Legyen béke, boldogság és proletárdiktatúra – üzeni a baloldal

Ismét nem telt el úgy ünnepnap, hogy azt ne akarta volna kisajátítani magának képzeletben a függetlenségi harcban álló ellenzék, akik valamiért még mindig nem adják fel és ádáz csatát vívnak a valósággal, na és persze Orbán Viktorral. Ezúttal a ’48-as forradalom és szabadságharc apropóján vágták magukat áldozat pózba, ebből a testhelyzetből pedig még azt is megüzenték, hogy minden generációnak meg kellett harcolnia a szabadságáért, így ők is megteszik. (És az k..va erős kép lesz.)

Különleges üzenettel készültek az ellenzék “húzóemberei” a nemzeti ünnepre. Ennek köszönhetjük, hogy olyan szellemi mélységekbe nyerhettünk bepillantást, amit valószínűleg egyébként soha nem akarnánk megismerni. Kunhalmi Ágnes forradalmi hangulatban izzott, míg a saját főnökét közröhej tárgyává tevő Orosz Anna is brillírozott, de felbukkant a szolgákat vizionáló Szabó Tímea is. Mindezt egyetlen videóba sűrítve, koncentrált formában tálalták elénk, gyanútlan választópolgároknak. Már a kezdés is igencsak erősre sikerült: Kunhalmi Ágnes a permanens forradalom eszményét idézte meg, de úgy, hogy még Szamuely is lelkesen csettintene, ha hallhatta volna a lelkes szocialista elvtársnő szónoklatát. Az MSZP-s Kunhalmitól azt is megtudhattuk, hogy

az elmúlt 173 év azt mutatja, hogy a demokráciáért minden generációnak minden társadalomban újra meg újra meg kell harcolnia. Megharcolunk veled együtt!

– jelentette ki, bár azt nem fejtette ki, pontosan kivel is akar harcolni és miért. Ezután Kanász-Nagy Máté következett, aki megpróbált ideológiai táptalajt biztosítani annak az elvtelen ellenzéki összefogásnak, amit művelnek. Az LMP társelnöke egyébként nem vitte túlzásba a fene nagy ideológia-gyártást, simán közölte: semmi sem számít, csak az, hogy a kormányt megbuktassák. Mindig érik az embert meglepetések, igaz? Kanász-Nagy egyébként azt is mondta, hogy:

Amikor a nemzet nem szabad, akkor nem az számít, hogy miben különbözünk egymástól, hanem az, hogy mi köt össze minket.

Az “ellenségem ellensége a barátom”-elv talán nem a legjobb alap egy ország koalíciós irányításához, de úgy tűnik, ez az összefogás tagjait nem különösebben érdekli. Az idiokráciát mégis Orosz Anna vitte csúcsra, aki elmondta,

Magyarország jövőjében nincs helye cenzúrának, szétvert szerkesztőségeknek, elhallgatott rádióknak vagy bezárt napilapoknak, mert ahol nem szabad a sajtó, ott nem szabad a nemzet sem.

Hogy ezt vajon egyeztette-e az Origo szerkesztőségébe betörő, “jogállami alapon” nemzeti érzelmű újságírókat foglalkozásuktól eltiltani akaró főnökével, Fekete-Győr Andrással, az örök rejtély marad. A momentumos csúcselméknek láthatóan komoly gondjuk akad a belső-kommunikációval és a szövegértelmezéssel, de ez legyen az ő problémájuk. Nekünk itt van még Tóth Bertalan, aki pártja múltjához hűen igazi proletár forradalmár szónoklatot mondott, kifejtve,  most aztán véget vetnek a “magyar nép kifosztásának”, és visszaállítják a tisztesség hatalmát.

Olyan országot építünk, ahol a becsületes munkát díjazzák, a tolvajokat és a csalókat pedig kisöpörjük oda, ahova valók

– hangsúlyozta Tóth Bertalan, aki már-már gyurcsányi retorikai magaslatokba emelkedve ábrándozott egyet arról, milyen lenne egy igazi bolsevik-diktatúrában bebörtönözni az embereket. A sorban mégis Kálmán Olgának sikerült a legmélyebbre süllyedni, ő ugyanis láthatóan azt sem tudta, hogy milyen rendezvényen van. Míg a többi megszólaló legalább nagy vonalakban a magyarságról vagy a szabadságról értekezett a szabadságharc évfordulóján, Kálmán Olgának csak a dobrevi szólamokat sikerül felmondania és mantraszerű európázásba kezdett:

Ahol európainak lenni nem csak azt jelenti, hogy ezen a kontinensen élünk, hanem azt is, hogy nem érünk kevesebbet, mint bármely más európai, legyen szó a fizetésünkről, a nyugdíjunkról, az iskoláinkról vagy a kórházainkról

– ismételgette a DK elnökségi tagja, majd arra buzdított, “legyünk ezekben is európaiak!”. Ehhez csatlakozott gyorsan minden magyarok nagy barátja, Fekete-Győr András is, aki zárásképpen arcpirítóan ironikus módon a nemzeti egységről szónokolt.

olyan Magyarországot akarunk, amely otthon a nemzet egészének, nem csak ennek vagy annak. Ahol persze vitázunk és soha nem fogunk mindenben egyetérteni, de hisszük: csak együtt írhatjuk a magyar jövőt.

Azt pedig már elég sokszor felvázolta, miként is képzeli azt…

Forrás: Facebook, Fotó: MTI