Kövesd a pénzt!
Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos
Régebbi rendőrfilmekben szokták mondani, hogyha követed a pénzt, eljutsz az indítékhoz és a tetteshez is. A gazdaság is pontosan ilyen, csak itt általában első közelítésben is világos, hogy hová is áramlik pénz. Trump elnöksége is inkább ilyen, ő gazdaságként is látja a politikát, fontosabbnak tartja a pénzáramlás irányát és célját, mint bármiféle ideológiát. Azt szereti, ha a pénz az USA felé áramlik. A nagyhatalmak attól nagyok, hogy jól használják fel a sok pénzüket.
De ezzel minden normális és hazáját szerető politikus így van, az ördög a részletkérdésekben rejlik. Oké, hogy az országomhoz, az országomba jön be a pénz, de ott kihez? Az országomban ideiglenesen állomásozó multinacionális vállalatokhoz? Az országomba hagyományosan, évtizedes távlatban beilleszkedett multikhoz? A (Magyarország esetében) saját regionális multijainkhoz? A magyar tulajdonú nagy, kis és középvállalatokhoz? A lakossághoz? A lakosság teherviselő, részéhez?
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Egyesek szerint kizárólag a pénztől forog a Föld
Magyarországot kis, tényleg csak egészen kicsi túlzással 1526 óta fosztogatják politikai és gazdasági hatalmak. A törökök, az osztrákok, a németek (nácik), a szovjetek(oroszok), és a hetvenes évektől kezdve egyre markánsabban a nemzetközi bankok, a bankrendszer és a nyugati multinacionális vállalatok. Nagyjából az ezredfordulóig a nyugati multik nemzeti vállalatok voltak, amelyeknek a főnöke volt az országuk kormánya. Ez elkezdett megfordulni 2000 után, a nyugati demokráciák kormányai elvesztették a befolyásukat az egykori nemzeti vállalataik felett. Nem lényegtelen körülmény, hogy az ázsiai multik, habár ők is meg tudtak szabadulni sok esetben a politikai befolyástól, sőt már korábban is ők működtették a politikát inkább, mint a társadalom, soha nem vesztették el a nemzeti jellegüket. A kínai multik meg gyakorlatilag, hiába van milliárdos tulajdonosuk, állami vállalatok, amelyek nemzeti célokat követnek.
Ezek a vállalatokat egyáltalán nem érdekli a lakosság, a helyi kultúra. Csak az erő nyelvén értenek, mint minden nagyhatalmú ember, cég és szervezet. Mindegyiknek a célja az, hogy minden apróért lehajoljon, és ahol tudja, gyengítse a nemzeti kormányokat, akik meg küzdenek ellenük, amíg egy országban van egyáltalán elkülönült nemzeti elit. Nyugat-Európában most azt tapasztaljuk, hogy már nincsenek nemzeti elitek vagy kisebbségbe szorultak, de azt is látjuk, hogy míg a kínaiaknál az ideológia a háttérbe szorul, Európában az Európai Unió néven futó projektet éppen ideológiai alapon hekkelik meg és csinálnak belőle birodalmat. És közben még a nemzeti multijaikat is készek ideológiai alapon kicsinálni, lásd németországi, európai autógyártás.
Magyarország 500 éves kirablása, tehát például az itt megtermelt javakból származó haszon mindenféle trükkös pénzügyi eszközökkel történő elcsatornázása 2010 után ért véget. Az elmúlt 15 év életszínvonal emelkedésének oka nem csak a termelékenység növekedése volt, illetve a gazdaság szerkezetátalakulása és az ebből következő foglalkoztatottság növekedés, hanem, az is, hogy amit a 2010 előtt ki tudtak lopni innen a multik, azt utána már nem tudják. Bonyolult történet ez, de a jobboldal a társadalomba és a magyar tulajdonú gazdaságba porlasztja szét azt a pénzt, amelyet a gazdaság megtermel és amelyet mindenféle multikat sújtó különadókkal és a fekete- és szürkegazdaság nagyon sikeres visszaszorításával az állam vissza tudott szerezni. Lehet azt hazudni persze, hogy nem így van, de ha nyer a Tisza és visszatérnek a 2010 előtti idők, pár hónap után mindenki rá fog döbbenni.
Ettől természetesen a nyugati multik nyereségesek maradnak, csak nem annyira, mint korábban. A keleti multik meg már eleve egy patrióta gazdaságpolitika idején jöttek ide, szeretnének persze sokkal nagyobb nyereséget realizálni, de beletörődtek, hogy egy a 2010 előttinél sokkal erősebb magyar kormánnyal állnak szemben, működnek együtt. A nyugati multik azonban nem törődtek bele abba, hogy vége a régi szép időknek. Szeretnének visszatérni a 2010 előtti nyereségrátájukhoz. Főleg a bankok és azok a cégek, amelyek a baloldali kormányok idején kirívóan pofátlanok lehettek. A német autóipar már megtanulta, hogy mennyivel jobb környezet Magyarország, mint az ideológia vezérelt Németország, de például a nyugati bankrendszer, amely a birodalomépítés egyik legfőbb támogatója EU-s szinten, nagyon is érdekelt egy magyarországi kormányváltásban.
Magyarország gazdasági és nemzeti túlélésének kulcsa, hogy a világ összes komolyabb politikai és gazdasági erőközpontjának vannak itt akkora befektetései, amelyek érdekeltté teszik őket a magyar függetlenség fenntartásában. Trump Amerikáját éppen most vonja be Orbán Viktor ebbe a projektbe, neki is, nekünk is az az érdekünk, hogy értékteremtő pénzáramlások legyenek a két ország között, Trumpnak pedig mindig jól jön egy sikeres politikai szövetséges. Az EU mint birodalom akar kihasználni bennünket, az USA politikai okokból most inkább érdekelt a gazdasági sikereinkben és persze a Trump-Orbán jó viszonyt se felejtsük el.
Jelenleg nekünk az az érdekünk, hogy a dolgok inkább a pénzről szóljanak, hiszen megint egy ostoba ideológia szabadult el Nyugat-Európában. Orbán és Szijjártó a világon mindenütt elsősorban a gazdaságról tárgyal, csak Brüsszelben kénytelenek ideológiával és kicsinyes politikával foglalkozni. A Trump-Orbán találkozó is elsősorban a pénzről a gazdaságról fog szólni és úgy, hogy a mi érdekeinket is figyelembe veszik majd. Örüljünk neki, ez a normalitás.
