Ma a Magyar Szocialista Párthoz (MSZP) tartozni nem annyira izgató és nem annyira szexi – így jellemezte a párt elmúlt egy-másfél évét a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában Lattmann Tamás. Az MSZP-vel is összeboronált szakember szerint a párt túlélése mostanában megint kezd kérdésessé válni, a megmaradásra pedig nem biztos, hogy Karácsony Gergely személye a garancia. A nemzetközi jogász portálunk kérdésére elmondta, több szocialista képviselőhöz hasonlóan ő sem zárja ki, hogy vannak árulók az MSZP-ben, a Jobbikkal viszont semmiképp sem fogna össze, a pártban ugyanis nincs meg az, amit sokan „a Simicska-féle varázsbalzsamtól” várnak. Lattmann Tamás az interjúban arról is beszélt, ha esetleg kormányfőnek választanák, Gyurcsány biztosan hátba támadná.
SZECSKÓ PETRA – SZARVAS SZILVESZTER – PestiSrácok.hu
Most őszintén: Nem sokkal jobban járt?
Mivel? Miért is?
Hogy 2016 őszén nem ön lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje, így nem ön kozmált oda.
2016 őszén még úgy tűnt, hogy igény van egy megújított baloldaliságra, egy újfajta gondolkodásra. Különösen a fiatal MSZP-sek, az aktivisták akarták, hogy csináljunk valami újszerűt, valami érdekeset, valami olyat, ami mögé be lehetne állni, amire büszkének lehetne lenni, hiszen lássuk be, ma Magyarországon a Magyar Szocialista Párthoz (MSZP) tartozni nem annyira izgató és nem annyira szexi.
Hisz a mesékben? A szocialista pártnak nem a megújulás a mestersége címere.
Az esély megvolt, de 2016 decemberében a szocialista párt Botka László felbukkanásával hirtelen elindult egy másik irányba, némileg meglepve mindenkit, aki ebben a folyamatban benne volt. Most egy másik jelölttel próbálkoznak, de mi továbbra is azt gondoljuk, hogy egy politikán kívüli szereplő lenne az, aki olyan programot tudna ajánlani, ami a bizonytalan, illetve a Fidesz-kormányból kiábrándult szavazókat meg tudná szólítani.
Ha már szóba hozta, Karácsony Gergely alkalmasabb, mint Botka?
Karácsony Gergő egy kiváló ember, egy kiváló politikus, egy kiváló jelölt. Az egyetlen probléma vele, hogy nem párton kívüliként, nem civil jelöltként egyáltalán nem biztos, hogy olyanokat is meg tud szólítani, akik az eddigi ellenzéki pártpolitikai felhozataltól nem jöttek izgalomba. Ez talán nem egy leküzdhetetlen probléma, és én drukkolok neki, hogy ez sikerüljön. Az egy másik kérdés, hogy vannak kétségeim.
Lattman Tamás szerint ma az MSZP-hez tartozni nem annyira izgató. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Ha egyetlen jelzővel kellene leírnia Karácsony Gergelyt, akkor mivel illetné? Sokan mondják, hogy Karácsony Gergely karrierista, pont amiatt is, hogy most az MSZP miniszterelnök-jelöltje lett, egy olyan párté, amelyről korábban még azt mondta, hogy jobban utálja, mint a Fideszt. Sőt, még néhány hónappal ezelőtt is arról beszélt, hogy ő egy új pólusban hisz. A PestiSrácok Polbeat című műsorában is azt állította, hogy az MSZP, mint brand elkopott.
Persze. 2016 októberében pedig a részben általunk szervezett rendezvényen a színpadról osztotta ki az egész baloldali politikai establishmentet. Úgy tűnik, Karácsonynak erősen változó a véleménye ebben a kérdésben. Én egyébként inkább opportunistának mondanám. Kapott egy olyan ajánlatot, amit politikusként elfogadhatónak és előnyösnek ítélt meg. Azt gondolom, hogy ez az alku jobban szolgálja az ő politikai érdekeit és lehetőségeit, mint a kormányváltás érdekeit. Én személy szerint nem biztos, hogy elfogadtam volna egy ilyen ajánlatot.
Ha most felkérnék, hogy legyen újra az MSZP miniszterelnök-jelöltje, akkor elvállalná, vagy már nem?
Idén ősszel, a Botka-féle balhé kapcsán és az azt követő médiacirkuszban kaptam annyi rugdosást – érdekes módon többnyire az ellenzéki sajtótól -, hogy a korábbi, konszenzusképző képességem szerintem most már nincs meg. Én onnantól kezdve semmilyen módon nem gondolkodtam tovább magamban, hogy a nyilvánosság előtt arról beszéltem, hogy a Botka-féle koncepcióhoz képest volt egy másik stratégia is. A mi gondolatainkban az elmúlt néhány hónapban már más nevek voltak. Nem azért, mert Botka Lászlóval vagy Karácsony Gergővel probléma lenne. Normális politikai és jogszabályi körülmények között mind a kettő tökéletesen jó jelölt volna. Mivel azonban a Fidesz a választás egyfordulóssá tételével kizárta a taktikázás lehetőségét, nemcsak a kormányból kiábrándult szavazókat kell megszólítani, hanem azokat is, akik ideológiájukat tekintve jobbra húznak, és azokat is, akik liberálisabb irányt képviselnek annál, mint amit a mai baloldali politikai pártok föl tudnak, vagy föl akarnak vállalni, és erre már nincs meg a két forduló közötti lehetséges taktikai időszak. Az ellenzéknek, amennyiben kormányváltást akar, egy olyan integratív jelöltet kell találnia, akin nem fognak összeveszni a balosok és a liberálisok, akinek a személye kizárja a létező ellenzéki politikai pártok közötti, néha személyközi torzsalkodásokat, és ennek már az egyetlen forduló előtt ismertnek kell lennie. Ezt egy politikai szereplő nem tudja megoldani, mert ez sokkal több, mint egy sztenderd mindennapos politikai feladat. Ahogy megy az idő, úgy csökken a siker lehetősége, és egy politikán kívüli szereplő már nem fog fölöslegesen kockázatot vállalni. Egy politikán kívüli szereplő ugyanis nem azért kezd politikával foglalkozni, hogy feltétlenül pofára essen minden utcasarkon.
Kudarcként éli meg az elmúlt időszakot?
Nagyon sok szempontból kudarcos volt a dolog, minek tagadni?! Ez egyértelmű.
Sértődöttség is van önben?
Sértődöttség nincs bennem, mert ez nem érzelmi kérdés. Csalódottság viszont van, mert úgy gondoltam, hogy a politikában egy dologra biztosan lehet építeni: arra, hogy a politikai szereplők tudják, hogy mik a saját érdekeik, mik a közösségi érdekek, és ezek között valamiféle szinkront próbálnak teremteni. Ehhez képest nagyon sok dologban nem sikerült józan gondolkodásra bírni az embereket. Nem sikerült bizonyos dolgokat megértetni velük. Az MSZP-nek például nem azért kellene politikai innovációt bemutatnia a választók irányába, mert attól nekem jobb lesz, hanem azért mert ez jelenti a Magyar Szocialista Párt túlélését. Legyünk őszinték: az MSZP túlélése mostanában megint kezd eléggé kérdésessé válni.
Lattman Tamás szerint az MSZP túlélése megint kezd kérdésessé válni. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
A baloldal mit tud, vagy mit kellene kezdenie Gyurcsány Ferenccel? A DK pártelnöke a jelek szerint pont arra játszik, amiről ön is beszél, vagyis az MSZP haláláról, így a baloldal bekebelezéséről.
Alapvetően a baloldalnak nem tudom, hogy kell-e valamit kezdenie Gyurcsány Ferenccel. Gyurcsány Ferenc 2006-ban, az őszödi beszéd után nagyon sok hibát elkövetett, aminek a következményeit még mindig nyögi a magyar politikai baloldal. Szerintem ma az ellenzéknek azt kellene eldöntenie, hogy Gyurcsány Ferencet és az ő politikai erejét, a DK-t tudja és akarja-e integrálni. Én úgy gondoltam annak idején, hogy a DK-nak és az ő támogatóinak igenis van helye egy kormányváltó együttműködésben. Az, hogy Gyurcsány Ferenc továbbra is a magyar politika ellenzéknek a páriája legyen, annak nem sok értelme van. Ezzel ugyanis megsértjük Gyurcsány Ferencet, megsértjük azokat a politikusokat, akik valamiért az ő pártjában vannak, és megsértjük azokat a választókat is, akik valamiért bíznak benne. Ha kormányváltást akarsz, akkor szerintem nem az a megoldás, hogy rögtön a saját oldaladon kezdesz mindenkit halálra sértegetni. Igazuk van, úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc most nagyon jó ütemérzékkel próbálja meg kihasználni a baloldalon kialakult zűrzavart, de az az MSZP vezetésének a hibája, hogy előállhat egy olyan helyzet, amiből Gyurcsány Ferenc tud profitálni. Gyurcsány Ferencet már régen rehabilitálhatta volna a baloldal. Ez nem lehetetlen dolog, Orbán Viktor is igen szépen visszajött már egyszer a mélyről. Persze komoly probléma az is, hogy a jelek szerint Gyurcsány Ferenc jól érzi magát az áldozat szerepében.
Gyurcsány a baloldali zűrzavar generátora?
Ez egy nagyon jó kérdés. Nem tudom, hogy ő mennyi mindent mozgat, vagy milyen befolyása van az eseményekre, én annyit tudok mondani, hogy engem és minket anno nem ő mozgatott. Mondogatták ugyan nekem, hogy Gyurcsány majd engem is kinyír, de én erre azt mondtam, hogy majd akkor akar engem kinyírni, ha én leszek a miniszterelnök, mert ő szeretne az lenni, erre láttunk már példát (nevet). Az, hogy egyébként Gyurcsány jó ütemérzékkel rámozdul arra, ahol rést talál és kapura tör, ez teljesen logikus. Dőreség lenne mást elvárni tőle. Ebben akkor lehetett volna váltás, hogyha talál magának valamit, ami sokkal jobban érdekli, mint a saját egója, ez pedig véleményem szerint az, hogy lássa megbukni Orbán Viktort, akire haragszik. Meggyőződésem, hogy az én stratégiám alkalmas lett volna erre, így én nem éreztem úgy, hogy Gyurcsánnyal potenciálisan ellenséges beavatkozóként kellett volna számolnom. Jelen helyzetben logikusnak látom, hogy 2022-ben Gyurcsány Ferenc akar lenni az ellenzék vezére.
Lemondása után először szólalt meg Botka László. A szegedi Tükörnek adott interjúban ismét utalt arra, hogy az MSZP-ben vannak fideszes árulók, mint ahogy arról is beszélt, hogy az ellenzéki pártok túlélésre játszanak, 2018-ban csak parlamenti frakciót akarnak. Osztja Botka véleményét? Találkozott fideszes árulókkal az MSZP-ben?
Ahol kialakul egy monolit hatalmi struktúra, mint ma Magyarországon, ott nem lehet kizárni az ilyesmit, mint ahogyan azt sem lehet biztosítani, hogy valakinek semmilyen módon ne legyen olyan bekötése a rendszerhez, ami valamilyen módon zsarolhatóvá teszi. Ilyenkor egy kiszolgáltatottság érzet válik úrrá az emberen, és a saját lelkiismerete helyett azon kénytelen gondolkodni, hogy jövőre miből fog kenyeret tenni a gyereke elé az asztalra. Éppen ezért nem zárom ki, hogy vannak árulók, mert sajnos a rezsim egyre inkább ebbe az irányba megy, de személy szerint nem láttam arra utaló jeleket, hogy valaki tuti biztosan az lenne. Rettenetesen buta politikai hibákat láttam, amik akár még utalhatnak is erre, de nincs bennem rosszindulat. Egyébként meg előbb-utóbb úgyis kiderül, ha vannak árulók az MSZP-ben. Amikor még az én jelölésemről ment a tárgyalás, akkor leszögeztem, és ma is így gondolom, hogy olyan új embereket kellene behozni a politikába, akik nem a politikából élnek, mert ez tisztázhatja a viszonyokat egy kicsit. Akinek nem a politikai státuszától függ a megélhetése, az sokkal inkább őszinte, mint az, akinek azon kell gondolkodnia, hogy fél év múlva hányadik helyen lesz rajta a saját pártja listáján.
„Gyurcsány majd akkor akar engem kinyírni, ha én leszek a miniszterelnök.” Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Beszéljünk a Jobbikról. Vona Gábor balra tolta a pártot, liberális klubokban jár Canossát. Sokan már összekacsintanak Vonáékkal és a közvéleménykutatások is azt mutatják, hogy a Jobbik nélkül nem lehet kormányt váltani 2018-ban. Ön bevenné a Jobbikot az ellenzéki összefogásba?
Be lehetne venni, de én nem akarom. Az én stratégiámnak a Jobbik mindig is ellenfélnek kellett, arra, hogy elvigye a szavazatokat a Fidesztől. Koncepcionálisan nagyon nem érzem jónak ezt a mostani gondolkodást, hogy Simicska Lajos segítségével a Jobbik majd sokat fog erősödni és komoly tényezővé válik. Én nem látom ezt a kiugró növekedést. Aztán van egy morális természetű problémám is: szerintem a baloldali véleményformálóknak nagyon el kell gondolkodniuk azon, hogy már kevésbé utálják a Fidesz egykori oligarcháját azért, mert a Jobbik oligarchája lett. Nekem ez kognitív disszonanciát okoz. Határozott véleményem, hogy aki cigányozással és zsidózással lett politikai tényező, arra én nem vagyok kíváncsi. A Jobbik iszonyatosan sok problémát hordoz magában, és a mellé való beállás morálisan is problémás. Szerintem az a potenciál nincs benne a Jobbikban, amit a Simicska-féle varázsbalzsam szeretne előidézni.
Akkor sem állna össze a Jobbikkal, ha a választás másnapján olyan helyzet állna elő, hogy egy nagy ellenzéki olajfa-koalíció, beleértve a Jobbikot is többséget szerezhetne a Parlamentben?
Nagyon negatív leszek: szerintem egy ilyen felállás esetén Fidesz-Jobbik koalíció lesz és kész. Ha mégsem, akkor még mindig lehet kisebbségi kormányzásban gondolkozni, amit én egyébként nem bánnék, mert kicsit visszakényszerülne a konszenzuskeresés művészete a politikai kultúrába. Most az, hogy milyen kormányzás lenne lehetséges, ha összeállna a baloldali ellenzék a Jobbikkal? Egyáltalán a baloldali ellenzéki pártok közül ki jutna be a parlamentbe, ha már az identitásfeladásnak azon a szintjén tartanak a választás előtt 4 hónappal, hogy a jogállamiság témáját is átengedik a szélsőjobboldalnak?!
Ha őszintén a szívére teszi a kezét, hisz a kormányváltásban?
Az elméleti lehetőségében hiszek. Hogy gyakorlati politizálással és valamiféle kampánnyal meg lehet-e valósítani, annak fokozatosan csökken az esélye. Számomra a Karácsony Gergely-MSZP felállás is azt mutatja, hogy ez már nem 2018-ról szól, mert Karácsony Gergely nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy elérje a célt. Néha nekem is úgy tűnik, mintha páran tényleg elengedték volna 2018-at, és ennek nagyon nem örülök. Egyébként idén márciusban megmondtam az MSZP vezetőinek, hogy ha 2018 tavaszán beégnek, akkor felejtsék el a 2019-es önkormányzati és a 2022-es országgyűlési választásokat is, mert a beégést nem fogják megbocsájtani a szimpatizánsok, és rá fognak menni a fiatalokra, például akár a Momentumra.
„A Jobbik arra kellett, hogy elvigye a szavazatokat a Fidesztől.” Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Apropó, ön olimpiapárti vagy olimpiaellenes?
Válasszuk ketté azt, hogy érzelmileg és racionálisan hogyan állunk hozzá valamihez. Számomra ez olyan mint a halálbüntetés. Azt sem támogatom, de nem azért, mert elvi vagy egyéb problémám van vele. Tudok abban hinni, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyek megérdemlik a halálbüntetést, de nem tudok abban hinni, hogy egy emberi rendszer tud tökéletesen működni, beleértve az igazságszolgáltatást, emiatt pedig jobb a biztonság, ne alkalmazzunk visszafordíthatatlan büntetéseket. Alapvetően örülnék neki, ha Magyarországon lenne olimpia, mert bizonyos szempontból nagyon jó lenne. A kérdés az – és itt jön be a racionalitás -, hogy mi az, ami megvalósítható? A vizes vébé után is még folyamatosan nőttek a költségek, teljesen irreális és irracionális tételek jelentek meg. Iszonyatos milliárdokat öltünk bele, és szerintem nem biztos, hogy ennek kellett volna első helyre kerülnie a közpénzek felhasználásában. Én örülnék egy olimpiaszervezésnek akkor, ha tisztességesen és nem közpénzszivattyúként működne.
Boldog karácsonyt, vagy kellemes ünnepeket szokott kívánni?
Most viccelnek velem? Persze, hogy boldog karácsonyt.
Akkor személy szerint vitában áll a PC-politikusokkal, akik inkább nevén sem nevezik az ünnepet, csak nehogy megsértsenek valakit.
Nem feltétlenül állok velük vitában, de azt gondolom, hogy nem kell ennyire óvatosnak lenni. Én például úgy köszöntem el a hallgatóimtól, akik jellemzően külföldiek, hogy boldog karácsonyt és mindenkinek azt, amit ünnepel. Ennyi. Azt meg tudom érteni, hogy a kellemes ünnepeket az egy biztonságos dolog, de szerintem mindenki nyugodtan felvállalhatja, hogy milyen ünnepet tart ilyenkor. Akinek meg ez nem tetszik, azzal el kell beszélgetni, hogy miért nem tudja ezt elviselni. Ez abból a szempontból probléma, hogy a populizmus irányba viheti el az emberek gondolkodását, és extrém reakciókat vált ki. Nekem arról szól a karácsony, hogy a családdal minőség időt töltsek. Hogy ezt egyébként karácsonynak hívjuk, hanukának, fenyőünnepnek, akárminek, az szerintem másodlagos. Hogy most bizonyos helyeken vannak ilyen téves elképzelések, hogy a karácsony megsért valakit, azokkal én soha nem tudtam egyetérteni. Fontos, hogy mindenki azt találja meg az ünnepben, ami neki fontos. Számomra elsődlegesen nem egy vallási ünnep a karácsony, hanem családi. Ostoba, aki azt mondja, ne legyen karácsony. Ez nagyon káros, mert tényleg muníciót ad olyanfajta populista politikai mondásoknak, amik rombolják a társadalom lelkét.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS