Érik a kormányváltás a szlovákiai választáson, és ami újdonság, az a 2006 óta minden választáson legerősebb Smer veresége lehet. 2010-ben csak széles koalícióval tudták megkerülni az amúgy győztes Robert Ficóékat, és 15 hónap után szét is hullott a tákolmány. Most viszont a konzervatív Igor Matovič pártja egyre erősödik, előbb első számú kihívóvá lépett elő a 8-10 százalékos pártok sorából, majd olyan ütős kampányt tolt le, hogy akár a választást is megnyerheti. A magyarok pedig minden bizonnyal kívülről nézik majd az egészet, pedig benne is lehettek volna. Számukra ez a tét, míg Magyarországról nézve az a fő kérdés, hogy V4-párti szlovák kormány alakul-e a választások nyomán. Az urnák este 10-kor zárulnak.
A legnagyobb kormánypárt, a Smer – SD (Irány – Szociáldemokrácia) már a legutóbbi, 2016-os választásra is jelentősen meggyengült, azóta újabb és újabb korrupciógyanús ügyek, a kormánykoalíció megingásai és a fontos emberek egymás utáni lelépése egyaránt erodálták a 2012-ben még 44 százalékos pártot. Mostanra megtörni látszik a Ján Kuciak újságíró meggyilkolása által felvert hullámoktól. Nagyon úgy fest, hogy az arculatváltási kísérlet, Fico háttérbe húzódása és Peter Pellegrini kormányfő előtérbe tolása ellenére, ezt a botrányt már nem tudja lábon kihordani az elmúlt négy szlovák választás nyertese. Talán már a 20 százalékot sem fogják elérni. A legutolsó, nagy mintán készült felmérést már nem lehetett nyilvánosságra hozni, mert időben túl közel volt a választáshoz, így kézen-közön terjed; ez komoly átrendeződést jelez előre.
Szlovákiát időről-időre megrázza olyan belpolitikai botrány, amely arról tanúskodik, mennyire ingatag lábakon áll ez a fiatal ország, és mennyire könnyű foglyul ejteni. Nem először alakul ki az a látszat, hogy egy-egy befolyásos pénzügyi szereplő képes dróton rángatni a teljes politikai elitet. Ez derült ki a 2011-es, Gorilla-ügy néven elhíresült lehallgatási botrányból, amely akkor az addig kormányzó SDKÚ-t végezte ki, a Smert viszont paradox módon megerősítette. Most Marian Kočner maffiózó-nagyvállalkozóról derült ki, hogy nemcsak a Kuciak-gyilkossághoz lehet köze, de a politikában is széleskörű befolyással rendelkezett. Ez az ügy viszont már a Smerre égett rá, így talán jöhet az újabb őrségváltás. Kérdés, ez milyenre sikerül, és van-e egyáltalán más útja Szlovákiának, mint pénzügyi körök és oligarchák játékszereként létezni.
Ahogy erősödött, úgy támadta a liberális sajtó
Az említett, féltitkos közvélemény-kutatás szerint akár meg is nyerheti a választást a jobbközép OĽaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) nevű párt. Ennek elnöke, Igor Matovič tíz éve parlamenti képviselő, elejétől fogva Robert Fico legkérlelhetetlenebb nemezise volt a korrupciógyanús ügyeket meglovagolva, továbbá azzal vétette észre magát, hogy minden alkalmat megragadott, hogy észrevétesse magát. Erőssége a rendhagyó médiaszereplés, ám nehéz ember, aki szövetségeseivel is hajlamos összeveszni, viszont sokak szerint rokonszenves személyiségfejlődésen ment keresztül az utóbbi időben. Egyre többen gondolják róla, hogy a feltűnési viszketegséges botrányhősből érett politikus lett, aki alkalmas a vezetésre.
Igor Matovič nyilatkozik a sajtónak, miután szavazott (fotó: MTI/EPA/Jakub Gavlak)
A konzervatív szellemiségű politikus bevándorlásellenes, ellenzi a drogliberalizációt és az egyneműek bejegyzett élettársi kapcsolatát. Amikor az OĽaNO elkezdett látványosan erősödni a kampányban, azonnal célba is vette őt a szlovákiai liberális média, amely sokkal inkább a Soros György érdekeltségi köreihez köthető Progresívne Slovensko – Spolu (Progresszív Szlovákia – Együtt) pártszövetséggel (a jelenlegi köztársasági elnök, Zuzana Čaputová a PS alelnöke volt) és Za Ľudí (Emberekért – Andrej Kiska korábbi köztársasági elnök pártja) liberális pártokkal rokonszenvez. Elkezdték populistázni Matovičot, ő viszont rendre érdekes információkkal rukkolt elő ellenfelei korrupciós ügyeiről, és jó színészi érzékkel adta elő ezeket. Ha kormányalakítási megbízást kapna a választás győzteseként, akkor azonban nemcsak régi szövetségesével, a Richard Sulík-féle liberális-konzervatív SaS-szel (Szabadság és Szolidaritás), továbbá a szintén konzervatív irányba hajló Sme Rodina (Család Vagyunk – a kilenc nőnek tíz gyereket nemző oligarcha, Boris Kollár pártja) párttal kéne megegyeznie a koalícióról, hanem feltehetően a radikálisan liberális pártok egyikével vagy mindkettővel. Valamelyest egyszerűsíthet a helyzetén, ha bejutnak a parlamenti küszöbnél egyensúlyozó kereszténydemokraták (KDH).
A leírtak éreztetik a szlovák politikai rendszer komoly hátulütőjét: a tisztán listás választás miatt nagyon sok 5-10 százalék közti párt van, és a koalíciós többséget többnyire egy 20 százalék körüli pártnak kell összehegesztenie jó néhány további frakció részvételével. Ráadásul ciklusról-ciklusra nagy a jövés-menés, úgy tűnnek el pártok, mintha sosem léteztek volna, és könnyedén bukkannak fel újak is, megugorva a parlamenti küszöböt. Ilyen rendszerben jóformán lehetetlen stabil kormányzást megvalósítani, és ez vissza is köszön a billegő koalíciókban, rendszeres belpolitikai válságokban, botrányokban és a politika pénzügyi köröktől való függésében.
Átrendeződik a szélsőjobboldal
Az igazi kérdés, hogy milyen széles koalícióra lesz szükség, mivel az egyaránt mindenki által elutasított Smer, illetve ĽSNS (Kotlebáék – Mi Szlovákiánk Néppárt) is jelentékeny frakcióval bír majd. Marian Kotleba virtigli fasiszta pártja a cigány- és magyarellenességgel futott föl 2012 után, viszont mára valamelyest szelídített a hangnemén. Tipikusan a szalonokból kitiltott, ám népszerű politikai erő, amely sokat és ügyesen dolgozik terepen, meg tudja szólítani az embereket, jó eséllyel pályázik a kiábrándultak, csalódottak szavazataira. Fő üzenetei az egész hamis, korrupt politikai felépítmény tagadása, a rendpártiság, illetve a mára radikális bevándorlásellenességgé szelídült unióellenesség. A jelentős cigány lakosságú nógrádi és gömöri területeken sok magyar is Kotlebáékra szavaz. A párt négy éve komoly meglepetést keltett a 8 százalékos eredményével, most pedig könnyen tovább erősödhet, akár 10-13 százalékra is felkúszhat.
Marian Kotleba parlamenti képviselőként (kép forrása: topky.sk)
A most még kormánypárt SNS (Szlovák Nemzeti Párt) Ján Slota vezetése alatt radikális magyar- és cigányellenes retorikában utazott, Andrej Danko jelenlegi házelnök vezetése alatt konszolidálódni kezdett, de úgy tűnik ezzel (na meg Danko botrányaival) a báját is elvesztette szavazói szemében. Ők nemcsak Kotlebáékhoz, hanem a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, az egykor Vladimír Mečiar emberének számító Štefan Harabin Vlasť (Haza) nevű pártjához is átpártolhatnak.
Marian Kotleba korábban, a Pospolitosť (kb. gyülekezet, együvé tartozás) nevű újfasiszta csapat vezetőjeként. A szervezet tagjai a második világháborús fasiszta szlovák állam félkatonai szervezete, a Hlinka Gárda egyenruhájában meneteltek. (kép forrása: Týždeň.sk)
Világ Orbán-gyűlölői, egyesüljetek!
Ha a baloldali Smer megnyerné a választást, kizárólag ezek a pártok közül lehet esélye koalíciós partnert találni – már amelyik bejut a parlamentbe. Ami még ennél is abszurdabb, hogy ezen, alapvetően magyarellenes pártok mindegyike példaként tekint Orbán Viktor bevándorlásellenes és családvédő intézkedéseire. Így a magyar miniszterelnök nemcsak a stabil külpolitikai partnernek számító Peter Pellegrini (Smer) kormányfő kampányában bukkant fel, hanem sokan hivatkoznak rá. Persze nem mindenki pozitívan. A szlovák haladó sajtósok láthatóan csomagban kapták meg magyarországi kollégáiktól Orbán Viktor eposzi jelzőit, így már ők is kötelességtudóan visszhangozzák róla, hogy felszítja a gyűlölködést, leépíti a jogállamot, megfojtja a szabad sajtót. Ez a sajtó abban bízik, hogy a tavalyi EP-választást megnyerő Progresszív Szlovákia, valamint az Emberekért kerül nyerő helyzetbe. Ez szélsőliberális politikát eredményezhetne, a V4-es együttműködés gyengítésével és a nyugat-európai nyílttársadalmi fősodorhoz idomulással. Magyarország szempontjából ez a legproblémásabb forgatókönyv.
Andrej Kiska (balról) az Emberekért, Alojz Hlina a kereszténydemokraták, Michal Truban a Progresívne Slovensko és Miroslav Beblavý a Spolu elnöke (kép forrása: Pravda.sk)
Padlón a magyar pártok és a magyar közösség is
Mivel Fico és Kotleba is vállalhatatlan mindenki másnak, és Matovič meg a sorosista liberálisok közt is komoly szellemi szakadék van, annyira erősen polarizált a szlovák politikai élet, hogy a magyaroknak aranybánya lehetne ez a helyzet a mérleg nyelveként. Az MKP (Magyar Közösség Pártja) érdekes szerepben van, hiszen a Fidesz stratégiai szövetségese, ugyanakkor a magyar kormánnyal jó viszonyt ápoló szlovák kormány leváltásával kampányol. Hiába, a külpolitika és a belpolitika nem mindig fedi egymást. Az MKP változatlanul élvezi a magyarországi támogatást és bizalmat, ám könnyen lehet, hogy fennállása leggyengébb eredményét hozza majd cserébe. A magyarság ugyanis végletesen megosztott: bő harmada MKP-s, szűk harmada a Most/Híd szavazója és ugyancsak szűk harmada szlovák pártokat választ. A szlovák pártok mostanra megkezdték a nagybani vadászatot a saját pártjaikból kiábrándult magyar szavazókra.
A mostanáig a kormányban levő Most/Híd már szinte mindenkivel koalíciózott már, és minden egykori koalíciós partnere úgy gondolkodik róla, hogy kösz, többször nem. Ez sokat elárul a pártról, gyakorlatilag nincs olyan politikai oldal Szlovákiában, amely nem tartja árulónak az örökös elnökét, Bugár Bélát. A tévévitákban is rendre őt oltják közös erővel a többiek, és mémmé vált, hogy a harmadik mondataival mindig agyonüti az előző kettőt. A szlovák szavazóik emiatt pártoltak el tőlük, a magyarok pedig azért, mert a párt valóban hídként működött: gyorsította az asszimilációt, átvezette a beolvadófélben levő magyarokat a szlovák pártokhoz.
Bugár Bélából elfogyott a tűz és a lelkesedés (fotó: TASR/Henrich Mišovič)
Az MKP erjedése
Az MKP még rosszabb helyzetben van, hiszen 2010 óta parlamenten kívüli, a választásokon egyre gyengébb eredményeket ér el, és csupán önkormányzati pozíciói vannak a magyarlakta vidékeken. Miután a felmérések kimutatták, hogy már sem a Most/Híd, sem az MKP nem jutna be önállóan a parlamentbe, elkezdtek egyezkedni a közös listáról, de ez végül meghiúsult, mert Bugár Béla így akarta bekebelezni egykori pártja maradékát. Közben megindult az erjedés, a bármiféle cselekvőképességet felmutatni képtelen MKP helyett, kis csoportocskák kezdték alakítani a történéseket, vagy legalábbis megpróbálni.
Az Összefogás nevű új párt azért jött létre, hogy egy listára terelje fel az MKP-t és a Most/Hidat, meg persze járulékosan saját magát is, az egyezség tető alá hozójaként megszerezve néhány befutó helyet vezetőinek. Végül csak az MKP-val, továbbá a Most/Hídból 2016-ban kilépett agrár-nagyvállalkozó, korábbi földművelésügyi miniszter, Simon Zsolt törpepártjával, a Magyar Fórummal egyeztek meg – így jött létre a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) listája. Az Összefogás nevű pártot alkotó, zömmel harmincas korosztályból álló társaság magja már négy éve is felkéredzkedett az MKP listájára, önmagát fiatalos, friss erőként hirdetve, de nem tudtak semmit hozzátenni az eredményhez, az gyengébb lett, mint előző alkalommal. Most a Most/Híd korábbi EP-képviselőjével, az 51 éves Nagy Józseffel kiegészülve ugyanezt hirdetik magukról. Más kampányüzeneteikben is belesimultak az MKP tíz éve kudarcot érő üzenetébe, amely nagyjából abban merül ki, hogy
mi vagyunk a magyarok, ezért szavazz ránk!
A közös listára aztán már boldog-boldogtalan felverekedte magát, mindenféle meggyőződésű és politikai előéletű ember odakerült, a támogatottsága viszont lényegében nem különbözik az MKP támogatottságától. Eközben az MKP is nagyrészt olyanokat tett fel rá, akik a négy évvel ezelőtti vereség alkalmával is a lista elején voltak, néhányan pedig valamivel hátrábbi helyeken.
Menyhárt József, az MKP elnöke Orbán Viktornál. Az MKP élvezi a magyar kormány támogatását, a politikája mellett viszont nem mindig áll ki. (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)
Lesz-e jövőkép?
A tehetetlenséget látva erősödnek a felháborodás hangjai MKP-s berkekben, sokan gondolják úgy, hogy politikai kalandorok egy szűk csoportja éppen lenyúlja a pártot és a szavazóit. Gubík László, az MKP-val szövetséges Via Nova szervezet elnöke komoly visszhangot váltott ki belső körökben a két héttel ezelőtti, kritikus cikkével. A magyar állampolgárság felvétele miatt a szlovák állampolgárságától megfosztott politikus felrótta, hogy az MKP-ban nincs meg a bátorság, ciklusok óta csak sodródik, nem fogalmaz meg valós célokat, sem igazi mondanivalót. Mint írta, a felvidéki magyarok nem csupán a mérleg nyelve, hanem V4-es együttműködés motorjai lehetnének, ehelyett a mostani kampányban még Orbán Viktortól is többször elhatárolódtak az MKP-sok, ha keresztkérdést kaptak a tévévitákban. A Via Nova elnöke szerint teljesen új, keresztény-szociális szemléletre van szükség, valamint a felvidéki magyarság újrapozicionálására, hogy ne a túlélés, hanem a folyamatok alakítása legyen a cél.
Magyar szempontból különösen fontos Szlovákia helyzete a V4-ben a választás után. A Smerrel megbízható volt a külpolitikai kapcsolat, de elég valószínű a kormányváltás. A kormányfői tisztségre odaérhet Igor Matovič, aki bizonyos szempontból sötét ló, mégis beszédes lehet, mekkora hévvel támadt rá a nyílttársadalmi, szélsőliberális média, amikor esélyessé vált. Személyében feltehetően egy bevándorlásellenes, alapvetően konzervatív szellemiségű szlovák miniszterelnökkel ülne tárgyalóasztalhoz Orbán Viktor. Ha így lesz, akkor bánhatja igazán az MKP, hogy visszautasította Matovič tavaly nyári ajánlatát a közös listára, hiszen a győztes szekeret hagyta elmenni maga mellett. Ráadásul nem is akármilyen ajánlattal csábították, hogy ugorjon fel rá.
A PestiSrácok.hu a helyszínről tudósít a választási éjjelen.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS