játékost, akit jónak tartunk, az addig rendben van, de mivel tíz külföldi lehet a csapatban, ezért valakit ki kell tenni a keretből. Hogy nézünk annak az egy embernek a szemébe, akiben bíztunk és velünk dolgozott, most meg azt mondjuk a szezon közben, hogy mégis találtunk egy nálad tehetségesebbet. Rebrov csapatot is épít, törődik a játékosaival. Ezért az a döntés született, hogy majd télen megnézzük, ki kerüljön ki a csapatból és visszatérünk az igazolásokra.
Ezt a kettős terhelést tehát ez a keret fogja végigcsinálni?
Igen, és szerintem meg is kell oldaniuk. Nem leszünk mindig olyan szerencsések, hogy tudunk tizenegy játékost cserélni, lesz, amikor 5-6 embert tudunk csak váltogatni a kettős terhelés közben. Izgalmas lesz. Van elég labdarúgónk és elég nagy keretünk, hogy ezt meg tudjuk csinálni.
A bajnokságot meg kell nyerni!
Márpedig a bajnokságot mindenképpen meg kell nyerni, és ahogy Ön is nyilatkozta, a Bajnokok Ligája ágból könnyebb bekerülni az EL-csoportkörbe is.
Mivel fradista vagyok, ezért csak azt tudom mondani, hogy mindent meg kell nyerni. A legfontosabb cél a bajnoki cím, hiszen valóban sokkal könnyebb innen bejutni az Európa Liga csoportkörébe is. Az idei célunk ez volt, ezt már elértük. A jelenlegi költségvetésünk, csapatunk és erőnk éppen csak, hogy megüti az Európa Liga szintet. A mi játékosaink összértéke 20 millió euró, a Ludogorecé 46 millió euró, a CSZKA Moszkva értéke 135 millió euró, az Espanyolé pedig 147 millió euró. Így állnak most a viszonyok. Idén semmi extra teher nincs a játékosokon, rúgjunk néhány szép gólt, nyerjünk meg egy-egy meccset, mutassunk be szép akciókat és felszabadult, örömteli játékot. Szerezzünk elég tapasztalatot a jövőre.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Ez a próbaév?
Igen, ez egy tanulási folyamat része. Majd a következő évben már kacérkodhatunk azzal, hogy egy szerencsés sorsolás után akár a csoportból is valahogy továbbjuthassunk. Idén az a cél, hogy megmutassuk magunkat Európának mi is és a szurkolók is, akik kemények, de tudnak viselkedni. A következő évben pedig levonhatjuk a következtetéseket, hogy hol voltunk gyengébbek és azokat a posztokat erősíthetjük meg. Mindig feljebb kell lépni. Ha sikerül a Bajnokok Ligája, az óriási dolog lenne, de nézzük csak meg a Dinamo Zágrábot. A vezetőik mesélték, hogy nagy dolog volt bekerülni, de aztán óriási verést kaptak a Bayern Münchentől, ami azért demoralizáló volt az egész klub számára. Ne felejtsük, ennek a Dinamónak egyetlen játékosa nagyobb értékű, mint az egész keretünk. Óvatosan kell felépíteni az egész folyamatot, hogy ne törjön meg a lendület, hiú ábrándokat pedig ne keltsünk.
A szurkolók mindvégig kiálltak a Fradi mellett
A szurkolók végig kiálltak a csapat mellett, nyugodtan mondhatjuk, hogy egymásra találtak, dacára a Puskás elleni fiaskónak is. A játékosok is együtt ünnepelnek a szurkolókkal, nem sietnek vissza az öltözőbe. Hogy áll most a szurkolók viszonya a vezetőséggel?
Sokat tanult mindkét fél az utóbbi évekből. Amikor az oldallelátón elkezdték néhányan szidni a csapatot, akkor az ultrák rákezdtek egy buzdító rigmusra, ezek nagyon fontos dolgok. A jövőre nézve vannak fontos vállalásaink. Az obszcenitást ki kell vezetni a stadionból, ez nekem vesszőparipám, de komolyan gondolom. A nőket és a gyerekeket riasztjuk el a meccsekről, ezt nem engedhetjük meg magunknak. A csapatot pedig lehet szidni a meccs végén, de miért nem szurkolnak neki közben? Ha rosszul megy a játék, akkor biztatásra van szükség, nem ledorongolásra, gőzkieresztésre. Azt szeretném, ha úgy működne, mint az Egyesült Államokban, ahol aki kimegy a meccsre, az jól akarja érezni magát. Nem azért megy ki, hogy ő is végre szidhasson valakit. A mi szurkolóink viszont olyan utat jártak be, ami előtt le a kalappal. Többet fejlődtek, mint a klub. A Dinamo elleni itthoni meccs végén, amikor már 0-4 volt, páran elindultak haza. Szinte mindenhonnan ment a “Hova mentek” rigmus, amit jó volt látni és hallani, hiszen együtt küzdünk, kitartunk egymás mellett. Nagyon büszke vagyok rájuk, a Dinamo Zágráb vezetői is elmondták, hogy látják, nem csürhével, vagy utcai harcosokkal állnak szemben, a szurkolóinknak vannak vezetőik, akikre hallgatnak, lehet velük bánni. Sokszor nehéz a helyzet, de ezt a szövetséget egy életre kötöttük, a hűség örökre szól.
Lanzafame menedzsere azt nyilatkozta, hogy nem érezte magát jól a Fradiban és ezért igazolt el. Mi igaz ebből?
Lanzafame szerintem egy fantasztikus futballista, Rebrov előtt hoztuk még a csapathoz. Azonban Szergej Rebrov egészen más szisztémát épített fel, ahol a csatároknak rengeteget kell futni egy mérkőzés alatt, van olyan középcsatár, aki 12 km-t futott legutóbb. Lanzafaménak nem a klubbal volt gondja, hanem ez a szisztéma nem jött be neki, ő nem ez a típusú játékos. Ráadásul, igazi olaszként, nehezen viselte, ha nem játszhatott, pedig néha a taktika így kívánta. Ekkor érkezett meg a Budapest Honvéd megkeresése, leültünk, megbeszéltük vele a szituációt és mindenféle harag nélkül meghoztuk közösen a döntést. Fájlalom, mert üde színfoltja a magyar labdarúgásnak és hiányozni is fog, elég csak az Újpest elleni góljára gondolni, amikor a semmiből talált be, szinte maga mögül kanalazta be a labdát.
Helyette pedig most Bolinak kell bizonyítania.
Norvégiában gólkirály volt. Abban reménykedünk, hogy a nemzetközi kupaszereplésben az ő gyorsaságával és dinamikájával tud szép perceket szerezni a fradistáknak és megoldja a feladatát.
Meddig lehet erővel bírni a Fradit és a politikát?
Nagy szerencsém van, hogy olyan munkatársakkal vagyok körülvéve, akikben megbízom, és szinte már ismerjük egymás gondolatát. Nélkülük biztosan nem menne.
Vezető kép: Fradi.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS